Az eredeti honfoglalás kori aranyszablya töredékeit és a mellette előkerült a több mint száz arany-, ezüst-, bronz- és vastárgyat (csatok, szíjvégek, övveretek és lószerszámok) a nyíregyházi Jósa András Múzeumban őrzik. 1927-ben Geszteréden találták meg a páratlanul gazdag honfoglalási kori leletegyüttest, ennek emlékének ápolásra hozták létre 2015-ben a Geszterédi Aranyszablya Társaságot. Az alapítók azt a célt is megfogalmazták, hogy elkészíttetik a geszterédi aranyszablya hiteles másolatát, amelyet május közepén állítottak ki a Magyar Nemzeti Múzeumban. A X. századi, aranyveretekkel díszített fegyver rekonstrukciója önmagában is műtárggyá vált, a múzeum így úgy döntött, meghosszabbítja a kiállítási idejét.
A fegyver kovácsolását alapos előkészítő munka előzte meg, amelynek során szükség volt a régészek tudására és tapasztalatára, hogy minél hitelesebb legyen a rekonstrukció. A Geszterédi Aranyszablya Társaság 2019-ben a régészek leírása alapján Szabó István hagyományőrző fegyverkovácsot, népi iparművészt kérte fel a szablya pengéjének elkészítésére, Strohmayer Ádám ötvösművészt pedig a díszítésére.Geszteréden került elő az a mindeddig legrangosabb honfoglalás kori leletegyüttes, amelynek legszebb darabja egy aranyszerelékes szablya. 1927. május 4-én délután a disznókat őrző Balázs János bojtárgyerek bukkant rá a sírra a községtől északra, a Nyíritag nevű uradalmi majorság közelében. Jelentést tett Geszterédi-Goldstein Lászlónak, a birtok bérlőjének. Felszedték a csontokat, igyekeztek mindent összegyűjteni, de nem volt könnyű. A disznók nagy területen szertetúrták az értékes tárgyakat, betaposták, összerágták, ami eléjük került. A gyűjtőmunka nem is volt tökéletes. A bérlő másnap csendőrséget hívott ki a lelőhelyre, megérkezésük előtt azonban a tanya lakói már kisereglettek, és összeszedtek minden lelhetőt. Csaknem mindenki őrzött valamit a gazdag leletből, amit aztán Goldstein László házról házra járva megkísérelt összegyűjteni. Majd értesítette a nyíregyházi múzeum igazgatóját, Kiss Lajost, a nagyhírű néprajzkutatót. Ő ásta fel Geszteréden a sír környékét, de kétnapi ásatás után csak apró vereteket, és egy nagyobb ezüstlemezt talált
.Az aranyszablya minden bizonnyal olyan magas rangú férfi viselhette, aki részese volt a honfoglalásnak.
A Geszterédi Aranyszablya Társaság elnöke, Rácz János szerint: „Természetesen írásos emlék nem maradt fenn, a régészek állítása szerint egy magas rangú, a magyarság legfelsőbb vezetéséhez közel álló személy volt, akár az egyik honfoglaló fejedelmünk is lehetett. A temetés jellege arra utal, hogy valamikor a X. században került a XX. század húszas éveiben megtalált sírjába. Érdekesség, hogy régész, történész körökben a geszterédi szablyát sokáig a nevezetes bécsi szablyával említették egy napon. Azonban mára kiderült, hogy a bécsi egy olyan XI. századi kijevi ötvösmunka, aminek van magyar vonatkozása, hiszen Judit, I. András fiának, Salamonnak a felesége ajándékozta Ottó bajor hercegnek. Mivel ezt értékes koronázási díszkardként kezelték, sosem volt a földben, így megmaradt épségében, addig a nálunk megtalált szablyatöredék sokkal régebbi, hiszen ez valóban honfoglalás kori.”
A rekonstrukció készítői:
Penge: Szabó István nyíregyházi fegyverkovács, restaurátorművész
A szablyáról korábban alkotott képet jelentősen átértékelő kutatómunka, hüvely és markolat faragása és bőrözése, keresztvas, csuklószíj, valamint az összes veret cizellálása: Strohmayer Ádám cizellőr
A markolatgomb és a függesztőfülek formai kialakítása: Horváth László
A koptató formai kialakítása, az alsó nagy lemez formai véglegesítése, valamint a veretek utómunkájában és felszerelésében nyújtott rengeteg segítség: Szentgyörgyi László
Csuklószíj bojtja, valamint selyemanyagának festése: Bilum fonal
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum