Mennyire akarunk uralkodni a szerelemben, és mennyire vagyunk kiszolgáltatva? Hogyan lehet, hogy ugyanaz a „hiba” az egyik párkapcsolatban életveszélyes helyzetet idéz elő, míg egy másikban elfogadásra lel? Mitől függ, hogy a megfelelő ember mellé kerülünk, aki meg tudja nekünk adni a kellő szabadságot és tiszteletet? Egyáltalán mekkora árat kell fizetnünk azért, hogy a saját utunkat járhassuk nőként, és ráleljünk a teljes önazonosságra? Magány vár minket, vagy elveszítjük a hivatásunkat? Hogyan virágozhat ki egy nő szexualitása egy olyan korban, amikor az az elvárás, hogy a nő szűzen házasodjék, míg férje prostituáltakhoz jár, és azt sem tudja, miként okozzon örömet egy asszonynak? A tizenkilencedik század végén játszódó történet több oldalról mutatja be a női önállóság kérdését: hogyan lehet kiteljesedni anyaként vagy épp gyermektelenül, megtalálni a boldogságot egy férj mellett vagy egyedülállóként, és miként bontakozhat ki egy nő hivatása azokban az időkben, amikor még ez nem evidencia, hiszen a nők többnyire apjuktól vagy férjüktől függenek. Végigveszi azokat az alapkérdéseket, melyek ma is foglalkoztatnak minket nemtől függetlenül: mennyire vagyunk kiszolgáltatva saját érzékeinknek és szexualitásunknak, és hogyan uralkodhatnak el rajtunk sokszor azok a sötét érzelmek is, melyekről legszívesebben tudomást sem vennénk.
https://21.szazadkiado.hu/a-kegyelem-szigetei-rose-tremain?mc_cid=26bf282b54&mc_eid=b53a827125
1865-öt írunk, amikor a nőknek már számos lehetősége adódik az életben, akár teaházat is nyithatnak, mint Clorinda Morrisey, ugyanakkor, ha megházasodnak, nem lehet vagyonuk, mert minden a férjüké lesz. Az ágyban a férjük öröme a legfontosabb, sok mindenben ki vannak neki szolgáltatva, ugyanakkor egy átlag férfi gyakorlatilag éhen hal, ha nincs a háznál asszony vagy nőrokon, mert nem tudja magát ellátni. A „függeni és függővé tenni” bipoláris kettőssége hatja át az emberek életét a kötetben, mely rengeteg szabálytalan, ám példaértékű női sorsot mutat be.
A lázadó lelkű Clorinda Morrisey Dublin nyomornegyedéből küzdi fel magát addig, hogy Bath fürdővárosának legnépszerűbb polgára legyen, akinek teaházában egy jó asszámi tea és a híres citromtorta mellett a lélek igazi menedékre lel. De Clorinda nem az egyetlen nem tradicionális női karakter ebben a regényben.
Jane Adeane, 185 centiméter magas, mindenki megbámulja, ugyanakkor mélyen csodálják. Az a hír járja, hogy olyan jó ápolónő, akinek már a puszta érintése gyógyulást ígér, nem véletlen, hogy a Fürdők Angyalának hívják. Ám hiába olyan sikeres a gyógyításban, úgy érzi, többre hivatott. Jane sorsa két másik, nem hagyományos életet élő nő sorsával kapcsolódik össze. Londonban élő nagynénje, Emmeline Adeane híres festőművész, aki nemcsak díszes turbánjairól és színes köntöseiről híres, de arról az elképesztő szabadságról is, ahogyan az életét éli. Szintén nehezen illeszthető össze a nőkkel kapcsolatos akkori elvárásokkal Julietta Sims, akinek szépsége és vibrálása mindenkit azonnal megbabonáz.
De ugyanúgy szokatlanul működik Clorinda sógornője, aki anyaként bukik meg, vagy a Clorinda nagyapjának házában élő vénkisasszonyok, a McKinnon testvérek, akik szintén magányosan, de annál boldogabban élik az életüket. A kötet végére érve felmerül az emberben a kérdés, vajon létezik egyáltalán olyan, hogy hagyományos női élet, vagy pont az a boldogság titka, hogy mindenki magára szabja a szabályokat, és végre a saját útját járja?
A kötet nemcsak egzotikus tájakra repít el minket, de számtalan izgalmas ténnyel is szolgál: orvostörténeti, szexuáltörténeti vagy természettudományos érdekességekkel.
Fülszöveg
Miss Jane a fürdőváros angyala volt. Mindenki az ő keze alatt akart gyógyulásra lelni. De ő biztos volt benne, hogy többre hivatott.
1865-ben járunk, az angliai Bath városában. Egy rendkívüli fiatal nő, Jane, ápolónőként dolgozik, méghozzá kiválóan, de meggyőződése, hogy többre hivatott, és egy nap eljön az ideje, hogy kibontakoztathassa képességeit. Dilemmába kerül, vágyai egy addig elképzelhetetlen jövő felé vonzzák. Eközben Borneó vad szigetén egy excentrikus brit „rádzsa”, Sir Ralph Savage filantrópként tevékenykedik, de belső konfliktus kínozza: jelleme törékeny, hajlik a kapzsiságra, ráadásul nyomasztják a hatalmas őserdő erői, amelyek előbb-utóbb legyűrik. Jane változtatni akar életén, és sorsa összekapcsolódik Sir Ralph vállalkozásával, miközben a történet az egész Földet bejárja, az aprócska angol teaházaktól a trópusokig, Dublin nyomortanyáitól a hivalkodó párizsi divatbutikokig. A kegyelem szigetei olyan regény, amely lángra lobbantja az érzékeket. Bátor szellemi útkeresés, amely megmutatja, hol lelhet oltalomra az ember a könyörtelen világban.
A szerzőről
Rose Tremain (1943-) Whitbread-, Orange-, Dylan Thomas-, Femina Étranger-, James Tait Black- és Giles Cooper-díjas angol író, Norfolkban él férjével, ez a tizenötödik regénye, mely 2020. szeptemberben jelent meg angolul. A 21. Század Kiadónál olvasható művei még: Gustav-szonáta, Zene és csend. A Gustav-szonátát Szűr-Szabó Katalin, a Zene és csendet Kada Júlia, A kegyelem szigeteit Pap Vera-Ágnes fordította. A tavaly lovaggá ütött Rose Tremain könyvei harminc országban jelennek meg.
Mások a könyvről
„Elképesztően olvasmányos… az év legizgalmasabb könyve.” – Sunday Times
„Mindvégig feszített beszámoló szerelemről, életről, veszteségről és halálról… bámulatos, elbűvölő történet. Élénk és lebilincselő.” – Eastern Daily Press
„Fergeteges.” – Times
„Újabb remekbeszabott mű… hősei tökéletlenek, de Tremain olyan szeretettel jeleníti meg őket, hogy mondatai csordultig telnek bizakodással.” – Sunday Telegraph
„Megindító krónika – mi minden áldozatra hajlandóak vagyunk a szerelem nevében…” – Good Housekeeping
Idézetek a könyvből
„Bath városában Miss Jeane Adeane mitikus, szinte kísérteties néven vált ismertté. „Angyalként” emlegették, olykor „Magas Angyalként” vagy „Fehér Angyalként”, de leggyakrabban a „Fürdők Angyalának” nevezték. Az a szóbeszéd járta, hogy akinek sikerül felfogadnia Jane-t személyes ápolónak, annak a fürdőkúra gyógyulást hoz.”
„Huszonnégy éves korában sejteni kezdte, hogy eljön majd az idő, amikor ő és impozáns centiméterei olyan tettet visznek véghez, amely lenyűgözi a világot. Hogy ez pontosan mi lehet, arról fogalma sem volt, de egyáltalán nem zavarta.”
„Ő saját maga mentőcsónakja, saját kis szigete. Az ő feje fölött sosem csaphatnak össze a hullámok.”
„Miss Jane tisztelte a férfiakat, olykor a bátorságukért, olykor a tehetségükért és kitartó elszántságukért, amivel hősök akartak lenni. Gyermeteg természetük és érzelmi gyávaságuk ugyanakkor sajnálatra késztette.”
„Meggyőződésem, hogy elménk, a legkülönösebb dolgokban is vigaszra lelhet.”
„A hagyományok nem szabhatják meg a boldogságunkat.”
„Az égvilágon mindenről lehet beszélni, de csakis őszintén érdemes.”
„Szabadok vagyunk, ha van bátorságunk élni is vele.”
„Azon tűnődött írjon-e Dickensnek. Késztetést érzett arra, hogy figyelmeztesse a nagy írót, a lányok lehetnek éppoly becsvágyók, mint bármely fiatalember, és nem mindig csak a házasságról álmodoznak.”
„A férfiak ritkán képesek megelégedni azzal, ami megadatott nekik.”
„A férfiak ingóságuknak, díszüknek tekintik a nőket. Csak éppen nem nyakazzák le őket.”
„A türelem az egyetlen szükséges luxuscikk.”
„Mintha nem élné az életét, csak álmodná, hogy él.”
„A legtöbb ember élete egynémely pillanatában rabja valaminek vagy valakinek.”
„Vajon azért köttetnek-e meg olykor a házasságok, mert az egyik fél megsajnálja a másikat?”
„Az élőknek nem szabad elfordulniuk a halottaktól.”
„Az élet, ami gyakorta kegyetlen, sírig tartó tömlöcbe zárja a lelket, olykor mégis képes kitárni a szabadulás ajtaját.”
„Nem az a boldog házasság titka, hogy ne avatkozzunk egymás ügyeibe?”
„Az élet rövid és kegyetlen. Az embereknek szükségük van menedékhelyekre, melegséget árasztó, nyugalmas szigetekre.”
„Azt tesszük, mint mindenki más: minden erőnkkel arra törekszünk majd, hogy boldogok legyünk.”
„Az elégedett életnek ára van.”
„Mindnyájunkat fenyeget a veszély, hogy egyszer csak legyőz minket egy apró gyengeségünk, amit nem tudunk uralni.”
„Hogyan is tudna együtt élni egy olyan feleséggel, aki semmiben sem hajlandó alávetni magát neki, soha nem hódol be? Hiszen ez nem más, mint a sötét boldogtalanság receptje.”
„Mert az álmok képesek legyőzni a halált és a gyászt.”
„Ha képtelenek vagyunk teljesíteni a feladatot, amit nekünk szánt az élet, akkor mi marad nekünk?”
„A szerelem a legnagyobb áldás, amiben részünk lehet.”
„Türelem! A boldogság néha várat magára.”
https://21.szazadkiado.hu/a-kegyelem-szigetei-rose-tremain?mc_cid=26bf282b54&mc_eid=b53a827125
Forrás: 21. Század Kiadó