Szerző: Lanczinger Mátyás
Már a könyökünkön is zombik őgyelegnek kifelé, hála az abszolút sikernek örvendő The Walking Dead című képregénysorozatnak, de még inkább az abból készült tévés adaptációnak. De ha még korábbra visszatekintünk, Danny Boyle 2002-es filmje, a zseniális 28 nappal később is adott egy erős vérfrissítésnyi löketet a témának. Például itt láthattuk először, hogy a vírusfertőzött hordák nem lassan vánszorogva, hanem sprintből támadtak rá a még egészségesen maradt embertársaikra. Bár nem volt echte zombifilm, de használta a műfaj visszatérő elemeit, melyek a Walking Dead-ben is visszaköszönnek (teljes civilizációs pusztulás, kihalt városok, maroknyi túlélő stb.). A mainstream csúcsa pedig a Z Világháború volt, melyben Brad Pitt is futott egy (meglepően vértelen) kört a sprintelő zombikkal. A zombitrancsírozással tarkított drámák tehát szinte a mindennapjaink részévé váltak, ezek után pedig jogos a kérdés: vajon ki lehet-e facsarni még valami újat is a témából? A Kiéhezettek mindenesetre megkísérli és nem is teljesen sikertelenül.
Colm McCarthy: Kiéhezettek (forrás: Vertigo Média)
A film már eleve azzal indít, hogy jóval az invázión túl vagyunk, egy katonai bázison pedig a vírus ellenszerét kutatják a túlélők. Ehhez pedig a kezükben lévő titkos aduász egy csapatnyi gyermek, akik különleges adománnyal bírnak: ők is fertőzöttek ugyan, de mégis képesek érezni, gondolkodni, beszélni. Székekbe szíjazva iskolai oktatást is kapnak, de amúgy egész életüket falak közt, kvázi börtönben töltik, ahol katonák őrzik őket. A tanárok pedig speciális szagtompító kenőcsöt kell, hogy magukra kenjenek, hogy megfékezzék a gyerekekből előtörő, húsra éhes vadat. Az egyik ilyen gyermek a történet főhőse, Melanie (Sennia Nanua), aki nagyon megszerette tanárnőjét, Ms. Justineau-t (Gemma Arterton). Amikor pedig – természetesen – kitör a káosz, átszakad a bázis kerítése és menekülni kényszerülnek, egy kis csapat túlélő a tanárnővel együtt Melanie-t is magával viszi. Ennek különösen örül Dr. Caldwell (Glenn Close), aki a kislányban látja az ellenszérum kulcsát. London teljesen kihalt városában élelem és fedezék után kutatnak, ahol fény derül a vírus okozta újabb mutációkra is, egy egészen érdekes kifutással, ugyanakkor még egy Legyek Urára való kikacsintás is előkerül, színesítve az összképet.
Colm McCarthy: Kiéhezettek (forrás: Vertigo Média)
A Kiéhezettek abszolút hőse Melanie, aki egyszerre csodálkozó gyerek, de közben szinte mindenkinél intelligensebb is: pl. zseniális helyzetfelismerő, azonnal reagál, cselekszik. És segít, ahol tud, mert egyik fő motivációja a Ms. Justineau iránt érzett feltétlen szeretet (a másik pedig persze a belső éhség, ami a fertőzésből fakad, tehát mutáns lényének alapvető része). Viszont egyúttal egy önmagára és a világban betöltött szerepére való ráismerés is a történet egyik fő eleme, amit a bázis falai közt nem tapasztalhatott meg. Ő az abszolút túlélő és a többi gyerek az új jövő. A filmnek pedig az egyik legerősebb eleme, hogy felmutat egy következő lépcsőfokot az invázió lecsengése után, ahol már nincs helye az általunk ismert emberi világnak. Bár jut bőven a bejáratott klisékből is, de minden ilyen megoldásra jut egy eredetibb ötlet (pl. a növényvilág motívuma), mely gondolati szinten ad pluszt a zombis témakörhöz – talán nem hiába, hiszen könyvadaptációról beszélünk. Amit kell, azt jól hozza (szerencsére nagyon jó színészgárda asszisztál hozzá), a világteremtés megfelelően nyers és karcos, bár kevésbé véres és akciódús, a hangsúly nem a feszültségkeltésen van, hanem Melanie történetén. Nem utolsó sorban pedig a zene nagyon jól sikerült, Cristobal Tapia de Veer elektronikus hangfüggönyt és fémesen kalapáló törzsi hangulatot festett a film alá. A Kiéhezettek tehát alapvetően egy szimpatikus vállalás, a gondolkodósabb fajtából való és nem a buta trancsírozósból, megéri jegyet váltani rá.
Kiéhezettek / The Girl With All The Gifts
Bemutató: 2016. 09. 29.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Rendezte: Colm McCarthy
Írta: A forgatókönyvet saját bestsellere alapján írta: Mike Carey
Szereplők: Gemma Arterton, Glenn Close, Paddy Considine, Sennia Nanua
Fényképezte: Simon Dennis
Vágó: Matthew Cannings
Zeneszerzők: Cristobal Tapia de Veer
Producer: Camille Gatin, Angus Lamont
Hossz: 101
Hang: Dolby Digital 5.1
Vetítési mód: DCI
Art besorolással nem rendelkező alkotás
Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV.)