A rendezőt egy barátja kérte fel 1945-ben, hogy legyen a segítségére egy német háborús bűnösökről készülő dokumentumfilmben.
A rendezőt egy barátja kérte fel 1945-ben, hogy legyen a segítségére egy német háborús bűnösökről készülő dokumentumfilmben. Az alkotók a brit és a szovjet csapatok által többek között a bergen-belseni koncentrációs tábor felszabadításakor felvett képsorait használták fel – írta szerdai kiadásában a The Independent című brit napilap, amely szerint a felvételek még a horror mesterének tartott Hitchcockot is megrázták: napokig nem ment be a stúdióba, miután először látta őket.
A dokumentumfilmet végül soha nem mutatták be, eltűnt az archívumokban – mondta Toby Haggith, az Imperial War Museum munkatársa. A Szövetségesek ugyanis taktikát változtattak, és arra jutottak, hogy nem segítené Németország újjáépítését, ha az ott élőket kegyetlenül szembesítenék a múlttal. Az alkotást az 1980-as években egy amerikai kutató fedezte fel. Az 1984-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinálén be is mutattak részleteket a filmből, de Toby Haggith szerint csak most restaurálták és állították össze úgy, ahogy azt Alfred Hitchcock munkatársaival elképzelte.
A szakember szerint „rendkívül erőteljes és felkavaró” filmről van szó. Az alkotásban mindazonáltal nemcsak embertelen képek láthatók, hanem olyan reményteljesebbek is, amelyeken például az egykori foglyok láthatók, amikor először lefürödhettek. Megemlékezik a film a tífusz terjedése elleni közdelemről is. „Fellelhetők benne a remény darabkái” – összegzett Haggith. A történelmi felvételek mellé egy új dokumentumfilmet is készítettek kísérőfilmként.