A Nemzeti Filharmonikusok OKTÓBER 15-ÉN ESTE FÉL 8-KOR A ZENEAKADÉMIA Nagytermében egy csodálatos hangversennyel emlékeznek meg a száz éve született a 20. század legnagyobb magyar művészegyéniségére, Fischer Anniera.
„Amikor felnőttem, két szentet tisztelt minden zongorista: Richtert és Fischer Annie-t… Döbbenetesen találó meglátásai voltak, olyanok, hogy sokra közülük tényleg a mai napig emlékezni tudok… Ha az ember kottával a kezében hallgatja Fischer Annie felvételeit, nem mindig azt hallja, amit lát. De ami a hangok között van, amit elmond az arányokkal, az idővel, a szünetekkel, a sajátos hangsúlyokkal, frazeálásokkal, az az igazi üzenet. Azt kell figyelni. Aki érti, annak ezt nem kell magyarázni.” – (Fidelio Magazin) így emlékszik vissza KOCSIS ZOLTÁN az est karmestere a háromszoros Kossuth-díjas zongoraegyéniségre.
Fischer Annie sokak emlékezetében él páratlan Mozart-előadóként, elsősorban ezért hangsúlyosak a műsorban a salzburgi-bécsi mester kompozíciói. Moll hangnemű alkotások szólalnak meg a koncerten.
Haydn 104 szimfóniája közül mindössze tizenegy moll hangnemű. A 95-ÖS SZIMFÓNIÁT 1791 tavaszán, első angliai utazása során komponálta. A mű a zeneszerző utolsó, „Londoni szimfóniák” néven ismert szimfónia-sorozatának egyetlen moll hangnemű darabja.
Mozart c-moll versenyművét sokáig a legjelentősebb zongoraversenyként becsülték – okkal, amelyet ezúttal RÁNKI DEZSŐ tolmácsolásában hallható. MOZART C-MOLL ZONGORAVERSENYÉT a Figaro házassága komponálása közben vetette papírra, s 1786 áprilisában mutatta be a bécsi Burgtheaterben. Ez a zeneszerző legnagyobb hangszerapparátust használó zenekari műve: a trombiták, kürtök és üstdobok mellett a teljes fafúvós kar (fuvola, két oboa, két klarinét és két fagott) is szerepel benne – és mindvégig kiemelt szóló-feladatokat kap.
A zene történetében igen sok nagy remekműhöz tapadt az idők során egy-egy olyan történet, amely hozzájárult a mű népszerűvé válásához. Időnként e történeteknek köszönhető a művek „mellékneve” is. Legnagyobb részükről kiderült, hogy a legendák világába tartoznak. Ám a legvalószínűtlenebbek egyike, a MOZART REQUIEM ilyen „kísérő története” igaznak bizonyult. Az élete utolsó évében járó Mozart éppen a Varázsfuvolán dolgozott, amikor titokzatos, magát megnevezni nem akaró idegen jelent meg nála, hogy a mestertől gyászmisét rendeljen. A fekete ruhás idegen több ízben is sürgette Mozartot. A zeneszerző ekkor már súlyos beteg volt, és így hihető az a hagyományozott kijelentése, hogy érzése szerint saját gyászmiséjét írja. A halálos betegség meg is akadályozta Mozartot abban, hogy a Requiemet befejezze. Állítólag még utolsó napjaiban is a mű dallamait dúdolta. Mozart halála után a legkedvesebb tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a félbemaradt töredéket. A zenetudomány még ma sem döntötte el, még ma is vitázik afelett, vajon állottak-e Süssmayr rendelkezésére vázlatok, vagy pedig saját ihletéből írta meg a hiányzó Sanctust, Benedictust és az Agnus Dei első szakaszát. Mindenesetre teljesen alkalmazkodott Mozart stílusához, és ezzel egyrészt gyönyörű példáját adta a tanítványi alázatnak, másrészt bizonyította, hogy szerencsés pillanatokban a középszerű, nem kimagasló tehetségű tanítvány is felnőhet mesteréhez. A titokzatos megrendelőről pedig kiderült, hogy egy mindig más tollával ékeskedő, magát zeneszerzőnek kiadó arisztokrata, gróf Walsegg volt. Az első előadás valószínűleg Walsegg kastélyának kápolnájában, feleségének requiemjén zajlott le, a gróf szerzőségével. Mozart özvegye, Constanze azonban rövidesen nyilvánosságra hozta a művet, mint férje alkotását, s még ő gondoskodott a mű első nyomtatott kiadásáról is.
Az est során kiváló énekművészek lépnek fel: RŐSER ORSOLYA szoprán, MELÁTH ANDREA alt, BRICKNER SZABOLCS tenor, ORENDT GYULA basszus valamint a Nemzeti Énekkar, a karigazgató Antal Mátyás.
A hangverseny dirigense: KOCSIS ZOLTÁN
2014. OKTÓBER 15. 19.30 ÓRA – ZENEAKADÉMIA
HAYDN: Szimfónia c-moll, no. 95
MOZART: Zongoraverseny c-moll, K. 491
MOZART: Requiem, K. 626
KÖZREMŰKÖDIK:
Rőser Orsolya – szoprán
Meláth Andrea – alt
Brickner Szabolcs – tenor
Orendt Gyula – basszus
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
RÁNKI DEZSŐ – zongora
KOCSIS ZOLTÁN – karmester