A Korea hagyományos és kulturális örökségének eredetiségét és egyedülállóságát bemutató tárlat tavaly a római Vatikánban kapott helyet, idén pedig Magyarországon a budapesti Koreai Kulturális Központban tekinthető meg. 31 koreai mester 37 műalkotása reprezentálja a koreai tárgyi örökség egyik legkifinomultabb és legértékesebb szeletét. A gyöngyházberakásos luxustárgyakat a tradicionális technikák, minták és a kortárs képzőművészeti elemek ötvözése teszik páratlanná.
A budapesti Koreai Kulturális Központ egész területét betöltő „Ezer év gyöngyházfényű ragyogása” címet viselő kiállítás ingyenesen látogatható március 30-ig.
Nyugaton hosszú évszázadokon keresztül a „Gyöngykagylók Édesanyja” kifejezést használták Koreára a népszerű, gyöngyházberakásos luxustárgyaknak köszönhetően. A hagyományos technikákat és mintákat a mai napig hűségesen ápoló mesterek művészetükbe a modern elemeket is becsempészve készítik el alkotásaikat. A tradicionális koreai mesterségekkel foglalkozó 31 művész a 37 bemutatott tárgyon keresztül olyan gyöngyházberakásos és a lakktechnikai művészeti eljárást szemléltet, melyek a Koreai Szellemi Kulturális Örökségének részei. A kiállításra látogatók ezt az egyedülálló módszert részletesen is tanulmányozhatják egy szemléltető falon.
A lakkozott dísz- és használati tárgyak készítésének technikáját a koreai mesterek a kínaiaktól tanulták a három királyság idejében (i. e. 57– i. sz. 668), azonban a koreai lakkozás művészete önállóan fejlődött tovább. A kínai lakkozástól legfőképp az a saját fejlesztésű berakásos jellegű technika különbözteti meg, melynek során a kagylóhéjat bronzból és ezüstből készült drótdíszítéssel kiegészítve kenderrel bevont fenyőfa alapra tapasztják lakk segítségével, majd számos réteg ragasztót és lakkot visznek fel, amíg a kagylóhéj teljesen el nem tűnik. Ezt követően faszénnel addig polírozzák a felületét, míg a minta elő nem bukkan.
Mi teszi ezeket a tárgyakat olyan különlegessé?
A kiállításon megtekinthető tárgyak több olyan művészeti eljárást is bemutatnak, amelyek a Koreai Szellemi Kulturális Örökség részei.
A képen látható alkotás a Koreai Szellemi Kulturális Örökségek jegyzékében 10-es számmal regisztrált Lee Hyunman a gyöngyházberakás mestere, akinek ékszeres dobozain a tradicionális és modern motívumvilág elemei keverednek, alkotásai és az azokon megjelenő minták így válnak karakteressé.
Lee Hyungman: Doboz
A Koreai Köztársaság 384-es számú kézműves mestere, Im Chunghyoo krizantémmintás fiókos szekrénye és Kuk Seungcheon mester gyöngyházberakással készült alkotásai a koreai udvari tárgyakra oly jellemző, tökélyre fejlesztett precizitást mutatják be. Yang Yoojin mester geonchil tárgyain a távol-keleti kultúrákban meghatározó yin-yang eszménye tükröződik vissza.
A Kwon Yungjin mester által készített fa dobozkák – melyek hagyományosan az esküvői szertartásokon kaptak fontos szerepet – kiváló példák arra, hogyan maradhat élő egy tradíció, a modernitás jellegzetességeivel kiegészülve.
Kwon Yeonjin: Piros doboz
Jung Suhwan chiljang és juchil mester – a Koreai Szellemi Kulturális Örökségek jegyzékében 113-as számmal regisztrált koreai lakktechnika – ékszerdobozai egy több ezer éves múltra visszatekintő koreai lakktechnikát mutat be. Az úgynevezett juchil olyan lakktechnika, melynek eredményeként jellegzetes vörös színt kapnak a kezelt tárgyak. Son Daehyeon gyümölcstálja pedig Szöul Város Szellemi Kulturális Örökségének 1-es számmal jegyzett örökségét, az otchil és geonchil eljárást mutatja be, annak jellegzetes díszítő motívumaival. A lakkozási technikák nem csupán növelik a színek intenzitását, hanem több száz évig hibátlan állapotban őrzik meg azokat.
A fentebb felsorolt művészek mellett fontos megemlíteni Park Youngmi nevét és az általa készített nyíltartó tegezt, valamint Kim Hyeran ékszertojásait. Az általuk készített tárgyak kísérletek a különféle speciális módszerek és művészetek (gyöngyházberakás, otchil lakktechnika, sodort papírra alapuló technika, ékszertojások) elegyítésére.
Kim Hyeran: Ékszertojás
A tárlat a Koreai Köztársaság Kulturális, Sport és Turisztikai Minisztériumának, Koreai Királyi Örökség Galériájának és Egyesületének, Koreai Mesterek és Művészek Egyesületének, valamint a Koreai Kulturális Központ közös szervezésének köszönhetően jött létre.
