Glinka, Hacsaturján és Dvorák – szláv életérzéésel, változatos érzelmekkel teli zenék és egy magán kaméleonnak nevező világhírű fuvolista, Emmanuel Pahud szerepel a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikusok március 8-i hangversenyének műsorán.
A program nyitányaként az orosz nemzeti zenei stílusmegteremtőjének, MIHAIL GLINKÁNAK fantasztikus sodrású alkotása hangzik el. Glinka első operájának, az Iván Szuszanyinnak a sikere után hamarosan belefogott második színpadi művébe, melyet Puskin nagylélegzetű epikus költeményének, a RUSZLÁN ÉS LUDMILLÁNAK nyomán komponált volna – ám a költőt 1837 februárjában párbajban megölték, s ez megtörte a komponista lendületét. Az egész opera-tervet más művek kedvéért félretette egy időre, s a Ruszlánt végül csak öt évvel később fejezte be. A darab cselekménye dióhéjban a következő: a kijevi nagyherceg leánya, Ludmilla három kérője közül Ruszlánt választja, de a hercegnőt a lakodalmán elrabolja Csernomor, a gonosz törpe. A nagyherceg kijelenti, hogy ahhoz adja a lányát, aki visszahozza, így mindhárom ifjú (a kazár, a viking lovag és a kijevi Ruszlán is) a keresésére indul. Fantasztikus kalandok után Ruszlán legyőzi a gonosz törpét és kiszabadítja a lányt, akire a törpe közben mély álmot bocsátott. Bár egyik vetélytársa elrabolja és a kijevi udvarba viszi az alvó hercegnőt, fölébreszteni azonban (egy jó varázsló gyűrűjének segítségével) csak Ruszlán tudja, s így végül ő nyeri el – most már végérvényesen – szerelme kezét.
ARAM HACSATURJÁN (1903-1978) Grúziában született, örmény családban, tanulmányait Moszkvában végezte, majd ugyanott élt és alkotott mint szovjet zeneszerző. 1940-ben írt Hegedűversenyét később dolgozta át fuvolakoncertté. A műben a klasszicista folklórizmus jól bevált receptje szerint a keleti népzenei forrás egzotikus ritmusai és melódiái a nyugati zenei tradíció formai kereteibe illeszkednek. A vérpezsdítő ritmikájú, talán egyes barokk concertók motorikus lüktetését is felidéző első tételt keleties ékítményekben gazdag lamento (panasz-zene) követi a lassú tételben. A táncos zárótételt tematikus utalás köti a nyitótételhez. A FUVOLAVERSENY eredeti, hegedűs változatát Hacsaturján David Ojsztrahnak ajánlotta, aki az 1940-es moszkvai bemutató szólistája is volt. Művéért a zeneszerzőt Sztálin-díjjal jutalmazták.
A darabot napjaink egyik legnagyobb fuvolaművésze EMMANUEL PAHUD mutatja be. „ „Szerintem az a jó zenész, aki képes elmondani egy történetet a muzsikálásával. És azt ráadásul meggyőzően… /…/ Én annak idején – a szüleim tanácsára színjátszást is tanultam. Hogy kell felmenni egy színpadra, ott hogy kell viselkedni. Ma ennek nagy hasznát látom.” – vallja a svájci muzsikus, aki mindössze huszonkét évesen lett a Berlini Filharmonikusok első fuvolistája, az együttes legfiatalabb tagjaként. Szólistaként, kamarazenészként is aktív; körülbelül százhatvan koncertet ad egy évben és szívesen kalandozik a komolyzenén kívüli műfajok területére.
Az est második felében a szláv zene másik híres darabját, DVOŘÁK dallamokból kifogyhatatlan, Pazar remekművét hallhatjuk, a IX. SZIMFÓNIÁT. Amerika kétségkívül a korlátlan lehetőségek hazája, ám a zeneművészet területén egyelőre a vén Európa mögött kullog. Ez nem maradhat így, gondolta a 19. század vége felé Thurber milliomos gyarmatáru-kereskedő kicsit unatkozó, kultúrára szomjas felesége, Jeanette asszony. Az ő meghívására a nagy hírű cseh mester vállalkozott a tengerentúli útra, s arra, hogy új műveivel egyfajta mintát adjon az amerikai komponistáknak. 1892-ben foglalta el az új New York-i konzervatórium igazgatói állását, s hatalmas elánnal látott neki a feladatnak. 1893 első felében készült el az új szimfónia, év végén került sor a bemutatóra. A közismert címet – „Az Újvilágból” – a szerző csak a komponálás befejezése után adta darabjának. Nem kétséges, hogy kezdettől fogva tudatosan törekedett arra, hogy a kompozíciónak sajátos „amerikai” jellege legyen.
2014.március 8., 19:30
Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
HACSATURJÁN: Fuvolaverseny
DVOŘÁK: IX. szimfónia e-moll „Az Újvilágból”, op. 95
Vezényel: KOCSIS ZOLTÁN
Közreműködik: EMMANUEL PAHUD (fuvola)
TOVÁBBI ELŐADÁSOK:
2014. március 9. Szabó Anita fuvola, Nyíregyháza
KÖVETKEZŐ HANGVERSENYÜNK:
2014. MÁRCIUS 9., 11.00 ÉS 15.00 ÓRA
Művészetek Palotája – Fesztivál Színház, Budapest
Muzsikus akcióhősök
Játsszunk Háry Jánost! KODÁLY ZOLTÁN daljátéka bábokkal és emberekkel
Kodály Zoltán daljátékának gyerekszínházi változata
Harsányi Zsolt és Paulinyi Béla szövegkönyvét bábszínpadra alkalmazta Fábri Péter
Rendezte: Novák János
Kodály daljátéka a nagyabonyi huszárlegény, Háry János világraszóló kalandjait meséli el. Háry eszével, erejével és bátorságával minden helyzetben felülkerekedik, megzabolázza a császári ménes legvadabb lovát, sőt, egymaga legyőzi Napóleont is. Hűsége kikezdhetetlen: Mária Lujza miatta hagyja ott Napóleont, de Háry kikosarazza a császárnét, és inkább falubeli kedvesét, Örzsét választja, a királyi trón helyett kis faluját, Nagyabonyt. Mi ebből a mese, és mi a valóság? Elválasztható-e a kettő? Aligha. Ahogy Kodály írja Háryról: Amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazabb a valóságnál.” Mese és valóság kettősségét gyönyörűen érzékelteti az előadás, amelyben a történet figurái bábokként elevenednek meg, de mikor dalra fakadnak, hús-vér emberekké válnak, a zenét is hús-vér muzsikusok szolgáltatják. Azonban nemcsak emiatt, hanem abban is különleges ez a produkció, hogy az egymáshoz lazán kötődő epizódokban a gyerekek aktív szerepet kapnak, egyrészt az operában elhangzó ismert és népszerű népdalok éneklése révén, másrészt a közös játékban. Mindennek köszönhetően a Kolibri Színház közreműködésével létrejövő előadás testközelbe hozza a fiatalok számára Kodály színesen, nagy fantáziával feldolgozott halhatatlan remekművét, amelynek egyik fő jellegzetessége a játékosság, illetve a nevettető erő, a humor. Mivel pedig a remekművek egyik ismertetőjegye, hogy több korosztályt is képesek megszólítani, így ez az előadás nemcsak a nagyobb gyerekeknek,hanem szüleiknek is tartalmas szórakozást kínál.