Írhatnám, ez az a könyv, aminek elolvasása után másként gondol Önmagára és a NŐ fogalomra az ember.
Az író saját élettapasztalatain keresztül mutatja meg feminista módon nőiessége mibenlétét. Modernizálja és tisztázza a feminizmus jelentését: a nő legyen ugyanolyan szabad, mint a férfi. A férfi bátran pocakot ereszthet, fesztelenül viselkedhet, férfitársait is traktálhatja béna viccekkel, mégis elnézik neki embertársai. A nőknek pedig oda kell figyelni a kinézetükre, a tökéletességre. Az évezredek óta bevésődött társadalmi, politikai és gazdasági nőgyűlöletet, patriarchátust szeretné formálni. Ne kelljen a férfiaknak megfelelni, a nő érezze magát jól a saját bőrében.
Caitlin Moran könyvében tizenhárom éves korától kezdve vezeti végig különböző témákon keresztül az olvasót a felnőtté és nővé válás rögös útján. Ír a szerelemről, szexről, párkapcsolatról, divatról, kövérségről, esküvőről, gyerekvállalásról (szüljünk, avagy ne szüljünk, ez itt a kérdés), abortuszról, plasztikai sebészeti beavatkozásokról, feminizmusról. stb. és a NŐ-ről úgy, hogy közben tabukat dönt, meghökkent, megbotránkoztat szókimondásával, mégis… elgondolkodtat.
Első pár fejezetének elolvasása után azt állítottam, hogy a könyv és maga az író sem „százas”. Csak egy újabb „South-Park feeling”-es feminista, ráadásul még a gyógyszere is elgurult, helyette tollat talált és írni kezdett. Óriásit tévedtem! Kincset érő oldalai is vannak!
Minden nő más és más tulajdonsággal és habitussal rendelkezik, egyediek vagyunk. Mégis van bennünk egyformaság. Meg akarunk felelni (párunknak, főnökünknek, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, rokonunknak, barátunknak vagy csak önmagunknak). Ez egyfajta kényszer, ami felesleges. Caitlin állítása szerint nem tudja, mi kell ahhoz, hogy igazi nővé váljon. Szerintem érzi, a zsigereiben van, szívből él, érzései hajtják a mindennapokban. Egyszerű a recept: elfogadta önmagát olyannak amilyen. Egyedi, feminista, szókimondó, aki magasról tesz a női lét „problémáira”.
A könyv külső designja nagyon tetszetős, ezüstszínű, dombornyomott cím és mintázat, rajta a szerző arcképével (fekete színű, zilált haj, hófehér tinccsel). A belső tartalom jól összeszedett, egymásra hangolt, bár néhol túlzottan magyarázza a dolgokat. Egyetlen negatívumként említhető a számos angol-ír írókra és hírességekre való utalás, a brit irodalmi alkotásokból való idézetek, amelyek a magyar olvasók számára nem minden esetben lehetnek ismertek. Emiatt sok poén már nem úgy csattan, ahogy kellene.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik számára nincsenek tabutémák, átlátnak a káromkodásokon, az arcpirító szókimondó szövegen, nem csak hölgyeknek.
Vincze Rita írása
Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok? Alexandra Kiadó, 2013
A szerzőről:
Caitlin Moran 1975-ben született Brightonban. Ő volt az első gyerek az apai oldalról ír katolikus családban, de nem sokáig: hamarosan hét testvére született. Olyan nélkülözésben éltek, hogy a gyerekek a szülők alsóneműit örökölték meg. Moran tizenegy évesen abbahagyta az iskolát – mert gyűlölte a légkört, a szokásokat – és otthon tanult. Egy évvel később esszéversenyt nyert, tizenöt évesen ő lett az első az Observer magazin fiatal riportereknek meghirdetett pályázatán, és ebben az időben publikálták első novelláját. Szédületes karriert futott be igen rövid idő alatt: tizenhat évesen egy zenei hetilapnál dolgozott, egy évvel később pedig már a The Guardianbe és az Observerbe írt. Tizennyolc éves kora óta saját rovata van a Timesban, és társműsorvezetője a népszerű televíziós zenei műsornak, a Naked Citynek. Többször megkapta a brit újságírás legjobbjainak évente odaítélt díjat, a British Press Awardsot. 2010-ben ő lett az év újságírója, egy évvel később az év kritikusának és az év interjújáért járó elismerés is az övé lett.