Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című kötetének bemutatója a Magvető Kiadó szervezésében.
Időpont: 2014. március 19-én 18 órára
Helyszín: Nyitott Műhely, 1123 Budapest, Ráth György u. 4.
A szerzővel Turi Tímea beszélget.
A rendezvény Facebook-eseménye
Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0
Hivatali patkányok, lomha közszolgák és a versenyszféra kiskirályai egyaránt szereplői Nagy Koppány Zsolt új regényének. A Nem kell vala megvénülnöd 2.0 vitriolos humorral és lendületes pontossággal teremt meg egy groteszk világot, amelyik vészesen hasonlít jelenünkre. Fényező Nagyjuhász János a Só- és Egyéb Szóróanyagok Hivatalában tengeti hivatali intrikáktól tarkított, szexre és szerelemre éhes életét, ám még ő sem tudhatja, mit tartogat számára a jövő.
Egyetlen könyvet, ám valójában három regényt tart kezében az Olvasó: az ifjú-, a férfi- és az öregkor keserű, kacagtató, máskor együtt érző rajzát. A szépreményű legényévek, a családalapítás keserédes gyötrelmei után mi várhat még az emberélet útjának felén túl? Nagy Koppány Zsolt negatív utópiájában az öregek utáni szó szerinti hajsza túlélésért küzdő áldozatáért izgulhatunk.
„Nem kell vala megvénülnöd, mielőtt fejed lágya benőtt”, mondja Lear királynak a Bolond. Vajon Fényező Nagyjuhász János a kellő időben vénül-e meg, marad-e még esélye az értelmes öregedésre? A válaszok ott vannak a könyv lapjain.
Részlet a regényből
Nem kellett volna elmennem, nem szabadott volna elmennem, gondolom magamban, miközben a hosszúnyelű fejszét lóbálom. Miért hagytam őt magára, miért nem védtem meg és miért nem voltam mellette? Szerencsére csak megölték, meg nem becstelenítették, erőszakot rajta el nem követtek. A magunkfajtával nem lehet olyan jóízűen kegyetlenkedni, mint a csecsemőkkel vagy a gyerekekkel. Keveseket izgat, többeket undorít. Ezért legalább gyorsan végeztek vele. Ott állt az ajtóban, szegény hórihorgas asszonycseléd, és kezét a ruhájába törölte, majd intett nekem, pedig tudhattuk volna, hogy bármikor megérkezhetnek, bármikor itt lehetnek a kutyáikkal, amelyek kiszagolnak minket. Csak a csűrkapu nyikorog élesen, ahogy a szél mozgatja. Odabenn, a pajtában kaparászik a hajtókutya, lehet, hogy nem is egy van belőle. De én elbánok velük, el én. Persze, ha a kutyák itt vannak, nem lehetnek messze a fiúk sem. Talpig egyenruhában, feszesen áll rajtuk, kezükben korbács, pisztoly. a kutyáikat hogyan képezik ki, nem tudom. Valamit biztosan kiválasztunk, szekréció, azt érzik, szagolják ki. Többen is vannak, bizonyosodom meg, mert többféle morgást hallok. A fejszéről csöpög a vér, nyugodt vagyok immár, feleségemet senki sem támasztja fel.
Nagy Koppány Zsolt
Nagy Koppány Zsolt
1978. október 5-én született Marosvásárhelyen. 2001-ben diplomázott magyar–angol szakon a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Még egyetemistaként kezdett szerkesztőként és lektorként dolgozni az Erdélyi Híradó Könyvkiadónál.
Első novelláskötete – Arról, hogy milyen nehéz – 2000-ben, Kolozsvárott jelent meg. 2001-ben nyert felvételt a Szegedi Tudományegyetem PhD-képzésére, amelyet 2002-ben kezdett el, azóta Magyarországon, Budapesten él. 2006-ban publikálta első regényét, Jozefát úr, avagy a regénykedés címmel. A Magvető Novelláriumban jelent meg 2007-ben legutóbbi kötete, a Nagyapám tudott repülni.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nagyapám tudott repülni (2007), Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk (2010), Nem kell vala megvénülnöd 2.0 (2014)
Díjai
Faludy György-díj (2003), Székelyföld-díj (2004), Gion Nándor prózaírói ösztöndíj (2004, 2006), Irodalmi Jelen regénypályázat II. díja (2006), NKA alkotói ösztöndíj (2009), Akademie Schloss Solitude alkotói ösztöndíja (2009), Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2010)
Nagy Koppány Zsolt írói Facebook-oldala