Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Mészöly Miklós (1921–2001) Kossuth díjas író születésének 100. évfordulójára, a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg Szolláth Dávid irodalomtörténész minden szempontból vaskos, az alkotó munkásságát értelmező műve.
Az alapos kutatómunkát igénylő, a szépirodalmi alkotások értelmezésén túl, azzal párhuzamosan az adott korszak történelmi, társadalmi és irodalomtörténeti kapcsolódásait összefüggéseiben is láttató kötet számomra nem feltétlenül új, de teljességében egyedülálló módon ábrázolja a mészölyi pályaképet. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem Szolláth Dávid tudományos munkájának hiányossága az újszerűség hiánya. Értem ezt úgy, hogy a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának alakja nagyon sok, a kortárs irodalomban jelentőset alkotó művészre hatással volt közvetve vagy közvetlenül, amelyet hangsúlyoztak is. Olyan jelentős írókra lehet itt gondolni, mint Krasznahorkai László, Esterházy Péter vagy Nádas Péter, a közvetettségben pedig azt értem, a Mészöly Miklóssal látszólag közvetlen kapcsolatot ápolók sokasága egyben egyetért: az író egész életében két embert engedett valójában közel magához, Nádas Pétert, és feleségét Polcz Alainet.
Szolláth Dávid célja azonban nem a személyiség, az életmű minél pontosabb rekonstruálása volt. Ehhez a Mészöly-monográfiában, a kötet függelékében részletes életrajzzal, névjegyzékkel és irodalmi jegyzékkel kiegészítve, az alkotói utat kronologikus sorrendben, az ok-okozati összefüggéseket is láttatva bontja ki a rendelkezésre álló cikkek, művek sokaságából. Így a könyv egyetlen olyan könyvespolcáról sem hiányozhat, aki szereti a több tucat szépirodalmi alkotást hátra hagyó írót. Arra, hogy az életművet nagy alaposságában nem ismerők is élvezettel olvashatják én lehetek az élő tanú, hiszen minden tiszteletem és elkötelezettségem ellenére is bőven akadnak olvasatlan köteteim ebben a későn induló, jogi pályáról elforduló életút sokaságában. A kifejezetten szikár, az önmagától minél pontosabb megfogalmazást megkívánó Mészöly Miklós műveiben lényegre törő módon érte el a tökéletességet. A pontos leírásokra törekvő, azt megelőzően sokat gondolkodó, az ok-okozati összefüggéseket önmagában – vagy mások által levezető – alkotó életművének alakulásában, a fordulatokra koncentrálva mutatja be, elképesztő elkötelezettséggel, de a tudományos jelleg miatt szinte végig objektíven. Ezzel minőségében járul hozzá a centenárium méltó megünneplésén túl az irodalomtörténeti szakirodalom bővítéséhez. Szolláth Dávid monográfiája ugyanis alapvető lesz a mészölyi életút kutatói számára is.
Rám jellemző, hogy az általam forgatott szerzők – így most éppen Mészöly Miklós – szempontjából számomra meghatározó momentum az alkotó személyiségének hitelessége. Igaz, hogy személyes benyomásom már nem lehet róla, de engem sok esetben zavar, ha ösztönösen szakadékot érzek egy alkotó és az általa keletkeztetett alkotás között. Mészöly Miklós vonatkozásában ezt soha nem éreztem. Akkor sem, ha azt is el kell ismernem, számomra sok esetben jó értelemben vett kihívást jelentettek az eddig olvasott művei. Személyiségének összetett letisztultsága, a felismerhető jegyeket magán viselő írói stílusát is átszőtte. Ő maga Párbeszédkísérlet című művében feleségéhez fűződő érzelmeire ráfűzve így határozta meg önmagát:
„Kezdettől fogva másképp tartoztunk egymáshoz, s ezáltal kezdettől fogva másképp is néztük és láttuk a szerelmet is, mint ahogy ezt a klasszikus szerelem megfogalmazásai igényelték volna. Kapcsolatunk már azzal egy eleve más, szokatlan fénytörést kapott, hogy Alaine első közösen töltött éveinknek mintegy nyolcvan százalékát kórházban, betegágyban és gipszben töltötte … Nagyon sok korábbi és későbbi kapcsolatomban ezt a megértést nő részéről szinte soha nem tapasztaltam. Hogy elfogadjanak engem az összes énemmel”.
https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/meszoly-miklos/
