Berhidi Mária és Szíj Kamilla közös kiállítása 2013. szeptember 27. és november 24. között látogatható a Vasarely Múzeum felújított szárnyában. Az Ötödször nevet viselő tárlat érdekessége, hogy a két művész alkotásai a vonal mentén szerveződnek. Műalkotásaik első közös találkozására 1992-ben Szentendrén került sor, majd folyamatosan állítottak ki együtt később is, 1996-ban Bukarestben, 2006-ban Antwerpenben, 2008-ban a budapesti 2B Galériában.
A vonal mint forma és koncepció, arra inspirálta a két művészt, hogy e köré szervezze meg ötödik, közös kiállításukat. Berhidi Mária installációi helyszínspecifikus alkotások. Jelen esetben a múzeum szellőzőrácsai pixelrácsként nyernek funkciót, a hófehér pixelek, a kockák betűkké állnak össze és kijelölik az olvasás útvonalát. A betűsor a látogatók figyelmét közvetlenül vezeti és egy vers sorait bontja ki. Ezzel a vonalvezetéssel hozható párhuzamba a neon mű szemet irányító fénye, amely a múzeum udvarára készült. A művész a két múzeumi ajtó közepét jelölte ki két végpontnak, és az út középvonalát jelölte ki a fénycsíkkal. Az első terem fehér színű örökség feliratú lámpájára reflektál a hagyaték szó, amelynek különleges térbeli elhelyezése és rendkívüli anyaghasználata nem mindennapi látvánnyal ajándékozza meg a látogatót. A betűk íves formája az épület boltív formájához illeszkedik és vezeti el a nézőt Szíj Kamilla egész falat betöltő – 1,5m x 3m, 0.5 ceruza – rajzához.
farid-fadel-a-nilus-talalkozik-a-dunaval-kiallitasmegnyito-2013-oktober-15-foto-kovacsik-agnes
Szíj Kamilla alkotásai nagyon aprólékos és átgondolt szerkesztésű vonal ihlette rajzok. Művészete a vonal mentén szerveződik, közelről és távolról szemlélve az installációk egy különös világba, egy más állapotba vezetnek el. Oda, ahol épp ő maga is jelen volt, amikor megszületett és elkészült a fejében a kép, amit aztán áttett papírra. Szíj Kamilla számára a rajzolás, a gondolkodás, vagyis az idea lehívása; amikor ezt papírra teszi, az a munka. Alkotásai cím nélküliek. A művész tudatos választása, hogy címadással ne befolyásolja a befogadót. Ezzel nagyobb szabadságot ad a nézőnek az elmélyüléshez, az értelmezéshez. Az ablakokban megbújó átlátszó karcok, amelyek nagyobb gomolygó vonalas mintát mutatnak, külön érdekességei a tárlatnak. Ezeket a vonalakat csak bizonyos szögből lehet látni, csak egy bizonyos megvilágításból. Szíj Kamilla érdeklődése a transzparencia iránt igen jelentékeny. A redukció nála lényegi elemmé válik, olyan transzparens filmekre csinál karcokat, amelyek csak egy bizonyos fényben látszanak. Így éri el azt, hogy a néző ne közvetlenül lássa meg, amit a művész láttatni akar. Ez a módszer kihívás is egyben, segít elmélyedni az alkotások tanulmányozásában, de nem feltétlenül jelent gondot, ha a néző nem veszi észre a műalkotást, hiszen a lényeg az, hogy ő, a művész tudja, hogy az ott jelen van.
Az időtálló vonalrajzok és a helyszínspecifikus műalkotások fő koncepciója a vonal, amely egyszerű, világos és letisztult művészetet sejtet. A legfőbb erénye a kiállításnak, a közös út – az ötödik közös kiállítás -, és a vonalak természetrajza, hogy vezetnek valahová, hogy irányítanak. Hol átvezetnek egy másik műalkotásba, hol részei az egésznek, hol apró kockákból állnak össze, hol segítik a tájékozódást a sötétben. A lényeg azonban, hogy mindenképpen utat mutatnak.
Kovacsik Ágnes
Fotó: Kaunitz Miklós
Ötödször: Berhidi Mária és Szíj Kamilla kiállítása a Vasarely Múzeumban
A kiállítás 2013. november 24-ig látogatható.