A Lengyelországban élő Igor Ostachowicz regénye a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.
A XXI. századi Varsóban játszódó történet több érzékeny témát is felvállal. Szembesít azzal, hogy hiába telt el több évtized a II. világháború eseményei óta, a holokauszt áldozatai és elkövetői még mindig itt vannak közöttünk. Fizikai, biológiai haláluk ellenére is itt kísértenek, bolyonganak közöttünk, hiszen nem leltek, nem lelhettek nyugalmat az áldozatok. A gonosztól megmérgezett elkövetők pedig talán soha nem kapják meg méltó büntetésüket.
A komoly történelmi téma mellett, az író a főhőse életfelfogásán, gondolatain keresztül bevezet a punk szubkultúra érzésébe is. Ebben a könyvben és valójában is, az alternatív nem külső jegyeiben kell, hogy megjelenjen, hanem gondolatiságában és cselekedetekben. Ezáltal értékrendben és lélektanilag is mély elemek jelennek meg a könyvben. Teszi ezt a szerző egy olyan világban, amikor a pénz, mint a siker és hatalom eszköze lett az emberek életének legfőbb célja. Egyetlen dologról feledkeznek meg a fogyasztói társadalom aktív képviselői csupán… Amit a végső pillanatban elvihetünk magunkkal ebből a földi létből – hitünktől függetlenül – azok közül egyet sem vásárolhatunk meg kézzel fogható fizetőeszközzel.
„A normális halál azt jelenti, hogy megállsz a jelenben. – stop, nincs tovább. De abban a világban, amelynek az is része, ami mögötted van, tovább létezel.”
A szereplők közül sokan biológiai értelemben már nem élnek, de mégis itt vannak, és a legfontosabb, hogy lelkük van. Ha együtt vannak élő ismerőseikkel, szinte meg sem lehet különböztetni őket. Éreznek és vigaszt keresnek, örülnek és rácsodálkoznak a világ apró csodáira is. Közös bennük, hogy átéltek valami szörnyűséget, ami látszólag elmúlt, de feldolgozni nem sikerült. Nem csak a holokauszt áldozatainak, de például a XXI. századi bántalmazott nőnek sem.
A regény magyar fordítása is mosdatlan szájú maradt és bővelkedik cinikus és abszurd humorral is. A szereplők beszédes nevei, (Gebe, Apu-Kapitány, Monokils Szemű Nő, Hitler és Gonosz) egyértelműen jellemzik a viselőiket. A szereplők eredeti neve nem is fontos, hiszen testi, lelki vagy tulajdonságbeli jelentéssel felruházott becenevet kaptak. Olyan világuk van, ahol „Mindenki boldogul, mert nem tehet mást, és ha semmire sem viszi, ez akkor is csak egy pillanat…”.
A lengyel miniszterelnök főtanácsadójaként is dolgozó író által kidolgozott téma és életfelfogás és/vagy értékrend, hitelességet és tiszteletet követel az olvasótól is. A könyvből hazájában már színdarab is készült. A filmes jogokat is megvásárolták. Olvassuk hát el a könyvet, hogy saját elménk képi világában jeleníthessük meg először a szereplőket és az eszmeiséget egyaránt.