Szerző: Varga Bótos Anna
Fotókredit: Tombor Zoltán
Mielőtt belekezdenék a Kiscelli Múzeum 2023. november 17-én megnyílt Divat & Város legújabb kiállításának a bemutatásába, felmerül a nagy kérdést, mi is valójában a divat? Mit is rejt magában ez a gyakran használt, de annál ritkábban értelmezett fogalom? „A divat szó alatt általában egy adott kultúra vagy kor irányzatát értik, amely leggyakrabban az öltözködést, a protokolláris szokásokat és a társas érintkezés szabályait foglalja magába. A divat a legáltalánosabb értelemben a társas érintkezést irányító szokások rendszere.” – olvasható a népszerű internetes enciklopédia, a Wikipédia szócikkében. Természetesen a divat ennél jóval bonyolultabb, összetettebb jelenség szerteágazó gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásokkal.
Mi nők általában hajlamosak vagyunk a divatot a ruházatra leegyszerűsíteni, de divatos vagy ódivatú lehet egy lakberendezés, valamilyen viselkedésforma, beszédstílus, felfogás és még sorolhatnám. Napjainkban mindenki szeretne divatos, mi több trendi lenni, haladni a korral, azaz nem lemaradni az elfogadott szokásrendtől, áramlatoktól. Egyre fontosabbá válik az is, kinek milyen kocsija, mobiltelefonja, órája, lakása esetleg nyaralója van, és még folytathatnánk a sort. A divat tehát mindennapjaink részévé vált, a társadalmi helyzet, az anyagi körülmények kifejezője is, s mint ilyen megkerülhetetlen.
De mikortól is beszélhetünk a mai értelemben vett divatról? Az egyes koroknak, századoknak, évtizedeknek mindig megvolt a maga szokás- és szabályrendszere, karaktere, atmoszférája, a maga kellékeivel együtt, azonban a divat igazán a nagyvárosiasodás, a polgárosodás folyamatának lett a széleskörű velejárója, terméke, és az iparosodással indult meg rohamos kibontakozása, amikor egyre nagyobb jelentőséget kapott mindaz, ami kívülről is látszik, amivel imponálni, tetszeni lehet, ami valahogy szimbolizálja is a társadalomban elfoglalt helyet, címet, rangot, azaz a státus szimbólumává válhat.
A napokban Budapest létrejöttének, azaz Buda, Pest és Óbuda 1873. november 17-i hivatalos egyesítésének 150. évfordulóját ünnepli fővárosunk. Ez a kerek évforduló jó alkalom a visszatekintésre, összegzésre, ünneplésre, így ki-ki a maga területén igyekszik ezt a jeles jubileumot méltó rendezvényekkel, kiadványokkal, műsorokkal megünnepelni. A BTM Kiscelli Múzeum a 150 éves Budapestet egy különleges divattörténeti kiállítással köszönti, amellyel arra a nem csekély feladatra vállalkozott, hogy bemutassa és felvonultassa a város megszületése óta eltelt másfél évszázad divatját, divatirányzatait, ezzel a látogató szeme elé varázsolva letűnt korok, elmúlt évtizedek levegőjét, életérzését, emberi sorsait. Ehhez természetesen főként a ruhák bizonyultak a legalkalmasabbnak.
Belépve a kiállítótérbe, szinte a szó szoros értelmében szentélyben érezhetjük magunkat, hiszen a tárlat a Kiscelli Múzeum volt kolostorépületének egykori barokk romtemplomában kapott helyet, ami észrevétlenül valamiféle transzcendentális magasságokba repíti a gyanútlan látogatót. A kiállítás elrendezése sem szokványos. Szatmári Judit Anna kurátor hat téma köré rendezte a látnivalókat, a szerint a koncepció szerint, mi kerül az egyes témák fókuszába. Ezek: Divat és Tervezés; Készítés és Gyártás; Terjesztés és Vásárlás; Ember és Test; Jelentés és Funkció; Hatalom és Reprezentáció. Az első három téma a készítést állítja előtérbe, a továbbiak pedig a divat és az ember kapcsolatát. Minden évhez hozzá van rendelve egy-egy tárgy. A ruhák, kiegészítők, a kort jellemző ikonikus tárgyak megválasztásában kifejezetten a budapesti divat, divatipar változásának bemutatására került a hangsúly, törekedve az egyes korszakok jellemzőinek hiteles tükrözésére. Ne keressünk a kiállított darabok között kronologikus sorrendet, a kurátor alkalmazkodva az egykori templomtérhez, annak fényviszonyaihoz, a téglafalak viszonylagos komorságához inkább a színeket helyezte előtérbe, és színcsoportonként rendezte el a ruhákat: a fehér, a fekete- fehér, a szürke és árnyalatai után következnek az úgymond „igazi színek”, a barna, a zöld, a rózsaszín, kék és piros, valamiféle heterogenitást kialakítva a színek és korok keveredésével.
Természetesen minden ruha mellett megtalálható az évszám és az elnevezés is. A ruhadarabok hű tükrei a korszellemnek, a lázadás korában a bőrkabát, vagy a farmer, az ’56-os időszakban pedig a lódenkabát dívott, de megtalálhatók népviseleti darabok, a gazdag társadalmi rétegek különböző viseletei, és az egyszerűbb emberek öltözékei is. Igazi ritkaságok is láthatóak, mint amilyen az utolsó koronázási ruha 1916-ból (IV. Károly feleségének, Zita császárnénak zöld alapon aranyos hímzéssel díszített diszkréten elegáns uralkodói díszruhája). Az öltözékek mellett, azokat frappánsan kiegészítve, láthatunk különböző kiegészítőket, kalapokat, cipőket, öveket, illatszereket, a témához illő festményeket, a korra jellemző egyéb használati tárgyakat, zászlókat, jelvényeket, divatlapokat (Hölgy-Divatlap, Budapesti Bazár), korabeli fotókat, amelyek mind-mind hozzájárulnak a 150 éves város történetének megidézéséhez, emberek, sorsok, pillanatok, életérzések felvillantásához. A tárlat talán leglátványosabb darabja egy teljesen felújított, működőképes, csillogóra-villogóra kiglancolt veterán autó, egy 1899-ben gyártott PL, azaz Panhard et Levassor Wagonette, amely méltán kiérdemli az oldtimer járművek szerelmeseinek csodálatát.
Hogy számokkal is érzékeltessük a kiállítás dimenzióit: az egykori sejtelmes templomtérben 250 divattörténeti tárgy, közöttük 120 korabeli ruha mesél Budapest 150 éves történetéről, amelyek között kellemes bolyongani és beleélni magunkat letűnt korok messziről visszaintő szép emlékeibe (ami nem is titkolt célja a rendezőknek), s szárnyra kelve a képzelettel hirtelen emberközelbe kerülhet nagyanyáink, dédapáink megsárgult fotóinak jól ismert atmoszférája is.
A 2000-es évek határvonalat jelentenek a kiállítás koncepciójában, amely ettől kezdve már nem évek szerint szerveződik. Mindjárt a bejáratnál a jelen divattrendjeivel találkozhatunk, 23 mai divattervező Budapest ihlette munkái reprezentálják ezt, mögöttük pedig egy kis jövőbe látás, futurisztika, amikor is a tervező bátran szabadjára engedhette a fantáziáját, 3-3 jövőbe mutató, innovatív darabbal, újrahasznosítható, újfajta, környezettudatos megoldások, anyagok, vonalak, trendek, gyártási módszerek bemutatásával (pl. ananászrost és egyéb természetes, kísérleti anyagok felhasználásával). A templomtérben befelé haladva pedig következik a történeti anyag felsorakoztatása, amely 1873-tól egészen 2000-ig, vonultatja fel a divat fejlődésének, változásának, a divattervezés kezdeteinek, a nagyipari termelés megindulásának (Goldberger textilgyára) legjellemzőbb, reprezentatív, sokszor elkápráztató, máskor egyszerűségével, ötletességével lenyűgöző, nosztalgikus, különös érzéseket keltő darabjait. Sokukat belengi Párizs, London, a nagy divatcentrumok levegője, hiszen hajdanán sem volt szégyen tanulni a „nagyoktól”, kitekinteni a nagyvilágba. Ezt példázza az egyik sejtelmes bordó kimenő 1876-ból, amely mellett a falon „Párizsi haute couture” azaz párizsi minőségi szabászat felirat olvasható. Kirajzolódik az is, milyen alkalomra készültek az egyes kiállított ruhaköltemények, báli szezonra vagy csak délutáni sétára, látogatásra, magukon viselve ezzel az etikett írott és íratlan szabályait, mit illik és hogyan a jó családból való úri hölgynek, elvégre mégis a ruha teszi az embert?
Híres magyar divattervezők munkáiban is gyönyörködhetünk: még sokan emlékezhetnek Rotschild Klára Váci utcai szalonjára és elegáns kirakatában a szemet gyönyörködtető kreációira, ruhakölteményeire, amelyeknek híre messze földre is eljutott, népszerűsítve a művészi rangra emelkedett budapesti divatipart.
A rendkívül gazdag gyűjtemény nagy része a múzeum saját anyagából került ki, de kölcsönzött darabok is szerepelnek a kiállított tárgyak között: a Magyar Nemzeti Múzeum bocsátotta rendelkezésre a koronázási ruhát, de vannak a Magyar Nemzeti Galériából, az Iparművészeti Múzeumból, a Közlekedési Múzeumból, a Hadtörténeti Múzeumból és az Országos Széchenyi Könyvtárból, magángyűjteményekből, sőt külföldről, egyenesen a fények városából, Párizsból származó tárgyak is.
A szervezés kulisszatitkai iránt érdeklődve, felmerülhet bennünk a kíváncsiskodó kérdés a sok gyönyörű divatkölteményt látva, vajon milyen állapotban lehettek a kiállított divatcsodák, amikor a raktárak mélyéről előkerült porosodó dobozokból évtizedes Csipkerózsika álmukból felébredve ismét a fényre kerültek? Hogyan őrződtek meg, milyen előkészítést igényeltek, amíg visszanyerték eredeti szépségüket, üdeségüket? Mindezt a restaurátorok tudják csak igazán, hiszen különösen a nagyon régi ruháknál kívánt embert próbáló, kitartó szakmai munkát a ruhák megtisztítása, javítása, konzerválása.
Igazi tarka kavalkádnak, valódi divatshownak lehetünk tehát tanúi, amelyet gazdag információs anyag, feliratok, videófilmek, riportok, szemléltető eszközök, archív felvételek tesznek még teljesebbé, hozzák még közelebb az egyes korok szereplőit, jelenségeit a városegyesítés évétől, 1873-tól kezdve a dinamikusan fejlődő, bár hullámvölgyekkel is szabdalt (világháborúk, trianoni diktátum, ötvenes évek, forradalom, túlélés időszaka, rendszerváltás) főváros történetének legfőbb állomásait egészen napjainkig.
A 2023. november 15-i ünnepélyes megnyitón Karácsony Gergely, a főváros főpolgármestere megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Budapest nagyszerűségét a sokszínűsége adja, ami egyben növeli is a város erejét. Az egységében rejlő egyediségét ünnepeljük ezzel a kiállítással. A város 150 születésnapjára pedig stílusosan olyan Budapestet kíván, „ami soha nem megy ki a divatból.”
Fotókredit: Tombor Zoltán
A kiállítást hirdető plakátról három kivételes és népszerű hölgy néz velünk szembe, akik a divat három generációját képviselik: Pataki Ági modell és producer, Epres Panni divatmodell, valamint a világhírű modell és vállalkozó Axente Vanessa. Ők a Divat & Város arcai.
A Kiscelli Múzeum Divat & Város című jubileumi tárlata, amely egyben Budapest létrejöttének, városegyesítésének 150. évfordulóját ünneplő fővárosi programsorozat része, igazi kuriózum mind a kiállított tárgyak számát, minőségét, különlegességét, ritkaságát, mind pedig divattörténeti értékét illetően, elsősorban dr. Szatmári Judit Annának, a tárlat kurátorának és munkatársainak köszönhetően, 2023. november 17. és 2024. április 14 között tekinthető meg.
dr. Szatmári Judit Anna
Bővebb információ róla a Kiscelli http://kiscellimuzeum.hu internetes oldalon található.