Szerző: Tóth Ditta
Egy ősi kínai legenda szerint egyszer egy szolgáló eltörte az uralkodó értékes kerámia tábláját, amelyre a világ szépségének és sokféleségének lényege volt ráfestve. Hiába igyekezett aztán újra összerakni, nem sikerült rájönni a darabok eredeti helyére, viszont a próbálkozásai során számos más alakzat született. Így jött létre 7 egyszerű síkidomból a Tangram nevű kirakós játék. Komoróczky Tamás viszont nem csak a szépséget keresi, célja a körülöttünk lévő világ teljességének a bemutatása egy olyan kapcsolati struktúra reprezentálásával, amelyben minden anyagi részecske, emlék, gondolat egymásra reflektál. Tangramjának 6 alapelemét kiállításának címében adja meg – Logos, Tekhnos, Testos, Videos, Audios, Lajos -, a hetedik tagja pedig a létrehozó és kontrolláló ember. Ezeknek az elemeknek a felhasználásával alkotja meg sajátos művészet-kombinatorikai nyelvezetét, amelyben a művek kevert képződmények, a civilizációnk hibrid entitásai, és egy transzcendens totalitás részeiként viszonyulnak egymáshoz.
Komoróczky az óbudai Lajos utcai múzeum kiállítótermeit teljes egészében birtokba veszi: nem csupán alkotásokat állít ki, hanem sajátos térkollázsokat hoz létre bennük. Az alkotás közben rögzített festékszóró zöreje, a felületeken visszatükröződő neonfények, vagy a levegőben szétterjedt gépi füst élménye, mind a művek tudatos tartozékai, csakúgy, mint a beléjük lépő, bennük sétáló néző. Ezért nem a bemutatott tárgyakat, hanem a termeket látja el címekkel, és ezzel egyre szélesedő perspektívákat tár elénk: a helyiségek az emberi valóság sokrétűségének a bugyraivá válnak, a létezés bélrendszerének traktusaivá, amelyek sajátos lassú perisztaltikával sűrűsödnek és tágulnak múlt és jövő között. Az alkotások installációk, fotók, kerámiák, szobrok, kinyomtatott digitális képek, a tárlatnak nem csak esztétikai résztvevői, mert anyaguk minden lényegi tulajdonságával, atomszerkezetével, információ-tároló jellegével is jelen vannak.
Az életünk részleteit akarják feltárni, de nem a lélek szenzibilitása, hanem a fizika líraisága hatja át őket. Egyszerre részecskeként és hullámként is viselkednek, motívumaik egymásra reagálnak, tükröződnek, más termekben is előbukkannak. Művészeti algoritmusok: megoldási javaslatok a társadalmi és szellemi műveltségünkbe való betekintésre, kimerevített pillanatképeinek interpretálására, mert egyszerre hozzák be a múlt és jelen eseményeit, régi korok ránk hagyott meséit aktualizálják, mitikus elbeszéléseknek, korábbi műalkotásoknak új értelmet adnak. A valóság erőinek játékait idézik fel, de ezek egymás segítőiként, nem hierarchikus kapcsolatban állnak egymással. Az általuk felvetett bináris kódok (természet-kultúra, képzőművészet-kézművesség, analóg-digitális, ősi-modern, profán-szent, privát-publikus, rész-egész stb) nem kényszerítik döntésre a befogadót, inkább egyesítő funkciójuk van. Helyette ideológiai párhuzamokat magyaráznak, egymásra irányulnak, a kölcsönös viszonyon alapuló kollektivitás jellegét veszik fel. Ezért fér el egy olvasatban a Korán, egy rosszul exponált filmrészlet, és az afrikai törzsek fogtisztító fakérge, vagy egy digitális kép egy elszáradt paradicsomszárral.
Az anyagukban, technikájukban, természetükben ennyire különböző elemek egymáshoz rendelésével Komoróczky komplex tér- és időszerkezeteket érzékeltet. Az alkotások így egy rácsszerű szövedék csomói, találkozási pontjai, melyek összekapcsolódnak egymással és a termekkel, egymásra hajtogathatóak, egymásból leképezhetőek lesznek, majd hatásukat kiterjesztik az egész kiállításra. Hiszen itt minden bemutatott alkotás, minden összetett térképződmény ugyanarra a gondolatiságra irányul, amelyben „az egész létezés egyetlen nagy egységnek tűnik fel”, a mindenütt a dolgok közepében levés állapotát idézi meg, és amelyben „minden teremtmény a többi kulcsa.” (Hofmannsthal) Az alkotó el akar tűnni bennük, hogy aztán belőlük szólaljon meg, felülírja őket, szavakat, ábrákat fest beléjük, az elemekből új konfigurációkat talál ki, a Tangram alakzatait mindig másképp rendezi át, más változókat, halmazokat, szimbólumokat rendel hozzájuk. Nincs hibázási lehetőség, minden esetleges és ugyanakkor félig tudatos is. Ebben a művészeti algebrában az értelmezési tartományok változtathatóak, így gyakorlatilag többszintű olvasási lehetőségeket nyitnak meg, és szükségszerűségeket, vagy éppen elhallgatott dolgok jelenlétét sejtetik.
Komoróczky Tamás, Logos, Tekhnos, Testos, Videos, Audios, Lajos című kiállítása 2016. június 19-ig látogatható a Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.).