A magyar és nemzetközi zenei életben máig a legnépszerúbb muzsikusok közé tartozik Ferencsik János. A 30 éve elhunyt karmesterre emlékezve halálának napján, 2014. június 12-én, csütörtökön 11 órakor a Farkasréti temetőben a Nemzeti Filharmonikusok és a Magyar Operaház közösen megkoszorúzzék e kimagasló művész sírját.
A megemlékezésen beszédet mond Kovács Géza a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Friedrich Ádám kürtművész. A koszorúzáson közreműködnek a Nemzeti Filharmonikusok művészei.
Ferencsik János 1907. január 18-án született Budapesten. A Nemzeti Zenedében tanult zeneszerzést és orgonát, de már 20 évesen az Operaház korrepetitora, három évvel később karmestere, miközben két évig Bayreuth-ban asszisztens az Ünnepi Játékokon. 1948 és 1950 között, majd 1964-ben vendégkarmester a bécsi Staatsoperben, 1952-től haláláig az Állami Hangversenyzenekar főzeneigazgatója, s hosszú évekig az Operaház főzeneigazgatója is, ugyanakkor 1960 és 66 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya. Bejárta a világot, részben a Nemzeti Filharmonikusokkal (korábban ÁHZ), mindenütt megbecsülték, mindenhová visszahívták, szinte mindenütt az illető ország nyelvén szólt a muzsikusokhoz, ámbár sokat nem kellett beszélnie a próbáin, hiszen mindent meg tudott mutatni, mindent ki tudott fejezni a kezeivel. Ezért volt karmester. Friedrich Ádám az egykori ÁHZ kürtművésze így emlékszik rá: „…hihetetlenül érdekesek voltak próbái, mikor egy-egy új művet tanított be: olyankor nem nézte az órát, nem volt baj, ha „kihűl a leves, és melegszik a sör”, alapos volt, pontos és szigorú. Ám ha jól mentek a dolgok, az esti próbára már nem volt szükség.”
A megemlékezésre sok szeretettel várjuk!