Eötvös Loránd emlékév a nagy tudós halálának 100. évfordulója alkalmából – tudományos ülésszak a Magyar Tudományos Akadémián

Szerző: Varga Bótos Anna

Ha megkérdeznénk ma az utca emberét, mit tud Eötvös Lorándról, a legtöbben valószínűleg a róla elnevezett és még most is a nevét viselő budapesti tudományegyetemet említenék, s a természettudományos érdeklődésűek talán még a torziós ingát is. De kis is volt Eötvös Loránd valójában? A lexikonok száraz megfogalmazása szerint báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston (1848-1919) magyar fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár, hegymászó, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1889-től 1905-ig, Magyarország kultuszminisztere 1894–1895-ben, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke. A száraz tényeken túl azonban páratlanul színes és gazdag, aktív és rendkívül sikeres életpályát mondhat magáénak, sokoldalú kutató, tudós és  államférfi volt, akinek munkásságát, eredményeit könyvtárnyi irodalom elemzi, rendszerezi és ismerteti, s hírneve nem állt meg az országhatárnál sem, hanem azt átlépve elindult világhódító útjára, korának tudományos eredményeit jóval felülmúló zseniális felfedezéseivel, újításaival egy csapásra világhírnévre tett szert.

Idén emlékezik meg a tudós világ és mindazok, akik jelenleg is a nyomdokain járnak Eötvös Loránd fizikus, geofizikus és a felsőoktatás megújítója halálának 100 évfordulójára. Az Eötvös Lorándnak  szentelt emlékév megnyitásaként 2019. január 14-én tudományos ülésszakot tartott a Magyar Tudományos Akadémia az UNESCO-val közösen emlékezve, hiszen az UNESCO általános konferenciájának 39. ülésszakán ez az esemény bekerült az UNESCO-val közösen ünnepelt 2019-es évfordulók közé. A tudóst még ma is övező hatalmas tiszteletről, érdeklődésről  és népszerűségről mi sem tanúskodott jobban, mint az Akadémia zsúfolásig megtelt Nagyterme, amelyet szinte szó szerint ezen a jeles napon beragyogott a tudós ma is elevenen élő kiemelkedő szellemisége.

A 48-as forradalom és szabadságharc évében született Eötvös zsenije már kora ifjúságában megmutatkozott. Tehetségét, ambícióit, megfelelő képzését családja minden erejével, energiájával, odafigyelésével támogatta.  A dualizmus kora egyébként is kedvezett a kultúra, az irodalom és a tudományok fejlődésének, a forradalmi változásoknak. Eötvös családja több generációra visszamenőleg neves tudósokkal, politikusokkal, írókkal büszkélkedhetett: édesapja nem volt más mint báró Eötvös József, a neves író, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, édesanyja Rosty Ágnes, akinek családját szintén neves személyiségek tették ismertté (nagyapja Rosty Albert Békés vármegye alispánja), keresztszülei pedig barkóci Rosty Ilona, a nagynéni és férje Trefort Ágoston (magyar művelődéspolitikus, reformer, publicista, közoktatási és vallásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd pedig elnöke) voltak. Tehát korán kibontakozó tehetségét a kor legkiválóbb elméi segítettek pallérozni, tanulását, döntéseit megfelelő irányba terelni, Európa legnevesebb tanintézményeibe eljuttatni, aminek hamar meg is lett az eredménye.

Az MTA tudományos ülésszaka, amely egy igen gazdagnak ígérkező centenáriumi év nyitányának is tekinthető, köszöntőkkel és kiállításmegnyitással kezdődött, az Eötvös 100 Koordinációs testület részéről Szarka László elnök és Kroó Norbert akadémikus megnyitó szavaival, valamint Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnökének felszólalásával.

Réthelyi Miklós Eötvös egy 1890-ben Stoczek József elhunyta alkalmából elhangzott beszédét idézve mutatott rá a tudós emberi  nagyságára, azt hangsúlyozva,hogy „a XIX. század akadémiai beszédére jellemző, ma már sokak által megcsodált retorika és gondolkodás arra mutat, hogy Eötvös Loránd bámulatra méltó sokoldalúsága mélyén ott volt a gondolatok tisztasága mellett az erkölcsi és demokratikus értékek rendíthetetlen képviselte, tisztelete és az azt kifejező világos beszéd.”

Kroó Norbert akadémikus Albert Einstein szavait idézte, aki a fizika egyik nagy fejedelmének nevezte Eötvöst, és rámutatott, ha néhány évvel tovább élt volna, megkaphatta volna a Nobel-díjat. Két okból is, egyrészt maradandót alkotott a tudományban, másrészt innovációs tevékenysége is nyomot hagyott nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Először a folyadékok felületi feszültségeit tanulmányozta, később tért át a gravitációra. Ingák segítségével sikerült nagy pontossággal a  tehetetlen és gravitációs  tömeg azonosságát kimutatnia. Azóta is csak két nagyságrendet sikerült ezen javítani.  Külön örülök – mondta, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezt a témát magáévá tette és finanszírozza. Mindenkinek kívánom, hogy a jövő tevékenységéhez is muníciót szerezzen Eötvös Loránd munkásságából.

Sólyom Jenő, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke kihangsúlyozta, hogy ez a társulat kezdeményezte az UNESCO-nál az emlékév ünnepségsorozatot, amelyet igyekszenek nemzetközivé tenni.

A köszöntő beszédeket követően Babus Antal, az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának vezetője megnyitotta az Eötvös Loránd-tablókiállítást, amely az MTA Tudós Kávézójában kapott helyet.  Rámutatott, hogy immár 2010 óta hagyomány, hogy a Kézirattárból vett dokumentumok segítségével  jeles tudósok életművét bemutatják. Az idén Eötvös Lorándra esett a választás, elsősorban sokoldalúsága az, ami mellette szólt. A kis tárlókban elhelyezett okmányokkal igyekeztek hűen dokumentálni az életút minden főbb állomását. Eötvös nagyon gyors karriert futott be. Már 1872-től, 24 évesen nyilvános rendes tanár, s nagyon fiatalon, mindössze 25 évesen lett az MTA levelező tagja, 10 évvel később pedig rendes tagja. 1889 és 1905 között töltötte be az Akadémia elnöki tisztségét. Bár ő is nehéznek érezte a hivatali munkát, mint Arany, mégis 16 évig állt az intézmény élén.  1891-ben többedmagával megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot és Mathematikai és Physikai Lapok címen folyóiratot indított el. 1894. június 10. és 1895. január 15. között vallás- és közoktatási miniszter volt.  1905-ben lemondott akadémiai elnöki posztjáról, de tudományos tevékenységét az egyetemen a haláláig folytatta. Eötvös egyetemi tanárként fontosnak érezte, hogy átadja tudását. Azt vallotta, hogy a tudományt csak az tudja átadni, aki maga is tudós, ezért tudós tanárok képzésére megalapította az Eötvös Kollégiumot, amelynek a korabeli fotója megtekinthető a kiállítás anyagai között. Kiemelkedő érdekesség, hogy a Kézirattárban lévő egyik dokumentum, azaz a torziós ingához kapcsolódó 3 dokumentum egyike, 2015-ben rákerült az UNESCO Világemlékezet listájára is, egy másikat, a kereskedelmi prospektust az MTA KIK Kézirattára őrzi. Ezen kívül oklevél látható Eötvösnek a főrendiház tagjává választásáról Ferenc József aláírásával, továbbá a Mathematikai és Physikai Társulat alapítójaként, annak első közgyűlésén elhangzott beszéde, a Budapesti Egyetem nyilvános rendes tanárává való kinevezése, Lónyai Menyhértnek, az MTA elnökének 1873-as értesítése arról, hogy Eötvöst az Akadémia levelező tagjává választotta, akadémiai levelező tagsági  oklevele 1880-ból, valamint az MTA elnökeként első akadémiai beszédének kézirata 1889-ből. Eötvös teljes életet élt. Szertett sportolni is. Sportolói erényeit a  Magyar Turista Egyesület védnöki oklevele és egyéb dokumentum reprezentálja.

Borhy László, az ELTE rektora, a tudományos ülésszakot bevezető szavaiban kiemelte, hogy Eötvös nemcsak egyetemi rektorként végzett kiváló munkát, hanem mint a tanítás iránt elkötelezett sokoldalú tehetség, egyszerre volt tudós, kutató, oktató, a népe felemelkedéséért munkálkodó miniszter is, aki az MTA elnökeként kiemelt céljának tekintette az irodalom, a tudomány magyar nyelven történő művelését és terjesztését. Gondolatai rendületlenül uralják napjainkat is. Rámutatott, mai felgyorsult világunkban is mennyire fontos a színvonalas tanítás, hogy olyan generációk nőhessenek fel, akik számára a tanulás és a hosszú, kitartó munka komoly érték.  Egyedül megfelelő felkészültség hozhat jó eredményeket. Ezért kell megbecsülnünk Eötvös Loránd örökségét.

Lovász László, az MTA elnöke Eötvös Loránd írásiból keresett megfelelő  gondolatokat jellemzésére, tudósi nagyságának érzékeltetésére. Elsőként 18 évesen édesapjához írt leveléből idézett, amelyben úgy vall, hogy „az ambíció és kötelességérzet, amely nemcsak a civilizált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született. E két indulatot kielégíteni, éspedig kielégíteni úgy, hogy emellett egyéni függetlenségemet megtartsam, életcélom. És legalább addig úgy találtam, hogy ennek akkor felelhetek meg, ha tudományos útra lépek”. Apja kezdetben némileg ellenkezett, majd később helyeselte fia döntését. A tudomány szerepéről gondolkodva Eötvös arra a következtetésre jutott, hogy  „mint a legáltalánosabb és legszélesebb körű kérdések megoldásához is legbiztosabban  az az út vezet, amelyet a részletekben felderített igazság üzen, s az, aki ezt a sokszor fáradtságos utat követi,  jobban  megóvja magát a csalódásoktól, mint az, aki  ötletszerűen kimondott általános tételek csábító szavaira hallatgat”. Egy másik idézetben a felsőoktatás minőségégének kérdéseit taglalja. Szerinte a felsőoktatás minőségét, színvonalát az határozza meg, hogy „oktatóink, tudós egyetemi tanáraink, képesek-e, akarnak-e önállóan gondolkodni, van-e saját véleményük a világról, a körülményekről, a helyzetről, amelyben élnek, s a tudományról, amelynek művelői. Önálló alkotó munka. Ez annak az erkölcsi és szellemi záloga, hogy majdan a mai egyetemi hallgatókból önállóan gondolkodó, alkotó munkára képes állampolgárok, tudósok, tanárok, értelmiségiek váljanak. Az egyetemtől elvárjuk azt, hogy a hazának hasznavehető fiatalt neveljen. Féltékenyen kell megőrizni az egyetemi tanítás tudományos jellegét, el kell távolítanunk minden akadályt, mely az ez irányban való haladásnak útját állja.” Az Akadémia szerepét illetően, újonnan megválasztott elnökeként ezt mondta: „a cél tisztán áll előttem, az akadémia alapszabályaiban azt olvassuk, hogy célja a tudomány és irodalom magyar nyelvű művelése és terjesztése, történetének szelleme pedig azt súgja, törekedjünk arra, hogy nemzetünk magyar, de nem csak magyar, művelt is legyen.  És mint ilyen megállja a helyét a számban nagyobb, hatalomban erősebb európai nemzetek között.” Szerinte „a tudományos erők egyesítésének szükségessége soha nem volt annyira érezhető, mint ma”.

Lovász László kiemelte, hiszi, hogy Eötvös Loránd centenáriumi ünneplésével ahhoz is hozzájárul az Akadémia, hogy azok a gondolatok, amiket ő megfogalmazott az elhangzott idézetekben és sok más cikkében, beszédében továbbra is érvényben maradhassanak, és talán még az eddiginél jobban is érvényre juthassanak. Reméli azt is, hogy az Eötvös Lóránd emlékév méltón fogja tükrözni azt, hogy az Akadémia Eötvös hagyományait igyekszik fenntartani és továbbvinni.

A továbbiakban hat előadás tárta fel Eötvös Loránd sokszínű egyéniségét és szerteágazó munkásságát területenként.

Eötvöst, a fizikust Cserti József, egyetemi tanár (ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék)  mutatta be, fölsorolva tudományos eredményeit (Eötvös-törvény, Eötvös-effektus, torziós inga, Eötvös-mérleg, Eötvös-féle reflexiós módszer a felületi feszültség mérésére stb.), röviden vázolva fölfedezéseinek, méréseinek lényegét, jelentőségét, kiemelve annak fontosságát, hogy méréseit, eredményeit a jelenkori tudósok tovább javítsák.

Eötvös Lorándról a geofizikusról Bodoky Tamás (Magyar Geofizikusok Egyesülete) tartott előadást, rámutatva, hogy Eötvös fizikusi és geofizikusi tevékenysége nem választható el egymástól. A Föld alapjának kérdése, a Földalap meghatározása foglalkoztatta. A torziós inga kifejlesztésével az volt a fő célja, hogy nagy pontossággal meghatározza a nehézségi tér szintterületeinek változásait. Számos kísérletet végzett. Felismerte azt is, hogy ingája alkalmas felszín alatti mérésekre is (kősó, olaj kutatása). A világon elsőnek Magyarországon alakult meg Geofizikai Intézet, amely Eötvös halála után felvette a nevét (jelenleg összevonások, átszervezések után más néven működik). Az 1930-as években az ingát felváltották a dugós elven működő graviméterek, majd az inga II. világháború utáni rövid reneszánsza után többé már nem használták.

Eötvösről, az MTA elnökről Molnár Andrea (MTA KIK) beszélt, ismertetve Eötvös életének azokat a legfontosabb állomásait, amelyek elvezettek az akadémiai tagsághoz, majd elnökséghez. Kiemelte, hogy számos közéleti tevékenysége közül az akadémiai volt a leghosszabb ideig tartó tisztsége, amelyet 16 éven keresztül látott el. Édesapjával, Eötvös Józseffel együtt az Akadémia történetének csaknem 80 évét fémjelezték. Arany Jánossal együtt új alapszabályt dolgoztak ki, újrafogalmazták az intézmény működését, céljait. AZ MTA egyik legnagyszerűbb korszaka volt Eötvös elnökségének ideje.

Eötvös Lorándról, a rektorról Borsodi Csaba (ELTE BTK) beszélt. Eötvös mindössze egy évig töltötte be ezt a tisztet, 1891/92-es tanévben, amikor is a tudós szerint ez a csendes, de biztos építkezés korszaka volt.

Eötvöst, a minisztert Cieger András (MTA BTK) mutatta be. Eötvös 1894 júniusától 1895 januárjáig, mindössze 7 hónapon keresztül töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot.  Ő saját magát nem tartotta politikusnak, s a miniszteri tárcáról való lemondását követően a képviselői mandátumáról is lemondott. Politikusként is megmaradt mindvégig tudósnak. A XIX. századi magyar liberalizmus eszméi tettek rá nagy benyomást, s ezeket képviselte (oktatás átalakítása, vallásszabadság, állam és egyház szétválasztása, polgári házasság, zsidóság egyenjogúsítása). A világra nyitott kozmopolita gondolkodás híve volt. Úgy vélte, a világban uralkodó tendenciáktól Magyarország sem zárkózhat el, s feladatának tartotta a nemzeti mellett az európai kultúra megismertetését is.

Eötvöst, a sportembert pedig Kis Domokos Dániel (Országos Széchenyi Könyvtár) előadásából ismerhettük meg. Eötvös úgy tartotta, hogy ép testben ép lélek, ezért rendszeresen sportolt. A hegymászás örömeinek hódolt a legszívesebben. Igen fiatalon, 16 évesen megcsodálhatta Ausztria hegyeit, majd Svájc, Franciaország és Olaszország hegycsúcsai következtek. 1866-ban megmászta a Monte Rosát, majd újabb kihívások következtek. Mindvégig hű maradt a hegykehez, szinte minden nyarát ott töltötte. A lósportnak is hódolt, szerette a hosszabb lovas túrákat, sőt egy időben rendszeresen lóháton járt be az egyetemre. A biciklitúrák is vonzották. Pihenésre és elmélyülésre vágyott sportolás közben. Több sportklubnak  tagja és elnöke is volt.

Eötvös utazásin gyakran fotózott. Sok felvételt készített méréseiről, azok előkészületeiről, a helyszínekről, de maradtak fönn a természetről, hegyekről, tavakról és Budapest környékéről készített felvételei is. Több ezer fényképeinek száma. A tudományos ülésszakot ezért Eötvös Loránd digitalizált sztereodiáinak bemutatása (Regály Zsolt, MTA Csillagászati és Földtani Központ), majd kötetlen beszélgetés zárta.

A tudományos ülésszak felszólalásai és előadásai rendkívül gazdag ismeretanyagot tártak a hallgatóság elé, igyekezve a tudós sokoldalúságát, emberi nagyságát, korszakalkotó szellemiségét, kutatási eredményeit megismertetni és megvilágítani. Eötvös tudós egyéniségét és nagyságát, a tudomány iránti feltétlen alázatát és tiszteletét, hitvallását, szerénységét talán a kiállításon olvasható alábbi két idézet summázhatja a leghívebben: „Bármennyire is fejlődnek fizikai elméleteink, mégis mindig oly feltevésekre fognak támaszkodni, melyek tovább nem bizonyíthatók.” „Végre is meg kell tehát nyugodnunk abban, hogy a tudomány nem adja a természeti tüneményeknek feltétlenül igaz magyarázatát, hanem csak közelebb vezet ahhoz a határhoz, ahol a megfoghatatlan kezdődik.”

További információk:  https://mta.hu/