Szerző, fotók: Varga Bótos Anna
Ha Altamira nem is költözhetett ide a szó szoros értelmében, hiszen egy távoli barlangot mégsem lehetne csak úgy ide-oda utaztatni, de a mai technika bravúrjai, széles körű lehetőségei, a kiváló együttműködés mégis lehetővé tették, hogy a magyar múzeumlátogatók is testközelből csodálhassák meg az emberiség, az emberi fejlődéstörténet, a művészettörténet kezdeteit reprezentáló alkotásokat, az észak-spanyolországi Altamira-barlang őskőkorszaki ábrázolásait.
A tárlat első terme
Ahhoz képest, hogy mennyire régiek ezek a barlangrajzok – az elsők csaknem 35 ezer, az utolsók pedig 13 ezer évvel ezelőtt születtek, azaz a felső-paleolitikum időszakában -, viszonylag nagyon későn fedezték fel őket. Szinte hihetetlen, hogy sok ezer év múlt el anélkül, hogy bárki is rájuk bukkant volna, vagy egyáltalán felmerült volna valamiféle gondolat létezésükről. Alig 145 éve annak, hogy valaki gyanútlanul, a véletlenek szerencsés összejátszása folytán találkozott velük. Azóta felfedezésének dátumát, 1879-et a régészet, az őstörténet-kutatás és a művészettörténet egyik legfontosabb időpontjának, mérföldkövének tartják. De mi is történt valójában? Egy műkedvelő – mai szóval élve – „hobbi” kutató, úgynevezett Marcelino Sanz de Sautuola üzletember, földbirtokos kislányával, Mariával kirándulgatva talált rá az azóta Altamira-barlang néven ismertté vált helyre, amelyet jól megszemléltek, majd kíváncsian beljebb és beljebb merészkedve maguk sem hittek a szemüknek, amikor elébük tárultak az addig senki által soha nem látott falképek. De a történet nem lenne kerek, ha a szenzációs bejelentést azonnal ováció kísérte volna. Természetesen, mint minden szokatlan és korszakalkotó felfedezés esetében, ezúttal is voltak meggyőzhetetlen kétkedők, szkeptikus akadékoskodók, akik megkérdőjelezték a felfedezés hitelességét, vagyis nem hittek abban, hogy a barlang képei valóban az őskorból való igazi falfestmények, méghozzá nemcsak egyszerű rajzok, hanem zömében színes, úgynevezett polikróm munkák. Csaknem két hosszú évtizednek kellett eltelnie, hogy a tudós társadalom elfogadja valódinak a felfedezést. Ehhez kedvező körülmények is hozzájárultak, méghozzá az, hogy a világon másutt is felfedeztek hasonló őskőkorszaki falfestményeket, elsősorban a szomszédos Franciaországban, amire a kétkedőknek végképp elfogyott az összes ellenérvük, és kénytelenek voltak elismerni a barlangfestmények valódiságát. Sőt mi több, 1902-ben egy francia tudós még bocsánatot is kért azoknak a nevében, akik nem hitték el, hogy valóban igazi őskori barlangrajzokról van szó.
A kiállítás „barlang” bejárata a falfestménnyel
Azóta a régészet és az őstörténet kutatása rohamléptekben fejlődött, az érdeklődés is jelentősen megnőtt az őskőkor iránt, ennek köszönhetően az 1879-es korszakalkotó felfedezés óta Európában már több mint ötszáz hasonló őskőkori barlangi vagy szabadtéri lelőhelyről van tudomásunk. 1985-től az őskőkor művészetét, köztük az Altamira-barlangot is az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
Bölény képe
Az Altamira-barlang falfestményeinek felfedezése forradalmasította azt a képet, amelyet az őskori emberről addig kialakítottak, és bebizonyosodott, hogy nincs sok különbség az őskőkori és a mai ember között, hiszen évezredekkel ezelőtt is rendelkezhettek az emberek azzal a művészi érzékkel, azokkal a művészi készségekkel, tulajdonosságokkal, mint mi. – emelte ki dr. Hammerstein Judit mb. főigazgató a Magyar Nemzeti Múzeumban 2024. január 23-án nyílt Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítás ünnepélyes megnyitójának köszöntőjében. Ezeket a gondolatokat erősítette meg megnyitó beszédében Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára is, hangsúlyozva, hogy sokat változott az őskori emberekhez való viszonyunk, akiket sokáig primitíveknek gondoltunk, de látva ezeket a barlangrajzokat, nagyon is közelieknek érezhetjük magunkhoz ezeket az embereket. Az őskőkori ember kifejezésmódját és a mai modern művészet tendenciáit tekintve, összehasonlítva, sok kölcsönösség, rokonság érzékelhető. Az újabb és újabb felfedezésekkel a régészet szerepe egyre jobban felértékelődik, képes mindig újabb és újabb tabukat, beidegződéseket megdönteni, megcáfolni, és ez a folyamat sohasem zárul le, hiszen a felfedezések, kutatások szüntelenül folynak, a régészet tárháza kimeríthetetlen.
Hammerstein Judit, az MNM mb. főigazgatója
Az Altamira-barlang különös sérülékenysége, érzékenysége miatt jelenleg már nem, vagy nagyon korlátozottan látogatható (heti 5 fő a megengedett). Ennek nagyon sok és nyomós oka van. A rendkívüli népszerűség és turisták ezreinek oda zarándokolása nyomán olyannyira megváltozott a barlang mikroklímája, ami a falfestmények megrongálódásához vezetett. Szükséges lett a szigorú védelem megőrzésük érdekében. Viszont készítettek egy hű másolatot az eredeti barlangról az összes falfestménnyel együtt, amely 2001 óta várja a látogatókat az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont égisze alatt.
Készülnek a hasonmás barlang rajzai
Vadló képe
A Magyar Nemzeti Múzeumban megnyílt Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítás átfogó képet ad az őskőkor művészetéről, időben és térben elhelyezve Európa és a világ régészeti térképén, gazdag dokumentációt, fényképeket, videófilmeket, magyarázó feliratokat felsorakoztatva. Már maga a tárlat bejárata is meghökkentően lenyűgöző, hiszen egy barlangba vezeti be a mit sem sejtő látogatót. A nagyon élethűen és ügyesen kialakított barlangbejáraton keresztül juthatunk be a kiállító térbe. A barlangbejárat falán az Altamira-barlang egy bölényének eredeti technikával készült hű másolata látható szuggesztív megvilágításban. A kiállításmegnyitót követő kurátori tárlatvezetésen dr. Lengyel György kurátor elöljáróban elmondta, hogy 35 ezer évtől kezdődően csaknem húszezer éven keresztül folyamatos volt az ősember jelenléte a barlangban, és ez alatt a hosszú idő alatt sok falfestmény keletkezett. A színes, piros, sárga, barna, fekete színekkel festett állatfigurák már a falfestmények, rajzok magasabb színvonalát képviselik. A tárlat kezdetén egy grafikon jól szemlélteti az emberiség fejlődésének a sziklaművészet megjelenése előtti és utáni korszakait, térképek mutatják Altamira elhelyezkedését, a később felfedezett többi, falfestményeket tartalmazó barlangéval egyetemben. Láthatjuk magának az Altamira-barlangnak is a felfedezéskori fényképét, a felfedezőével és kislányával együtt, majd gyönyörű fotók következnek – az eredetivel azonos méretben – a barlangban található rajzokról, falra vésett ábrákról, jelekről (mint amilyen egy titokzatos, három méter magas, létra alakú jelsorozat), festményekről, főként állatokról (amelyek bölények, vadlovak, szarvasok és bikák). Emberhez kapcsolódó ábrázolások is láthatóak, amelyek legtöbbször sematikusak, az állatokat ezzel szemben pontosan tudták ábrázolni, sokszor a barlang falainak hajlatait kihasználva három dimenzióban is, amiből a szakértők arra következtetnek, hogy tabu övezhette az emberábrázolást. Elvétve megjelennek az őskori alkotók kézlenyomatai is. Lenyűgöző fotók mutatják be azt is, hogyan készült az Altamira-barlang hasonmása.
Szarvasünő képe
Bár nálunk eddig még nem tártak fel hasonló, őskőkorszaki falfestményeket tartalmazó barlangokat, mégis érdekes része a tárlatnak az – a múzeum Nemzeti Régészeti Intézetében található magyar anyagnak köszönhetően –, amely összehasonlításképpen azt mutatja be, hogy Magyarország területén ebből a korból milyen emlékek, ásatási leletek kerültek felszínre (vadászfegyverek, kőből, csontból készült eszközök, állatmaradványok, díszítő elemek, ékszerek), reprezentálva azt, hogyan próbálta megoldani az őskori ember a létfenntartását, és elénk tárva az akkor élt embereknek a puszta önfenntartáson kívüli tevékenységeit.
Sziklaművészeti lelőhelyek a világban
Magyarországi területek néhány lelete
A magyarázó feliratok pontos eligazítást, érdekes, kiegészítő ismeretanyagot adnak a látottakhoz. „A reprodukált őskori sziklarajzok bemutatásának világos célja az, hogy a mai emberek eredeti pompájában ismerhessék meg egy ősi világ művészi alkotásait. A tudományos eredmények ismeretterjesztése, a kulturális örökségünk széles körű megismertetése mind arra tanít minket, hogy az örökség védelmével múltunkat mentjük meg a feledéstől, és évezredek elteltével is el tudjuk mesélni, kik vagyunk és honnan jöttünk.” – olvasható az egyik feliraton.
Magyarországi feltárások során előkerült apró tárgyak
Az Európában és a világ más részein is található őskori barlangrajzok arról tanúskodnak, hogy a világ különböző helyszínein egyidejűleg készültek hasonló sziklaművészeti alkotások, tehát egymástól távol, de hasonló fejlődés ment végbe. Ezek a helyszínek, ezek az alkotások rokonságot is mutatnak egymással, részei az egyetemes őstörténetnek, és kapcsolódásukkal teljessé teszik az őskőkori emberről, az emberi fejlődésről alkotott képünket, ismereteinket.
dr. Lengyel György kurátor tárlatvezetése
A Magyar Nemzeti Múzeum Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című rendkívül látványos, egyedi, érdekes és tanulságos kiállítása, amely az MNM, a spanyolországi Museo nacional y Centro de Investigatión de Altamira és más szakmai partnerek közötti szoros együttműködés eredményeként jött létre, június 2-áig várja a látogatókat a múzeum Pulszky-termében, kiegészülve szakmai tárlatvezetésekkel és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal.
Bővebb információ található a múzeum internetes honlapján: ALTAMIRA barlangrajzai – A művészet kezdetei | Magyar Nemzeti Múzeum (mnm.hu)