Szerző: Sokolowski Dániel
Fotók forrása: RS9 Színház
Az RS9 Színház hosszú évek óta az egyik legkedveltebb underground pesti kulturális tér, mely az irodalmi klasszikusoktól a modernig színes repertoárt vonultat fel, családias, földalatti légköre, társulata és az ide látogató vendégelőadók folyamat töltik fel és egészítik ki ismerős és új palettákkal, ízekkel, dallamokkal, és legfőképpen művészi tartalommal a bulinegyed zajos forgatagát.
Bő egy évtizede futó darabot néztünk meg az RS9-ben, melyet a Budapesti Anarchista Színház játszik mindmáig töretlen sikerrel, a produkciót megosztva kísérik egyaránt elismerő és felháborodott visszhangok.
A tematika és a színdarab megítélése egyéni preferencia kérdése ugyan, azonban e kettőt nem árt egymástól elválasztva tárgyalni, könnyen mehet az egyik rovására a másik, és ezzel meg is foszthatjuk magunkat többé vagy kevésbé hipotetikus témában színre vitt gondolatoktól, és/vagy egy pazar színházi élménytől.
A poliamória fogalomköre és az ehhez kapcsolódó társadalmi jelenségek viszonylag fiatal cipőben járnak az egykori vasfüggöny keletre eső felén, és bár mára a szexuális öntudatvilág a vélt vagy valós tájékozottság következtében tágulni látszik, még mindig sok kérdés kering a személyes- és közszférában, és ezen a téren sokszor aknamezőn is érezheti magát az egyik vagy másik nem képviselője.
A szexualitás fogalomköre és annak pszichés hátterei számos színdarab és írott mű alapjául szolgált már, ezért is érdekes feladat megalkotni egy erre épülő játékteret, kezdve akár a különböző mértékű vélt vagy valós prüdéria szűrőjén történő vizsgálattal, valamint világnézeti és vallási kereszttűzbe, illetve abba a bizonyos erdőbe történő önkéntes belesétálással.
Nem volt másként a Többszörös orgazmus esetében sem, a fogadtatás vegyesnek mondható, és talán az egyetlen metszéspont a dramaturgia és a szövegkönyv szürkének vagy unalmasnak semmiképpen nem mondható aposztrofálása.
Ámde az egészséges önismeret – ami a darab szerint az egészséges szexualitás (és amúgy a személyes egzisztencia) egyik alapköve – feltételez egy egészséges asszertivitást, értem itt a saját tapasztalaton alapuló megítélés élményét és gyakorlatát. Ezen az alapon mindenkit arra biztatnék tehát, hogy kellő nyitottsággal, értéssel vagy anélkül, nézze meg az előadást.
A tematikára/dramaturgiára irányuló esetleges prekoncepciókat illetően, az előadás tárgymutató gyanánt feldob kapcsolódó fogalmi elemeket, és bár a téma a poliamória tárgykörét aposztrofálja, artikulációjában korántsem ragad le ezen a kvázi-transzparentált fő vonalon. Szexuális fejlődés, a szexualitás felfedezése, szexuális perverziók, szexszel kapcsolatos vagy azt megelőző mindennapos élethelyzetek, párkapcsolati kommunikáció, az online tér veszélyei, a teljesség igénye nélkül mind olyan témák, melyekbe az előadás epizodikus szerkezetben belenyúl.
Színház vs szex – visszatérő kérdőjel, miképpen lehet vagy érdemes ábrázolni színpadi keretek között az aktusok különböző verzióit. A mezsgye egyik szélén a szélsőséges prüdéria, a másikon az öncélú meztelenség túlcsordulása áll. Az előadás egyik erőssége, hogy kellő következetességgel, reflexiós elemekkel operálva, a meztelenséget mellőzve játszik szexjeleneteket, ám ennél is erősebb eszköze a humor – szövegkönyv összjátéka, és a színészi teljesítmény.
A jelenetek során minden egyes szó és hanglejtés átgondolt, a humor precíz és szellemes adagolása könnyeddé és szórakoztatóvá avanzsálja az egyeseknek akár zavarba ejtőnek ható jeleneteket, gondolatsorokat is.
A szituációs- és szexpoénok soviniszta és vulgáris elemek nélkül működnek, csakúgy mint az áthallásos, szociokulturális szférákba nyújtózkodó utalások. Az amerikai alapmű magyarosítása során beillesztett kulturális és közéleti utalások is közelebb hozzák az egyes karaktereket és jelentéseket a nézőhöz.
A műfaj és az előadásmód tehát szórakoztató, a tematika megosztó, és itt jön a de.
Az alapnarratíva szerint egy házaspár igyekszik bevezetni a nézőt a kettőnél több szereplős kapcsolati modellek és az azokba valamilyen értelemben applikálódó fogalomkörökbe, azonban ennek kereteibe nem fér bele az elmélyülés, csupán egy vázlatot kapunk, privát sztorikban bemutatott társadalmi körkép szerűséget, mely átlag férfiak és nők szexuális életének epizódjaiba enged bepillantást.
Anélkül, hogy ezt konkrétan kimondaná, utal a kommunikáció és az önkifejezés fontosságára, annak kötetlen és szégyenérzet nélküli formájában, mely mind az önismeret, mind a társas kapcsolatok egyik alapköve. Ez a terápiás célállapot az, melyre az előadás nyelvezetében és mondanivalójában rámutat, főszereplői és narrátorai ugyanis egyfajta felszabadítólag ható oldott közvetlenséggel fejezik ki egymásnak és a nézőknek saját szexuális vetületű gondolataikat, tapasztalataikat, melyet az előadás evidenciaként, alaphang gyanánt vezényel. Ugyanennyire fontos a humoros szemléletmód, mely az előadás megtekintéséhez is ajánlott.
Az ember vágyik, hogy kifejezhesse önmagát és mások megértsék. Mondandónkat, gondolatainkat ugyanakkor általában nem győzzük elegendő mennyiségű és minőségű rétegbe, színbe és formába csomagolni, azon aggódva, hogy vajon látható, értelmezhető lesz-e egyáltalán, amit közölni szeretnénk és végső soron mi magunk saját valónkban, vagy a magunkra szabott szerepünkben láthatóak leszünk-e önmagunk és mások szemében és értelmezésében.
Átgondolt, részleteiben és összképében is sokszínű színészi munkával előadott, valóban szórakoztató előadást láttunk, melyet szeretettel ajánlunk.
Az előadás után ifj. Sebő Ferenc rendezővel váltottunk néhány szót az RS9 kávézójában.
AN.hu: Több, mint egy évtizede van műsoron a Többszörös orgazmus. Említést érdemel ezen a téren az Ethical slut – Szexbolondok illemtana – c. könyv, amely hatást gyakorolt a tematikára. Hogyan született meg ez a darab, hol találtál rá?
S.F.: Személyesen érdekelt a téma, és a neten találtam egy amerikai darabot. Felkerestem a jogtulajdonost, aki ezer dollárért nekünk adta volna, annyink viszont nem volt. Erre azt válaszolta, hogy jó, akkor tiétek, vigyétek.
AN.hu: Más országokban is színpadon van ez az előadás?
S.F.: Nem tudok róla, ez ott is egy-két év után lekerült a színpadról. Lassan meg is kéne hívnunk az írót, hogy nézze meg nálunk a saját darabját.
AN.hu: Számodra mit jelent ez a mű?
S.F.: Személyes érintettségem volt akkoriban a témában, ezért is éreztem magaménak. Ez egy nehéz téma könnyedén feldolgozva. Anno nem igen szerepelt a poliamória mint fogalom a köztudatban, és az ehhez hasonló gondolatokat a magyar színház általában melodramatikusan dolgozza fel, sérült embereket láthatunk, akit valamit nem tudtak feldolgozni. Nemrég ért véget az Urbán Erotika fesztivál egy kerekasztal beszélgetéssel, melynek során megerősítést nyert számomra a fogalom negatív megítélése a mai társadalomban, illetve korábbi beszélgetések során, pl feminista oldalról is kaptunk kritikákat.
AN.hu: Eredeti elképzeléseid szerint fut a produkció az elejétől kezdve, vagy változott valami azóta?
S.F.: Szerepcseréink voltak, volt akiből azóta sztár lett, volt aki szakmát váltott, illetve volt, aki azóta már nincs az élők sorában. De maga a darab változatlan maradt, és végig teltházzal megyünk.
Továbbá a darab nem csak a poliamóriáról szól, hanem olyan fogalmakról, mint pl a konszenzus, ami a monogám kapcsolatokban is egy fontos rendező elv.
AN.hu: Az előadás talán túlmutat önmagán, ugyanis ahogy mondod, nem csak egy konkrét gondolatra fókuszál, hanem más fontos szexuális, párkapcsolati, illetve kapcsolati nézőpontokat, témákat, is érint.
S.F.: Az etikus kapcsolat áll a középpontban, illetve a kommunikáció és az etikus bánásmód a másik emberrel, hogy minden közös megegyezésben történjen. A kezdetekben kaptunk olyan kritikákat, miszerint a szex miért ennyire fontos a mai fiataloknak. Holott az előadás nem is kifejezetten a szexről szól, hanem az önismeretről és elköteleződésről egy vagy több irányban. Olyan hangokat is hallottunk, hogy miért nincs több meztelenség, vagy hogy éppen túlfűtött jelenetekkel dolgozunk, és azt sem tudtuk hova tenni, hogy akkor most melyik a nagyobb probléma. Mi szándékoltan azt akartuk, hogy ne a színészek testiségére legyen kihegyezve a dolog.
AN.hu: A néző a cím alapján lehet, hogy nem ennyire könnyed stílusra számít, meglepően szórakoztató a produkciótok. Lehet ez egyfajta stílusüzenet a fiatalok (és nem csak) részére, hogy az ezen a téren történő kommunikációban legyenek közvetlenebbek, felszabadultabbak a partnerükkel, ami önmagában pozitív vagy akár mentő hatással is lehet a kapcsolatokra?
S.F.: Ez a fő üzenete az egésznek, a szexpozitív hozzáállás. Egy egy jó dolog, ne aggassunk rá súlyokat. Egészen biztosan lehetne egy sötétebb hangvételű színdarabot csinálni, akár a poliamóriáról is, de azt rábíznám másokra.
A monogámiának is van sötét oldala, ott is vannak sérült emberek. Egy kerekasztal beszélgetés során egy szexuálpszichológus véleményezte, hogy van-e valami korreláció a lelki sérülés és a poliamória között, és véleménye szerint nem kimutatható ilyesmi.
AN.hu: A 18+ besorolás miatt a fiatalokhoz kevésbé jut el az üzenet.
S.F.: Igen, a mai tizenévesek olyan tartalmakhoz férnek hozzá, hogy számukra különösen fontos lenne ez az üzenet, sokkal fontosabb, mint a már említett tartalmak.
AN.hu: A cím az eredeti szabad fordítása, a többszörös orgazmusról a szó szoros értelmében pont nincs szó a darabban.
S.F.: Igen, ez ugye a női oldalon jelentkezik, és talán majd lesz női rendező, aki a saját nézőpontjából előveszi ezt a témát.
AN.hu: Meddig játsszátok a darabot?
S.F.: Én már többször terveztem levenni, de olyankor az alkotótársaim is csak kiröhögtek, hogy teltházas darabot ne akarjak már eltemetni. Egy ilyen megszokott előadással egyébként az a jó, hogy ha valamit egyik nap elrontunk, azt másnap ki tudjuk javítani, illetve a közönség észre sem veszi, hogy becsúszik némi improvizáció. Jellemző a produkcióra a fluktuáció, így a dramaturgiai fegyelem általában mindig megvan, mert egy új kolléga nyilván nem tud úgy improvizálni, mint egy összeszokott csapat.
Most egy darabig az RS9-ben leszünk láthatóak, kicsit bevettük magunkat ide a falak közé.
AN.hu: Köszönjük, és további sok előadást kívánunk!
S.F.: Köszönjük szépen, és ajánlom figyelmetekbe az Anonim szerelmeseket, ami hangvételében merőben más darab, nem arról szól, hogy mi van ha több személyt szeretsz egyszerre, hanem mi van akkor, ha egyet se. Ez egy jövőben játszódó kémtörténet, ami egy klubról szól, ahol azért jönnek össze az emberek, mert nem akarnak szerelmesek lenni.