„A világ túl szép ahhoz, hogy otthon maradj” – Kastélylátogatás Acsán, a Kulturális Örökség Napjai kapcsán

Szerző, fotók: Tóth Erika

Őszintén bevallom, egy ideje családilag rákaptunk a magyarországi kastélyok, várak látogatására. Azt nem mondanám, hogy teljesen otthon vagyunk a témában (sőt…), ám, ha időnk és pénztárcánk is engedi, szívesen választunk úti célnak olyan települést, ahol még áll egy kastély, egy vár, esetleg kúria régi vagy új pompájában. Ezért is örültem nagyon, hogy idén, a Kulturális Örökség Napjain (09.16-17.) Acsán, egymás után két kastélylátogatásra is volt lehetőségünk, főleg, hogy az egyiket – állapota miatt – évente csak ezen a két napon nyitják meg a nagyközönségnek.

Acsa egy kb. 1200 fős község a Cserhát lábánál, a Galga patak felső szakaszánál, Pest és Nógrád vármegye határán fekszik, Budapesttől 60 km-re, gyönyörű környezetben. Már a honfoglalás idején is lakták, majd 1422-ben Garai Miklós nádor tulajdonába került. Acsát sem kerülte el a történelem vihara, a török megszállást követően a település elnéptelenedett, így szlovákokat telepítettek be, több birtokosváltás után került a Prónay család, pontosabban Prónay I. Gábor kezébe a település. 1731-ben az egyik, majd 1744-ben a másik fele.

A család két acsai kastélyát látogattuk meg, rendhagyó módon elsőként a később, 1910-ben épült, és a kastélyok között kifejezetten fiatalnak számító Acsaújlaki kastélyt jártuk be, melyet Báró Prónay Dezső építette Iphigénia lányának, és vejének, Patay Tibor vármegyei főispánnak. Jó hír az érdeklődőknek, hogy a kastély a hét minden napján 9-19 óráig látogatható. Senki ne riadjon meg attól, hogy a főkapu zárva van, a kapu bal oldalán egy táblán minden infót megadnak a szemlélődni kívánóknak. Óránként indulnak vezetések (telefonon bejelentkezünk a kapu előtt, és egy kedves fiatalember, aki egyben a vezető is, beenged minket), amely során részletes és izgalmas betekintést nyerünk a Prónay család és a Prónay-Patay-kastély történetéről egyaránt. Sajnos, kevés eredeti tárggyal találkozhatunk, mivel ennek az álomszép, szinte már meseszerű, a Magyar Versailles-ként is emlegetett kastélynak is az lett a sorsa, mint sok másiknak is: a háború alatt, után, a bútorzatot, berendezést, könyvtárat elégették, széthordták… Azért arra készüljenek fel a kastélytúrán résztvevők, hogy itt nem egy régi magyar főúri kastélybelsővel fognak találkozni, mivel korábbi tulajdonosa egy arab úr volt, így ennek megfelelően a belső terek az arab kultúra jegyeit hordozzák magukon: selyemtapéta a falakon, luxus módon berendezett lakrészek hatalmas, külön fürdőszobával, színes ólomüveg ablakok, aranyozott kristálycsillárok, stb. A falakat Schéner Mihály Kossuth-díjas festő munkái díszítik (spojler: állítólag a művész egy kiállítást rendezett a kastélyban, és a tulajdonosnak annyira megtetszettek a képek, hogy az egész kiállítást megvásárolta).

Érdekessége továbbá a kastélynak, hogy 1986-ban az elsők között nyitotta meg kapuit kastélyszállóként a nagyközönség számára. Jelenleg sajnos ebben a formájában nem üzemel, viszont esküvőre, üzleti eseményre bérelhető, nem mellesleg, ha valaki szeretné, meg is vásárolhatja, mivel jelenleg eladó státuszban van. A kastélylátogatás végén érdemes végigsétálni a 6 hektáros parkban, ahol a hatalmas ősfák mellett, megcsodálhatjuk a park nyújtotta szépségeket, a hidacskákat, szigetet és a tavat is.

Befejezve kalandozásunkat az Acsaújlaki kastélyban és a parkjában, elindultunk, hogy megnézzük a falu közepén lévő dombra épült Prónay-kastélyt. Mint korábban már írtam, rászoktunk a kastélylátogatásokra. Láttunk már szállóként működő kastélyt, ahol a parkban lehet sétálni, de a kastély nem látogatható. Láttunk korhűen felújított kastélyokat, de olyat is, ahol csak egy-egy terem van berendezve – vagy azért, mert a kastély nagy része már más funkciót tölt be, vagy azért, mert ennyire futotta a felújításból – és ott mutatják be, hogy milyen körülmények között éltek abban az időben a nemesek, főurak. Láttunk a háború után nagyon átalakított kastélyokat, kúriákat. Viszont szinte mindegyik kastélyban vannak lezárt részek, amik nem látogathatók, és ezek azok a részek, amik engem igazán érdekelnek. Az acsai Prónay-kastélyban most végre alkalmunk volt arra, hogy a kastélyt szó szerint a pincétől a padlásig bejárhassuk.

A vezetés egy igen alapos és profi, mindenre kiterjedő ismertetővel kezdődött, majd belépést nyerhettünk a Prónay I. Gábor által, 1735-1740-ben, barokk stílusban építtetett, hőskorában minden bizonnyal ragyogó szépségű kastélyba. Egy kis fantáziával megelevenedik lelki szemeink előtt eredeti pompájában a kastélypark, a míves családi címer a bejárat felett, az ebédlő, a férfiszalon, a dohányzószoba, a női szalon, a konyha. Halljuk a hintó kerekeinek tapintatos nyikorgását, a finom porcelánok csörgését, a konyhán dolgozó lányok, asszonyok csevegését. Látjuk, ahogy az urak a szalonba kísérik vacsora után a hölgyeket, a frissen sült kuglóf és a törékeny, karcsú ívű vázákban lévő tavaszi virágok illata érdekes módon keveredik az urak által szívott szivar és pipadohány kesernyés, nehéz illatával. A kastély egy letűnt kor maradványa, egyben az örökségünk. Boldogok vagyunk és mégis megszakad a szív, hogy ilyen állapotban van ez a kastély. A felújítást megkezdték, a tetőt kicserélték pár éve. Azóta állnak a munkálatok. Lévén Acsa Pest vármegyében helyezkedik el, nem sok pályázati lehetősége van. Bízunk benne, hogy mielőbb megoldás születik, és ezt a szépséges építményt hamarosan ismét régi fényében látogathatja a nagyközönség is.

Hazaindulás előtt kettős érzésekkel telve tettünk még egy kis kitérőt és elmentünk a helyi tájházba. Acsa szlovák nemzetiségi település, így a hagyományőrzés szívügyük, mind a néptáncban, mind a népzenében jeleskednek. A tájház nem a szokványos elrendezésű (tisztaszoba, konyha-kamra, hátsó szoba), itt nincs tisztaszoba. Az egyetlen szobában éltek a szülők és a gyerekek, középen helyezkedik el a konyha, a hátsó helyiség funkcionált kamraként és ott végezték a háztartási teendőket is, valamint a nagyszülők lakhelye is volt. A tájház hitelesen mutatja be a tárgyakon és a viseletes babákon keresztül a régi falusi életet, szokásokat.

Ezután az izgalmasan eltöltött, élményekkel teli nap után mindenképpen ajánlom, hogy aki teheti, látogasson el Acsára és környékre, mivel sok szép látnivalót rejt Magyarország azon része is.