Idén tavasszal a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában jelent meg magyar nyelven a világhírű énekesnő, Amy Winehouse személyes történetén alapuló könyv, amelyet édesapja írt meg. Mitch Winehouse megpróbálja megosztani velünk lánya rövid, de annál maradandóbbat alkotó életének a történetét.
A brit származású, tragikusan fiatalon elhunyt énekesnő alig egy évtizedes zenei pályafutás alatt 6 Grammy-díjat kapott, lemezeit eddig is már több 24 millió példányban adták el világszerte. Különleges hangszínnel áldotta meg a sors, soul, jazz és rhythm and blues stílusokban is énekelt. Nemcsak előadta, de legtöbb dalszövegét is ő maga írta. Édesapja így fogalmazott erről: „Épp azért voltak a dalai annyira erősek és szenvedélyesek, mert a lelkéből tépte ki őket. Azok, amelyek felkerültek a ’Back to Black’-re a legmélyebb érzéseiről szóltak. És hogy megcsinálja őket, meg kellett járnia értük a poklot.”
A könyv ezt az utat próbálja feltérképezni, bemutatni, és megérteni a megérthetetlent. Azt, hogy a láthatatlan dimenzióban, ott legbelül, a lélek történetének alakulásában minek mekkora szerepe volt azt nem tudhatjuk, hiszen „csak” tárgyilagos tényeket, néhány momentumot ismerhetünk meg róla. Mégis kialakulhat egy kép arról, mi vezethetett a kisgyermekkor védett világából, a tehetség felismerésén keresztül, az ismertség és elismertségen át addig az utolsó pillanatig, amikor már nincs visszaút. Köztudott, hogy Amy is küzdött az önpusztító életmódja ellen. Önként vállat több elvonókúrája azonban sikertelennek bizonyult. A hivatalos szakértői vélemény szerint két héttel 28. születésnapja előtt alkoholmérgezésben hunyt el. Tehetségével és a káros szenvedélyre alapozott korai halálával „belépett” a „27-esek klubjába”. Olyan virtuális klubba, amelybe nem kisebb előadókat sorolt 27 évesen bekövetkezett – általában valamilyen káros szenvedélynek tulajdonított – haláluk és zseniális zenei teljesítményük, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain vagy Jim Morrison. Kiváló zenészek voltak, akik maradandót alkottak, tehát örökéletűek. A színpad mögötti arcukat, személyiségük alakulásának körülményeit, vívódásaikat és személyes örömeiket viszont csak azok az emberek ismerhették meg, akiket közel érezhettek magukhoz. Ha volt egyáltalán olyan ember, akit közel tudhattak magukhoz, aki akkor is értette őket, ha nem beszéltek vagy alkottak. Dalaik mondandóján, életszemléletük közvetítése által és szövegeik hangulatán keresztül milliókat érintettek meg. A siker által hozott hírnév sok esetben pedig olyan embereket is barátjukká minősített, akiket normál esetben soha nem éreztek volna annak. A rivaldafény árnyékában is folytatódó út állomásait, szereplőit, összetevőit, amelyek együttesen elvezettek a bekövetkezett tragédiáig, csak sejthetjük. Egy biztos, nem lehet segíteni, nem lehet megmenteni őket önmaguktól. Ezekben az esetekben – és hétköznapi, „átlagpolgárt” érintő szenvedélybetegségek esetében is – nincs az a külső áldozat, amelyet a környezet meghozva kizökkenthetné az érintettet. Csak a saját áldozata. Azoknak – itt elsősorban az édesapa – akik elszenvedték azt a veszteséget, amelyet a tragédia okozott, két dolgot biztosan meg kell tanulniuk ahhoz, hogy tovább tudjanak élni: nincs miért, és nem létezik a mi lett volna ha sem.
A kislány Amy életét külső – és belső – körülményként is meghatározta egy tény: szülei elváltak. Édesapja több mint három évtizede egy másik, de ugyanazzal a nővel él. Mitch Winehouse talán legszemélyesebb vallomása a könyvben az a rész, amikor elmesélni, milyen belső folyamat az, ha egy kétgyerekes – alapvetően még csak nem is boldogtalan – házasságban élő férfi rádöbben: beleszeretett egy másik nőbe és döntést kell hoznia, hogyan éljenek tovább. Ilyenkor minden megváltozik, hiszen alapvető szerepek, helyszínek és szereplők változnak meg az érintettek életében, de két dolog nem, írja az apa: „a szeretet amit irántuk éreztem, és a szeretet amit irántam éreztek”.
A könyv két évvel ezelőtt jelent meg angolul, majd ezt követte a spanyol, francia és a német fordítás is. Kelet-Európa országaiban szinte egyszerre jelent meg a kötet. A szerző a teljes bevételét az Amy Winehouse Alapítvány javára ajánlotta fel, amely hátrányos helyzetű gyermekeknek és fiataloknak segít. Az alapítványt lánya halála után hozta létre a férfi, mert hisz abban, hogy a személyes tragédiát pozitívvá lehet formálni más hasonló helyzetbe került emberek megsegítésén keresztül.
A könyv szerzője saját bevallása szerint azért is vállalkozott a memoár megírására, hogy jobban megértse, és ezáltal talán máshogy ítélje meg a közvélemény egyetlen lányát, Amy Winehouse-t.
A súlyos terhet cipelő mondanivaló mellett azonban ne higgyük azt, hogy könnyed nyári olvasmányként nem fogható kézbe ez a könyv. Úgy is olvasható, hogy csak annyit gondoljunk bele tovább a saját tapasztalatainkból és életünkből amennyit szeretnénk. Ha „csak” a világhírű énekesnő életét szeretnénk jobban megismerni, akkor is élményt tud adni a történet elolvasása. De biztos, hogy meg akarunk állni ennél a verziónál? Ez a mi döntésünk.
Tóth Judit Nikoletta
Fotó: Marton Bálint
Mitch Winehouse: Amy a lányom – Rózsavölgyi és Társa, 2014