Háy János – A Gézagyerek – Bemutató: 2012. október 18. – Miskolci Nemzeti Színház

Háy János:

A GÉZAGYEREK

istendráma két részben

 Bemutató: 2012. október 18., 19 óra

Miskolci Nemzeti Színház Játékszín

Szereposztás:

Gézagyerek (autisztikus férfi) –  RUSZNÁK ANDRÁS

Rózsika néni (Géza anyja) – MÁHR ÁGI Jászai-díjas

Banda Lajos (munkás a kőfejtőben) – SZATMÁRI GYÖRGY

Herda Pityu   (munkás a kőfejtőben) -FANDL FERENC

Krekács Béla (kocsmai ember) – SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas

Laci bácsi – CSERVENÁK VILMOS

Szomszéd férfi – SOMLÓ ISTVÁN, ZALÁNYI GYULA

Szomszéd nő – MÜLLER JULI

Vízike – SERES ILDIKÓ Jászai-díjas

Marika – FABÓK MARIANN

Karesz – LUKÁCS GÁBOR

Díszlet-Jelmeztervező: CSEH RENÁTÓ

Színpadmester: SZOBONYA FERDINÁND

Súgó:  BÍRÓ KLÁRA

Rendezőasszisztens-Ügyelő:  RADNAI ERIKA, ÉRSEK JUDIT

 Rendező:

RUSZNYÁK GÁBOR

“Egy isten háta mögötti faluban egyedül neveli autisztikus gyermekét egy anya. Az élet a falusiak számára kilátástalan. Keveseknek a német vállalkozó által megvásárolt kőfejtő ad munkát, a többség viszont a kocsmában, vagy a portája előtt ül és vár. Vár a holnapi napra. Él. A Gézagyerek életében viszont egy nap megtörténik a csoda. Munkát kap a kőfejtőben. Feladatot, amellyel bebizonyíthatja, hogy ő is ér valamit, hogy ő is „rendes” ember, nem pedig „hibás”. Ül a szalag felett, és nézi a köveket. Azt, hogy „rendesen mennek-e a kövek”.

Ha baj van, meg kell állítania a szalagot. De „nincs baj”. Sosincs baj, s ő csak néz, és nem csinál semmit… A darab – amellett, hogy rákérdez: mit tesz és mit nem tesz értünk vagy velünk az Isten – a bennünk és körülöttünk lévő egyformaságról, az élet monotonitásáról, abszurditásáról, emberi sorsok beszürküléséről beszél. Költőien, hol humorral, hol pedig szívszorongató keserűséggel.

(Fotó: Bócsi Krisztián)

A költői színházban hiszek. Hiszem, hogy a színpadi térben és időben mindennek jelentése van, akár tudattalan jelentése. Minden képkocka, amit a néző érzékelhet, láthat egy-egy előadás alatt, ezernyi és ezernyi információt hordoz, hordozhat. Érzelmeket ébreszt és gondolat-sorozatokat indít el. A színház nekem elsősorban érzelmek és gondolatok társítása. Persze történeteket mesélünk így, úgy, amúgy, de a lényeg mégiscsak annak a fajta színházcsinálásnak a megtapasztalása, amely a világot gazdagnak, az embert bonyolultnak, a művészetet pedig e gazdagság és bonyolultság közvetítőjének tartja.” Rusznyák Gábor

Forrás: www.mnsz.eu