Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Mostanában nagyon rosszul viselem a tömeget. Nem tudom, a Covid vagy a korom teszi, de szédítően hat rám. Egészen pontosan nem érzem magam biztonságban. Ez történt velem a 2023-as őszi Margón is, amikor szabályosan botorkáltam a Tisza Kata könyvbemutatóra összegyűlt tömeg nyomása alól egy még nagyobb emberi sűrűségű téren át, akik az 1963-as születésű izlandi költő, író, Jón Kalman Stefánsson tiszteletére sokasodtak a Nemzeti Táncszínházon belül és kívül is.
A hazánkban a Menny és pokol-trilógiával a 2010-es legvégén berobbant – néhai irodalomtanár és könyvtáros – szerző verseivel vált ismertté szerte a világon. Nem először járt művei bemutatása okán Budapesten. A 2021-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában, Egyed Veronika fordításában megjelent: Ásta avagy Hová menjen az ember, ha nincs kiút? című regénye appropóján is szenteltek már számára egy egész estés bemutatkozást.
A szerző ezen alkalommal ismertette a közönséggel a regénye történetének motivációját, amely részben saját családja történetén alapul. Jón Kalman Stefánsson egyéb műveire is jellemző módon ebben az alkotásában is az emberi létezés történéseinek, azok motivációjának megértésére irányítja saját, majd olvasója figyelmét. Alapgondolata ugyanis az, hogy fontosabb a másik ember megértése az ítélkezésnél, sőt a megértéssel az ítélkezés elkerülhető. Nem csak mint értés, de mint életforma is. Gyakorta tapasztalom én magam is, hogy az ítélkezésre hajlamos ember személyiségének részévé válik ez a fajta, nehezen levetkőzhető hozzáállás. Az izlandi szerző több idősíkban, nem lineárisan, elbeszélő módban megírt története saját nagymamájának a megismerésére és megértésére épül fel. Az író édesanyját elhagyta ugyanis saját anyja, amit a művész – egészében véve természetes módon – sokáig elítélt és nem fogadott el. Nehéz folyamat ez. A látszólagos bűnből feloldozni a hozzánk tartozókat, vagy annak hitt társainkat. Ez a nehézség a történet kibontásán nem érződik. Megélni gördülékenyebb ok-okozati összefüggések halmaza. Leírni ilyen módon nem volt, nem lehetett egyszerű. Stefánnson háromszor futott neki – saját bevallása szerint – ennek a tiszta életismereten alapuló történetnek, amelyben annak minden szereplője, minden köztük elhangzó párbeszéd és a tárgyi környezet objektív megközelítése – mivel személyes érintettségből fakad a történet – hatalmas belső írói munkából, a kellő mértékű eltávolodásból fakad.
„Az ember nem élhet úgy, hogy ne kövessen el hibát, ezt ne felejtsd el, egyszer mindannyian vétkezünk, hibázunk, rosszul bánunk még azzal is, akit a legjobban szeretünk. De nem ettől függ, hogy milyen emberek vagyunk, hanem attól, hogy hogyan kerekedünk ezen felül. Légy önmagad, légy őszinte, akkor az ember kihúzhatja magát, mindegy, hogy alakulnak a dolgok. És tanulj jóságot. Ne felejtsd el, hogy a jóság és az öröm a legdrágább dolog, ami a miénk lehet.”
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Jon_Kalman_Stefansson_Asta
