Szerző: Tóth Judit Nikoletta
„Készítsd el a saját álmodat. Ha meg akarod menteni Perut, mentsd meg Perut! Bármit megtehetsz, de ne várd azt a vezetőktől vagy a parkolóóráktól! De ne várd Jimmy Cartertől vagy Ronald Reagantől vagy John Lennontól vagy Yoko Onótól vagy Bob Dylantől vagy Jézus Krisztustól, hogy megtegye helyetted! Ez az, amit a nagy mesterek és szeretők mondtak az idők végezete óta. Meg tudják mutatni az utat, jelzőoszlopokat tudnak hagyni és némi utasítást könyvekben, melyeket szentnek becéznek. Én nem tudlak téged felébreszteni. Saját magadnak kell felébreszteni magadat! Te tudod magad meggyógyítani!”
Ezeket a John Winston Lennontól (1940-1980) származó gondolatokat nem Lesley-Ann Jones magyarul a Kossuth Kiadónál most megjelent John Lennon élete, szerelmei és halála című könyvében olvastam. Egy 1981-es Zeneműkiadó Vállalat által terjesztett emlékkönyvben fedeztem fel még kamasz koromban. Az idézet érdekessége nem csak az, hogy a művész egyik utolsó, a Playboy Magazin újságírójának adott interjújából származik, hanem az, hogy akkor én húztam alá az interjúnak ezt a részét abban, a máig megőrzött könyvben úgy, hogy sem a szövegkiemelés ilyen módja, sem a Beatles dalainak a hallgatása nem jellemez azóta sem. Valószínűleg nem mellékes szál – és a John Lennon életművet ismerők értik is, miért utalok erre – a saját emlék megidézéséhez az sem, hogy a könyv anyám második férjéé volt, aki egy bakelit lemezzel együtt adta nekem egy hozzájuk tett látogatásom alkalmával.
A 2020. év több szempontból kerek évfordulókat, így apropót hozott az évek, évtizedek óta John Lennon életműve és élete mellett a személyiségét kutató, az ok-okozati összefüggéseket feltáró számos egyéb világhírű rockzenéz életrajzát is jegyző angol újságírónak, Lesley-Ann Jonesnak. Nem véletlen, hogy méltó képen szeretne a 40 évvel ezelőtt távozó, 80. születési évfordulójához érkező művészre emlékezni, hiszen zenekárával, a Beatlessel – amelynek énekese és elsődleges dalszerzője volt – olyat alkottak, amely által olyan nem csupán kulturális, de társadalmi jelenség is lettek, amilyet a feloszlásuk óta eltelt fél évszázad alatt nem tudott senki felülírni. Ezt és a zenekar láttán is már hisztérikus rohamot kapó, – és a könyv által szembesültem ezzel én is – a koncerttermekben sokszor elviselhetetlen vizeletszagot árasztó hölgyekre gyakorolt hatást Lady Gaga mellékesen a nők szexuális forradalmaként is értékelte.
Ez a vaskos, rengeteg embert megszólaltató, fényképekkel is illusztrált életrajzi könyv azonban sokkal többet ígér, mint újabb, relikviaként őrizhető történeteket a rajongók számára. A szerző által a John Lennon születése előtt, a felmenőkre irányuló információgyűjtés, a zseni missziójának mintegy genetikai megalapozásán és a lineárisan, az életrajz szempontjából meghatározó, tehát főszerepet játszó emberek hatásának vizsgálatán és megszólaltatásán keresztül akarja megérteni, mintegy lélektanilag rekonstruálni az embert, aki leegyszerűsítve: cinizmusának köszönhetően épp elmével, szeretetre vágyva, de Yoko megjelenéséig maga mellől mindenkit elmaró görcsösséggel élte a sorsát.
A szerzőtől nem csak hatalmas és alapos kutatómunkát, de objektivitást is igénylő közel 500 oldalaskönyv egyik felvezető fejezetében ez így foglalódik össze: „Önmagát olykor öntudatlanul is újra és újra felülvizsgálva igyekezett rájönni, ki is ő valójában. … Gyerekkori életkörülményei egocentrikussá, makaccsá, frusztrálttá tették, hiszen apja elhagyta a családot, anyja pedig John szigorú nagynénjére és lágyszívű nagybátyjára bízta a fiú nevelését, majd viszonylag korán meghalt. Érzelmeit és frusztrációját az írásban vezette le, hamarosan pedig meghatározta életét a szex, a rock and roll és a kábítószerezés. … Aztán micsoda hatalmas, egységes és mégis komplex, rokonlelkű párrá lettek Yokóval! Csak ők ketten szemben az ítélkező világgal, összezavarva a bírálókat és a kritikusokat, és kettejük egységével reményt adtak nekünk, akik kétségbeesve próbálunk hinni az igaz szerelem létezésében. … Az önimádó, az öngyűlölő, az önfelfedező ember, aki ezen a bolygón lakott ugyan, de javarészt mégis saját lelkében élt.”
A könyv felépítését tekintve nem arányosan oszlik meg az évtizedek alatt. A szerző végig nagyon törekszik az érintett vonatkozásában az objektivitásra, és az értékítéletek elkerülésére, de nem mindig tudja megúszni azt, hiszen olyan érzelmileg befolyásolt személyeket is megszólaltat (főként a szerelmek vonatkozásában), akik elfogultak és csalódottak. A könyv másik szembetűnő érdekessége az abban felidézett személyes és nem kronologizálható történetek kicsengése sokszor feltételes, megkérdőjeleződik. De ennek ellenére sem bizonytalanodik el a szerző az általa középpontba állított személyiség ábrázolásának kérdéseiben.
John Lennon maga is hangsúlyozta, hogy világnézete, értékrendje egyetemes tudásból építkezett, de személyes tapasztalatokon alapult. Kicsit ironikusnak szánom, hogy egyéb titok már csak a rengeteg róla szóló tényfeltáró könyv miatt sem maradhatott utána. 1980. december 5-én a Woman című dala – amiről senkinek nem lehetnek kétségei, hogy azt ki inspirálta saját élettörténetében – vonatkozásában is arról beszél a Rolling Stone magazinnak, hogy abban a nő univerzális jelentőségét is megfogalmazza hosszú évekkel a kapcsolatuk kezdete után. Három nap múlva ez a nő végig kell nézze, ahogyan lelövik házuk bejáratánál, hogy – a köztük lévő korkülönbség miatt is – lassan fél évszázaddal élje túl őt. A még mindig a Dakota-házban élő nevezett nő 2021. februárjában lesz 88 éves.
Az írás címe John Lennon: Woman című dalszögéből lett kiemelve.
https://www.kossuth.hu/konyv/5389/john-lennon
