Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Háy János legújabb, saját maga által illusztrált borítóval ellátott útiesszé-gyűjteménye: az Ország, város, fiú, lány. A kötet, amely az Útravaló alcímmel egyben műfaji meghatározást is kapott írójától, élményszerűen vezet be a világ tizennégy különböző pontjának a napjainkra kialakult kulturális közegébe és – ha nem ragaszkodna a szerző sokszor művei fikció mivoltához – megkockáztatnám, Háy János ön- és világszemléletébe is.
A helyszínekhez köthető évszázados, történelmi és kulturális háttérismereteket az író olyan könnyed tudásmegosztással, és élményszerűen adja át nekünk olvasóknak, amely által a kötet komoly információtartalma ellenére is szépirodalmi műként élvezhető. A bármilyen sorrendben végigkövethető – a Lettre és az Élet és Irodalom hasábjain külön-külön már megjelent – írások a szerzőtől megszokott humorral, igen: időnként nyers biotrágársággal, és a tömören megtett, emberismeretből fakadó igazságaik által ugyan más műfajban, de igazi „háys” olvasmányélményt jelentenek.
A szerző barátjának Kárádi Évának érdeklődésére tett válaszként kezdte el megírni útleírásait, Bérczes László kérésére naplójegyzeteit, amelyek által Európán belül több helyszínre, majd távolabb, Indiába és New Yorkba is elkísérhetjük őt. Több évtizedet átölelő időkeretben utazunk, mert mind frissen érettségizett, önmagát a világban kereső utazóként, mind nemzetközi sikereket elért íróként is előfordulunk vele egy-egy helyszínen. Utalásokat találhatunk a vasfüggöny előtt már megjárt országokban régi élményekre is, ahová később (napjainkban) sokszor Gézagyerek társaságában tért vissza. Az író könyvbemutatóin utalt arra, hogy az esszék közül a New Yorkról szóló alapján akár el is indulhatunk megismerni a magyarországnyi várost, de az Indiáról, Prágáról és a Moszkváról írott szövegekről is úgy érzi, előkészíthetnek bárki számára egy oda tervezett utazást.
A könyv helyszíntől függetlenül szinte minden leírásban – összehasonlítva a szóban forgó nemzet adottságaival – határozottan keresi helyünket, a magyarság helyét, megítélését a nagyvilágban. De még ennél is jobban, még ennél is erősebben keresi az egyén helyét a saját életében. Ettől aztán van egy olyan nem titkolt érzésem is, a szerző mintegy alibiként utaztatott meg minket a tőle megszokott módon: önmagával, de alapvetően önmagunkban. Mert ugyan a könyv olvasása után bennem is újrajátszódtak az életem során megtett térbeli kiruccanások, az érettségi utáni házi készítésű Pearl Jam pólós – naná, hogy hosszú hajú – fiúval végigcsavargott nyár, a baráti és családi utak, a hivatalos kiküldetések élményei, de megdöbbentett a felfedezés, ezek bizony helyszíntől függetlenül épültek be és hatottak további életemre. Más világokat, kultúrákat és temperamentumokat megismerni édeskevés, ha nincs akkora szerencsénk, hogy hazatérve – vagy ezt a könyvet letéve – is elégedettséggel töltsenek el magyaros hétköznapjaink. Nem számoltam utána, de egy idő után akarva akaratlanul feltűnt: a szabadság szó volt az, amelyen leggyakrabban megakadt a szemem az oldalakon. Az a fajta szabadságélmény keresés, amelyet a könyv lapjain, a különböző országokhoz köthetően más művészek munkássága és az attól szétválaszthatatlan élete által az író felemlegetett (a teljesség igénye nélkül: Ady, József Attila, Petőfi, Bulgakov, Rilke, Kaffka). Az a fajta szabadság érzés, amely elsősorban nem anyagi javakban, még csak nem is utazási élményekben ölt testet és láthatatlan, megfoghatatlan, nélkülözhetetlen létezésünkhöz, mint a levegő.
Azt mondják, egy bizonyos időtávlatból már csak hangulatokra emlékezünk tisztán. Én Háy Jánossal kapcsolatban arra, amikor majd tíz évvel ezelőtt, egy magyart tanító ismerőstől kapott és ez által az első Háy olvasmányélményemmé vált könyvét: A bogyósgyümölcskertész fiát jóllakott óvodás mosollyal az arcomon besimítom a könyvespolcra. Arra a könyvespolcra, amely azóta roskadozik az általam beszerzett könyvei minőségi sokaságától. Állandóan változó világunkban az az egy eddig biztosan változatlan: a számomra annyira komfortos, gondolkodásra késztető világa az Ország, város, fiú, lány elolvasása után is továbbépült.
Háy János: Ország, város, fiú, lány, Európa Könyvkiadó, 2016