A Dal – A dzsungel könyve ezredszer

Nem, most nem arról a Dalról írok, bár nem igazán nyúlt mellé az, aki „arra” tippelt, hiszen az „ő” kedvesét is farkasok nevelték, de nem, ez most mégsem „az”. 

1996-ban, A dzsungel könyve premierje előtt az alkotók a Budapesti Állatkert akkoriban felépült és unikumnak számító Majomházába invitálták a sajtó képviselőit. A gyümölcsökkel, „majomcsemegékkel” megrakott svédasztal felett Geszti Péter, a dalok szövegírója akkor azon filozofált, vajon ki van kint, és ki van bent? Mi nézzük a majmokat, vagy ők szemléznek bennünket?

Már nem emlékszem, mire jutott akkor, de azt tudom, hogy alkotótársaival a magyar színháztörténet kapuin belül vannak, hiszen a hazai színházi irodalom legsikeresebb darabjáról, a Békés Pál-Dés László-Geszti Péter triumvirátus nevével fémjelzett musicalről van szó, amelynek egyik kuriózuma, hogy ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben immár ezredszer kerül a színpadra.

A zenés játék ötletgazdája Hegedűs D. Géza volt, aki 1992-ben saját gyermekeinek olvasta fel esténként Rudyard Kipling novellagyűjteményét, és ezen alkalmak egyikén merült fel benne, ez olyan jó, hogy színpadra kell állítani.

Hegedűs, aki a darab rendezője, már 17 éve, a premier előtt is nagyon hálás anyagnak ítélte A dzsungel könyvét, az abban rejlő „duplacsavar” miatt, hiszen emberek játszanak állatokat, akik viszont emberi tulajdonsággal vannak felruházva, s általuk ábrázolni lehet az emberi jellem széles skáláját.

Kivitelező társakat is gyorsan talált az elképzeléséhez, egyik este ugyanis a Vígszínházban éppen Dés László fújta a szaxofont két órán keresztül, majd az öltözőjébe térvén Hegedűs lerohanta az ötletével, ezután Békés Pál szövegkönyvével megkeresték Geszti Pétert a dalok szövegírásának megbízásával, a többi pedig már maga a magyar színháztörténelem.

A musical jubileumának méltó megünneplésére Geszti Péter, aki magát a dzsungel könyvelőjeként aposztrofálja, Dés Lászlóval egy új Maugli dalt írt, az első felvonás fináléjaként. Történt ez azért, mert Mauglinak nem volt dala, hiszen 1996-ban, a premier előtti időszűkében Désnek két lehetősége volt, vagy Kútvölgyi Erzsébetnek ír egy dalt, vagy pedig az akkor számára ismeretlen főiskolai hallgatónak, aki Mauglit alakította. Mivel Kútvölgyivel érzelmi telítettségű munkakapcsolata volt, ezért nem volt kétséges, kinek tud gyorsabban, dalt írni- így maradt Maugli saját dal nélkül.

Ezt a zenés daraboknál elképzelhetetlen űrt pótolták most, megszületett Maugli dala, amely az idegenségről-elidegenítésről, a falkából való számkivetett, magányos, de elszánt, küzdelmes útkeresésről szól, s amelyet a nagyközönség április 19-én, a musical 1000. előadásán hallhat először.

A szocializmusban a fejünkbe verték, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyjunk, azután az értelmesebbünk rájött, hogy nem vezet rövid út oda, ahova érdemes mennünk, de most konkrétan az arcunkba vágja Geszti, hogy „Csak egy út van”, mégpedig a járatlan.

Az eltelt 17 év alatt számos nagyszerű színész bújt már az állatok bőrébe, Kútvölgyi Erzsébettől, Gryllus Dorkán és Reviczky Gáboron át Oroszlán Szonjáig, aki még főiskolásként csöppent a darabba, de most ismét visszaveszi szerepét, és ez, elnézve a próbát, pacekra megy neki.

Akela és Ká, Borbiczki Ferenc és Méhes László szintén jubilálnak, ők az első előadástól kezdve játszanak a darabban, tehát ezredszer lépnek színpadra, ami egészen kivételes színészi teljesítmény.

Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója hálásan megköszönte a szerzőknek és a rendezőnek, hogy ilyen zseniális, évtizedeken és ízlésváltozásokon átívelő zenés darabot írtak-rendeztek, bár nevetve hozzátette, ennek érdekében semmit nem tett, hiszen ő akkoriban még Dés „Nagy utazását” énekelte, „Brazília” címen, de mint elmondta, azóta is folyamatosan unszolja a szerzőket, írjanak a színháznak sok ilyen sikerszéria gyanús darabot.

A dzsungel könyve az egész családnak élményszintű szórakozást ígér, hiszen a magvas gondolatok könnyed köntösbe burkolva jelennek meg a darabban, mesés befogadást ígérve apraja-nagyjának. A sok különlegesség dacára ebben a darabban minden egyszerű hétköznapi életesemény együtt van, ami az életünket a gyermekkortól végigkíséri, barátság, harc, a kamaszkori csetlés-botlás, versengés, szeretet, gyűlölet, megbocsátás, és a küzdés általi tudás megtalálása, főleg pedig a nagy pofonofonok kivédésének titka.