Népessy Noémi, az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény igazgatója kapta az idei MúzeumCafé Díjat. A múzeumi magazin által összehívott szakmai grémium a Goldberger-gyűjtemény megmentéséért és a gyűjteményt bemutató múzeum korszerű, izgalmas és példamutató kiállításának létrehozásáért ítélte oda az elismerést.
A 2007-ben a Szépművészeti Múzeum által alapított, több nemzetközi elismeréssel is kitüntetett múzeumi magazin negyedszer ítélte oda díját. Az alapítók a díjjal a magyar múzeumi szakmából minden évben egy olyan szakember munkáját ismerik el, aki a magazin szellemiségével összhangban előremutató, új- és korszerű szemlélettel alkotott a maga szakterületén.
A döntésben a szerkesztőbizottság (Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, Török László ókorkutató, régész-egyiptológus, akadémikus) és Martos Gábor főszerkesztő munkáját Hatházi Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) főosztályvezető-helyettese, Cseri Miklós, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a szentendrei Skanzen főigazgatója és Mélyi József, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozatának delegáltja, művészettörténész-műkritikus segítette.
Az Óbudával szorosan összeforrt Goldberger családnak és az általuk itt alapított, majd itt sikerre vitt gyárnak a története nem választható el a városrésztől, mégis a gyár bezárása után az 1954-ben pedig törvényerejű rendelettel megőrizni szándékozott műszaki emlékek közé sorolt textilipari gyűjtemény sorsa igencsak hányatott volt. Az 1960-as évek közepén a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület szervezésében megindított szakmai gyűjtőmunka végső célja egy Textil- és Ruhaipari Múzeum létrehozása volt. 1975-ben a Könnyűipari Minisztérium a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Angyalföldi Gyáregységének Pannónia utcai, használaton kívüli üzemépületét ajánlotta fel a múzeum céljára; végül 1986. december 3-án nyílt meg a Textil- és Ruhaipari Múzeum.
Az 1980-as évek végére a textilipari vállalatok anyagi helyzete is folyamatosan romlott, így egyre kevésbé tudtak hozzájárulni a múzeum működtetéséhez. A működtető bérbe adta a múzeum egy részét, és az ebből befolyt pénzből pótolta a fenntartási költségeket. 1991-ben azonban már ez is kevésnek bizonyult, a múzeum épületét eladták, így 1992-ben minden tárgy újra raktárba került. Ugyanekkor azonban az újranyitás érdekében létrehozták a Textilmúzeum Alapítványt, amely megszerezte az óbudai Goldberger gyár műemlék épületeit a Textil- és Ruhaipari Múzeum új otthona számára; 1999-ben nyílt meg itt az állandó kiállítás, az évek során több időszaki tárlatot is rendeztek. 2011 novemberében a fenntartó kellő anyagi háttér hiányában az addig is mostoha körülmények között működő múzeum épületét és műtárgyállományát felajánlotta a III. kerületi önkormányzatnak, amely felvállalta a feladat ellátását, és ehhez megfelelő anyagi hátteret is biztosított. 2012. január 1-jén létrejött a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, amely az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként, a kerület és az Emberi Erőforrások Minisztériuma több mint 110 millió forintos támogatásának köszönhetően a korábbi Textilmúzeum felújított épületében 2013 szeptemberében nyitotta meg a kapuit. Megmentve ezzel egy egyedülálló ipartörténeti műemléket, új kiállításában izgalmasan hozva közel a látogatókhoz egy kifejezetten speciális múzeumi anyagot, a bemutató mellé múzeumpedagógiai foglalkozásokat, Goldberger Műhely előadássorozatot, szövő- és textilfestő tanfolyamot, dizájnvásárt szervezve, egyszóval létrehozva egy izgalmas, korszerű, példaértékű új múzeumot.
A Salát Zalán Péter által tervezett, és a Plexiawards által kivitelezett MúzeumCafé Díjat és a vele járó, az EMMI és a magazin által felajánlott 200.000 forintot március 19-én este adja át Martos Gábor főszerkesztő. Az elismerést minden év márciusában adja át a magazin, abban a hónapban, amikor gróf Széchényi Ferenc 1802-ben felajánlotta gyűjteményét a köz javára.
A trófea
A MúzeumCafé Díj egy kortárs műtárgy: egy plexitömb, amelyben négy párhuzamos síkban „lebegve” különböző geometriai formák adják ki a MúzeumCafé védjegyét, a lap hátsó borítójának „tipográfiai kávébabszemekből” összeálló mintáját. A négy különálló sík az ofszettechnológiával készülő magazin négy különböző nyomólemezére, valamint a magazin négy alappilléren nyugvó rovatstruktúrájára utal. A mintát befoglaló rész mérete megegyezik a magazin méreteivel, vagyis 235 mm széles és 300 mm magas; a vele egy tömböt alkotó talapzattal együtt a díj magassága 433 mm, vastagsága 60 mm, súlya 5,6 kilogramm. A díjnak minden évben más-más színösszeállítása van. Az idei trófea a Goldberger Gyűjtemény jellegzetes, kékfestő technikával készített textíliáinak színvilágát idézi.
A MúzeumCafé Díjat Salát Zalán Péter, a MúzeumCafé magazin művészeti vezetője tervezte, és Paizs László szobrászművész fia, Paizs Csaba és műhelye, a Plexiawards munkatársai készítették el.