Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
„Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.”
2014. november 28-án hivatalosan is megnyitotta kapuit a Gábriel Angyalház, amely egy bármiben tehetséges, ám szerény körülmények között élő, nehéz sorsú gyermekek és fiatalok továbbtanulását segítő alapítvány, amelynek megálmodója és alapítója Rúzsa Magdolna, énekes, előadóművész.
Rúzsa Magdolna
„Úgy vártam rég, hogy küldjön újra még hozzám az ég.”
A honlapon azt írják, hogy nemcsak művészei területen, hanem bármiben lehet tehetséges a jelentkező, lehet akár asztalos vagy orvostanhallgató, a lényeg, hogy szorgalmas legyen és ő maga is akarjon tenni a sorsának jobbrafordulásáért. Nem elég, ha valaki csak elvetélt zseniként várja, hogy segítsenek rajta, fel kell ismernie és meg kell ragadnia az alkalmat, ha útját állva jelentkezik. Íme, tessék, most itt van, ez AZ a lehetőség!
„Az álom szárnyat bont bennem és égig emel…”
Az alapító szerint sokszor elég egy kellő pillanatban nyújtott segítő kéz a kitöréshez és a teremtéshez.
„És már nem bánt, hogy süket a világ…”
A kurátorok között van közgazdász, üzletasszony, írónő, nyelviskola alapító, és Rúzsa Magdi, aki maga is nehéz körülmények között, nagy, de tisztes szegénységben nőtt fel a Vajdaságban. 2005-ben segítséget kapott, hogy eljuthasson Budapestre, a Megasztárba, hogy mezítlábas színre lépésével és elemi tehetségével meghódítsa, és elrabolja a szíveket, és fölényesen megnyerje a versenyt 2006-ban.
Magdi immár nyolc éve a magyar könnyűzene fényes állócsillaga.
— Mikor és honnan jött az ötlet, hogy alapítványt hozz létre a nehéz sorban élő, tehetséges fiatalok számára?
— Talán kevesen tudják, de én nem jelentkezhettem annak idején egyetemre, főiskolára, mert a szüleimnek nem volt rá anyagi lehetőségük, hogy támogassanak, ezért maga az ötlet már régen érlelődött, már a kezdetekkor kitaláltam, amikor elindultam a pályán, de azt gondolom, hogy most értem meg erre a feladatra, ezen kívül egy alapítvány beindításához sok olyan dolog kell, amivel akkor még nem rendelkeztem.
Nemcsak szakmai hitelre és tudásbeli biztonságra van szükség, ami az énekesi, előadóművészi pályán is folyamatos minőséget képvisel, hanem egyfajta anyagi stabilitás is kell, hogy tudjam, ha más nem is, én bizonyos összeget mindenképpen be tudok tenni az alapítványi kasszába.
Nagyon hiszek abban, hogy az embernek minden körülmények között „felfelé kell fordítania a tenyerét” ahhoz, hogy adjon is és kapjon is folyamatosan, hogy az áramlás körforgása ne szűnjön meg. Ma én adok, holnap én kapok – a világ egyensúlyra törekszik.
Eddig minden évben több alapítvánnyal is dolgoztam együtt, de ezt nem akartam közhírré tenni, mert a magánügyemnek éreztem, aztán arra gondoltam, miért válasszam ezeket a dolgokat külön, miért aprózzam el az erre szánt keretet, miért ne tehetném meg ezt a saját alapítványommal inkább? Akkor talán még biztosabban tudnám, hogy a pénz, amit arra költök, az jó helyre és biztos odamegy, ahova akarom – hozzáteszem, eddig is csak olyan szervezeteknek segítettem, akikről tudtam, hogy jó helyre teszik az adományt.
A pályám elején nagyon sokan segítettek nekem, ismerősök, családtagok, hogy egyáltalán elindulhassak – szó szerint, mert a vonatjegyre valót is ők adták össze -, és én hiszek abban, hogy az ember ne feledkezzen meg ezekről a dolgokról, később, ha lehetősége nyílik rá, hálálja meg azokat.
A fentiekből kiindulva, úgy határoztam, hogy most jött el az ideje annak, hogy létrehozzam a saját alapítványomat, mert egyrészt már tudok is vele tevőlegesen foglalkozni, másrészt, mert rátaláltam azokra az emberekre, a segítőimre, akik ugyanúgy tudják képviselni ezt az ügyet, és ezért rájuk merem bízni magamat, ha én nem tudok valami miatt foglalkozni vele.
— Kiket támogat a Gábriel Angyalház Alapítvány?
— Olyan fiatal embereket szeretnénk támogatni, akiknek csak egy kis segítség kell ahhoz, hogy elinduljanak az önkiteljesedés útján, hogy megnyíljanak előttük azok a bizonyos kapuk, amiken keresztül kell haladniuk, ha vinni akarják valamire.
A tehetség szóra mindenki felkapja a fejét, persze, hiszen én is úgy kommunikálom, hogy tehetséges emberek jelentkezését várjuk, de a tehetséget nem csak úgy értem, hogy például zongoravirtuóz, hanem tehetségének, szorgalmának és kitartásának kell lennie az akarásra, hogy kikerüljön abból a születésétől fogva nehéz helyzetből, amiből a tudás, a tanulás kisegítheti, és mi ehhez adjuk meg a kezdő lökést.
Közép-, és főiskolásokat, és egyetemistákat szeretnénk támogatni, Ha valakinek az angol nyelvtanulás szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, akkor azt támogatjuk, ha hangszert kell vásárolni a továbbtanulásához, hogy gyakorolhasson, akkor azt, vagy ha éppen kollégiumi költséget kell fizetni, akkor abban segítjük.
Az első és legfontosabb szempont a kiválasztásnál a szorgalmon és tehetségen kívül a hátrányos anyagi helyzet. A támogatottak kiválasztásában elsősorban a kuratóriumi tagok lesznek a segítségemre, emellett pedig sok, a saját területén szakember önkéntest szeretnénk bevonni a munkába, akik mindegyike más szempontokat figyelembe véve tartaná nyitva a szemét, mikor hol mire lenne szükség. A beérkező kéréseket, levelek mindegyikét többen fogjuk átolvasni és a megérzésünkre hagyatkozva döntünk a jelentkezők között. Azt figyeljük, van-e jel, van-e szikra a sorsában, az akarásában.
— Kikkel dolgozol együtt?
Alapító vagyok és a kuratórium tagja, napi pénzügyekkel effektíve nem foglalkozom, persze adománygyűjtéssel igen, hiszen az én személyem „adja el” az alapítványt, és gyűjti az adományokat.
Azokat kerestem meg, akikről tudtam, hogy van ilyen affinitásuk, emellett olyan emberek ők, akikről tudom, hogy jó emberek. Mert ez nekem fontos. Hogy olyanokkal dolgozzam együtt, akiknek nagy szerepük van az életemben, mert mindegyiktől komoly segítséget, tudást kaptam.
A kuratórium tagjai mindannyian személyes barátaim, akik folyamatosan buzdítanak, tanácsaikkal és kapcsolataikkal segítenek engem a munkámban, és egyre jobb minőségre sarkallnak. Nemcsak a szakmájuk-hivatásuk kiváló művelői, hanem remek emberek, akinek van szemük és szívük az éppen ilyenfajta karitatív munkára.
— Kik ők?
— Aszódi-Ordódy Eszter író barátom, aki végzettségét tekintve közgazdász, ráadásul napi kapcsolatban áll az angyalokkal, Kun Szilárd egy neves szőlőbirtok munkatársa, és a magyar hagyományok lelkes és avatott őrzője, Sztankó Mónika – aki rajong a művészetekért – az első volt az életemben, aki hitt a tudásomban és a tehetségemben és támogatott, ezért megfogadtam, amint tehetem, visszaadom neki a sok segítséget, de lám, ismét ő segít nekem!, és a kuratóriumunk elnöke, Verasztó Lajos, aki egy újszerű oktatási módszerrel dolgozó nyelviskola alapítója és vezetője, akinél helyet kap a mi tehetségkereső klubunk is a jövőben.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezekre a nyíltszívű és szeretettel teli emberekre találtam, és azért, hogy a világszemléletükkel segítenek a munkámban, és hiszem, hogy együtt egy olyan csapatot alkotunk, amely nagyon sok jóval tud szolgálni a tehetséges és szorgalmas fiatalok számára.
Kulisszatitok: Amikor hazafelé ballagtam, akkor jutott eszembe, hogy a legadekvátabb kérdést nem tettem fel: miért éppen Gábriel? Utánanéztem, és a sok magyarázat közül azt találtam legkézenfekvőbbnek, hogy Gábriel az angyalok között az a segítő, aki segít túljutni a kapun. Azon a kapun, ami magát a mennyországot rejti, azt a helyet, ami sok tehetséges, ámde nélkülöző fiatalnak az iskolát, a továbbtanulást jelenti. Magát a mennyországot, amiért nap nap után imádkozik. Rúzsa Magdiék segítségével ez most megadatik nekik. Úgy legyen!
Sári Edina
További információk: http://gabrielangyalhaz.hu/
Jelentkezés a támogatásra: palyazat@gabrielangyalhaz.hu
Adománygyűjtés: 10404072-50526767-71851002