A művész száz alkotásával nyílik meg pénteken a nagyközönség előtt a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) a Picasso – Alakváltozások, 1895-1972 című tárlat, amelyet a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotójának szentelt az intézmény.
A művész fotója a Picasso – Alakváltozások, 1895-1972 című tárlat sajtóbejárásán a Magyar Nemzeti Galériában, Budapesten 2016. április 20-án. Picasso száz alkotása július 31-ig látható.
MTI fotó: Szigetváry Zsolt
Baán László, az MNG főigazgatója a július 31-ig látogatható kiállítás szerdai sajtóbemutatóján kiemelte: a párizsi Picasso-múzeummal együttműködésben szervezett tárlat a spanyol alkotó festészetének eddigi legnagyobb kiállítása Magyarországon.
Száz műalkotást, festményeket, szobrokat, grafikákat mutatnak be, Pablo Picasso (1881-1973) életművének valamennyi periódusát felölelve – mondta.
Hozzátette: a cím, Alakváltozások ugyanakkor arra utal, hogy a figurális ábrázolás változásait tekinti át a tárlat, amely a 92 évet megélt mester 77 alkotó évét fogja át. Az első festmény Picasso 14 éves korában, az utolsó pedig a halála előtti évben, 1972-ben született.
Emlékeztetett arra, hogy a művésznek már 1910-ben volt kiállítása Budapesten. Kiemelte: fontos, hogy Budapest több mint két évtized után ismét egy igazán nagyléptékű Picasso-kiállítást rendezhet.
Az anyag gazdagságát, ritka minőségét mutatja az is, hogy a kiállításra szállított műtárgyak biztosítási értéke 200 milliárd forint – emelte ki.
Hozzátette: ritka az ilyen átfogó kiállítás Picasso életművéből. Ez elsősorban a párizsi Musée national Picassónak köszönhető, ahol a világ legnagyobb Picasso-gyűjteményét, a művész ötezer alkotását őrzik. A kiállítás kurátora, Emilie Bouvard, a párizsi múzeum művészettörténésze.
A művek háromnegyede a párizsi Picasso-múzeum gyűjteményéből való, azonban érkeztek kiemelkedő művek Jeruzsálemből, Bázelből, Bernből és Moszkvából is, valamint a magyarországi közgyűjteményekben található jelentős Picasso-művek is láthatók a tárlaton.
Emilie Bouvard, a kiállítás kurátora megköszönte az MNG és a Szépművészeti Múzeum meghívását, és Tóth Ferenc, a múzeum művészettörténésze, a tárlat társkurátora segítségét a kiállítás megszervezésében. Kiemelte: a két stáb közös munkája jó alapja lehet a jövőbeni együttműködéseknek.
Mint mondta, átfogó merítést szerettek volna adni Picasso műveiből.
A párizsi múzeum gyűjteményében, amelyet a művész örökösei adományoztak a francia államnak, Picasso minden alkotói korszakából találhatók művek, valamint 200 ezer dokumentum – levelek, folyóiratok, fényképek – Picasso magánarchívumából.
Kiemelte: a falakon olvasható szövegeken keresztül a látogatók Picasso alkotásai mellett életéről is sok minden megtudhatnak. Hozzátette: ahhoz, hogy a kreatív folyamat érthetőbb legyen, a falakon reprodukciók láthatók Picasso különböző alkotásairól és a Picasso magánarchívumából való fotókról. A kiállításhoz katalógus is megjelenik – tette hozzá.
A tárlat Picasso jellegzetes alkotómódszerét végigkísérő utazásra hív, hangsúlyozva a sorozatok, az ismétlődő motívumok és az áttörés különleges pillanatait.
A kiállítás központi témája a figurális ábrázolás festői megközelítésének változása az életműben, amelynek minden korszakában központi szerepet játszott az ember – legyen szó a nőről, az érző és szenvedélyes emberről, a gondolkodóról, a művészről, a társadalmi-politikai szereplőről vagy a sztárról.
Picasso művészetének lényege, a folyamatos formai megújulás a kiállításon bemutatott alkotások nagyobb részét kitevő festmények mellett a sokszorosított grafikai és rajztechnikáktól a plasztikai alkotásokon, kerámián keresztül a fotóig és filmig kísérhető végig.
A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik. Az első egység Picasso korai korszakát, az 1906-ig tartó első 10 év munkásságát mutatja be. Az elsőként kiállított mű a realisztikus stílusú Mezítlábas lányka, amelyet Picasso tizennégy évesen festett.
Az 1907 és 1916 közötti évek munkásságát a Formák lebontása és kubista újraépítése cím alatt mutatják be, itt látható a kiállítás egyik legértékesebb kölcsönzése, a moszkvai Puskin Múzeumból érkezett Ambroise Vollard-portré.
A klasszikus vonalvezetés újrafeltalálása című szekcióban látható, hogy 1917 után Picasso festészetében újra megjelenik a klasszikusan egyszerű vonal. Az 1925 és 1936 közötti éveket a Szürrealista átváltozások cím alatt mutatják be. A Háborús alakok címmel az 1937 és 1945 közötti alkotások kaptak helyet. A háború utáni években Picasso ismét a primitív művészet táján indul felfedezőutakra, ekkor született munkáit a Vissza a kezdetekhez című szekcióban állítják ki.
A kiállítás utolsó egysége Picasso nagy témáját, A művész és modellje témát járja körül. Az 1954-től haláláig készült alkotásokon régi mesterek műveit és a férfi és nő kapcsolatát idézi meg.