Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből
Könyvbemutató
Időpont: 2013. november 6. szerda, 17 óra
Helyszín: Nyitott Műhely (1123 Budapest, Ráth György u. 4.)
A szerzővel Király Levente szerkesztő beszélget. Az esten közreműködik: Rudolf Péter.
Az esemény Facebook-oldala.
„Elteszi a manit, nyugtát nem ad, megcsináljuk okosba, világos?”
Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből
Neve: Ecsedi Gyula. Státusza: hazatelepült disszidens. Foglalkozása: vakondűző. Lakókocsijával járja az országot, rendelésre kifüstöli a gyep alól a mindent felásó kártevőket. Ötvenedik születésnapjához közeledve szeretne végre révbe érni. Apja szocialista világa és a rendszerváltás utáni Magyarország közé szorulva keresi a megoldást, s emlékszik vissza addigi életére: furcsa kuncsaftok, gazdag és ágrólszakadt magyarok, III/3-as apák, disszidálás, a fényes Párizs, mosóporszagú berber nők, leszbikus feleség, maffiózók és albínó vakondok képei járnak körtáncot. Fehér Béla formabontó szerkezetű regénye múlt és jelen közt ugrálva villantja fel azokat a pontokat, melyeket összekötve kirajzolódik Ecsedi Gyula kalandos élete, és küzdelme, hogy végre megtalálja honját a hazában.
Részlet a regényből
Amióta csak ismertem, Amberg Zoli mindig felcsavarodott valamire. Hol csendéleteket festett, hol társasjátékokat eszelt ki, hol államférfiakat ábrázoló bélyegeket gyűjtött. Még iskolások voltunk, amikor kitalálta, hogy keressük meg a debreceniek kincsét, amit 1660-ban Szejdi Ahmed pasa közeledésének hírére ástak el. Kijártunk a Basahalomra, lelkesen kerestük az arannyal töltött ládákat. Zoli trópusi sisakot viselt, az anyjával vetette meg a debreceni zsibogóban. Miután a kincset nem találtuk meg, a sisak kedvéért úgy döntött, ő Sir Henry Morton Stanley. Viselkedése megváltozott, választékos lett, magázódni kezdtünk. Rám osztotta David Livingstone skót misszionárius szerepét, megesküdött, azonnal a felkutatásomra indul, ha véletlenül elvesznék Afrikában, valahol a Tanganyika-tó környékén.
Fehér Béla
1949-ben született Debrecenben. Sokáig újságírója, állandó tárcaszerzője volt a legismertebb napilapoknak – jelenleg a Magyar Nemzet publicistája.
Igazi szépírói karrierje 1990-ben kezdődött A kék autó című bűnügyi regénnyel. Három ezt követő regénye, a Zöldvendéglő, Törökméz és Romfürdő 1999-ben egy kötetben is megjelent. Az ismertséget ez a regénytrilógia hozta meg számára. A Magvető gondozásában megjelent Filkó című regényét először 2000-ben adta közre.
A Magvető Kiadónál megjelent műve:
Filkó (2008), Lecsó (2009), Ede a levesben (2011), Kossuthkifli (2012), Jelenetek egy vakondűző életéből (2013)
Díjai:
Prima Díj (2005), Magyar Pulitzer-díj (2006), AEGON Művészeti Díj döntőse (2013)