Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Kaunitz Miklós
Op-art, azaz optikai művészet a mai fiataloknak talán keveset mond, azonban akik a ’60-as évek derekán élték virágkorukat, azoknak egy egész korszakot fémjelez, amely nemcsak stílust, újító modernizmust, geometriai absztrakción alapuló művészetet jelentett, hanem mindenki számára hozzáférhető alkalmazott művészetet is, amely egy csapásra divatot teremtett és világot hódított, s egy generáció életérzését is kifejezte. Ki ne emlékezne a fekete-fehér zebramintás, kockák, ellipszisek kimeríthetetlen variációit felhasználó, meghökkentő és feltűnő ruhák és kellékek térhódítására, mindent elsöprő sikerére. Azonban Vasarely művészete ennél sokkal több, bonyolultabb, sokrétűbb és elmélyültebb volt.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
A magyar származású, pécsi születésű, a ’30-as évektől Franciaországban élő, majd ott kiteljesedő és világhírűvé vált magyar-francia művész születésének 110. évfordulójára s a Frankofón Fesztivál keretében sokszorosított eljárásokkal készült szerigráfiáiból és multiplikáiból nyílt egyedülálló kiállítás március 17-én a Francia Intézetben a Szépművészeti Múzeum és a Francia Intézet több évre visszanyúló sikeres együttműködésének eredményeként. A tárlat Vasarely alkotóművészete egyik legjellemzőbb műfajának bemutatására hivatott.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
„A műalkotást ezentúl nem a gyönyörködtetés egyedüli komplex forrásaként kell értelmeznünk, mely néhány ritka fogékonysággal megáldott kiváltságos számára készült, hanem olyan folytonosan megújuló, mindenhol föllelhető plasztikai impulzusként, amelyre az emberek lelki egyensúlyához nap mint nap szükség van” – vallotta maga a művész a műalkotás értelmezéséről gondolkodva.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
Vasarely „elméleti rendszerében központi szerepet kapott a vizuális struktúrák többértelműsége, melyben a percepció „globalitását” látta igazolva. Az általa megalkotott sejtszerű rendszerekből születtek a négyzethálóra illesztett alapnégyzet felnagyításából adódó, középen „fölfúvódó” Vega-képek, illetve a hatszögekből szervezett sejtstruktúrák permutációjából, a négyzetháló konvex-konkáv torzításából, vagy az axonometrikus perspektíva által dinamizált kockákból létrehozott, a mértani alapelemek sorozatszerű elrendezésén alapuló alkotásai.”
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
A budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött alkotások gerincét három nagy értékű szitanyomat-sorozat (Gordes; Hommage à J.-S. Bach; Cinétique N-B) alkotja. Belépve a kiállítóterembe azonban ezektől eltérő, az ötvenes évek második felében keletkezett, fehér-fekete kockákból álló nagyméretű optikai kompozíció fogad, amely egy akrilfestmény (Tlinko-F). Azután egymás után sorakoznak az ún. Gordes Albumban (Vasarely 12 eredeti műve 250 számozott példányban napvilágot látott kiadványa) megjelent munkái, többnyire litográfiák, rézkarcok, geometriai absztrakciók, színes építőkocka elemek, vizuális optikai gömbök a különböző színárnyalatok sötétítésével vagy világosításával elért térbeli és formai elemekkel. A másik, az ún. Cinétique N-B mappa Vasarely kilenc fekete-fehér eredeti alkotását tartalmazza, amelyek a galéria hátsó falán láthatók. A fekete-fehér alakzatok megannyi ötletes, kimeríthetetlennek tűnő geometriai variációja nyűgöz le, némelykor optikai csalódást keltve, amelyeket a fekete keret különös rendbe és egységbe rendez. A szerigráfiák látszólagos statikusságát kinetikus mélyreliefek és multiplikák plexi, szerigráfia és fém elemekből álló szoborszerű alakzatai oldják fel és teszik szemléletesebbé, mintha a térben plasztikussá és többdimenziójúvá teljesednének ki a grafikai ábrázolások. Számomra talán a legérdekesebb és legelgondolkodtatóbb a Johann Sebastian Bach tiszteletére összeállított mappa alkotásai voltak, amelyeken mintha Bach futamaira és dallamaira hullámzottak volna a geometria megszámlálhatatlan variációinak elemei, az arany és ezüst csillogásában tündökölve. A mappa tartalmát tekintve pedig Bach Szonáták és partiták hegedűre kéziratának fakszimile kiadása, három hanglemez Bach műveinek felvételével, Henryk Szeryng világhírű hegedűművész előadásában. A zene és a képzőművészet csodálatos transzcendentális találkozásának művészi látványban megelevenedő lenyomatai ezek.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megnyitó beszédében méltatta a két intézmény között immár több évtizedes gyümölcsöző kapcsolatokat, rámutatva, hogy a francia nyelven beszélő világon kívül Magyarország a legintenzívebb bemutató helye a francia kultúrának. A rendkívül jól fejlődő francia–magyar kulturális kapcsolatokat példázza a Francia Intézetben nyílt kiállítással szinte egyidejűleg a párizsi Musée du Luxembourgban nyílt tárlat is, amely a felújítás alatt lévő Szépművészeti Múzeum remekműveiből ad ízelítőt a francia művészetkedvelő közönségnek. Hamarosan pedig Budapesten rendez kiállítást Picasso műveiből (Picasso – Alakváltozások, 1895-1972 címmel) a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a párizsi Musée National Picassóval együttműködésben.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
Eric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete az intézet által szervezett legfontosabb idei kulturális eseményként aposztrofálta a kiállítást, rámutatva Vasarely művészetének egyetemességére. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a művész születésnapját nemcsak Magyarországon, hanem több francia városban – Aix-en-Provence-ban, Gordes-ban és Avignonban – is számos programmal megünneplik.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
Pierre Vasarely, a Vasarely Alapítvány elnöke örömét fejezte ki, hogy egy olyan nagyszerű kiállítást nyithat meg, amely egyszerre magyar és francia is, hiszen Vasarely egyaránt jelen volt mind Magyarországon, mind pedig Franciaországban. Magyarország számára először 1969-ben adományozott műveiből, majd Pécsett és Óbudán is múzeumot hozott létre, akárcsak Gordes-ban és Aix-ben. Vasarely szülőhelyét, Pécset és Aix-en-Provence-t diákcsere program is összeköti, amely a jövő nemzedékeken keresztül záloga és erősítője a két ország közötti jó kapcsolatoknak.
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
A kiállításmegnyitón a Kölcsey Ferenc Gimnázium végzős növendékei olvastak fel részleteket Vasarely írásaiból magyar és francia nyelven.
A művész 35 alkotását felvonultató tárlat március 18-ától június 18-áig tekinthető meg a Francia Intézet Galerie17 kiállítótermében (1101 Budapest, Fő u. 17.).
Victor Vasarely: Szerigráfiák és multiplikák, kiállításmegnyitó, Francia Intézet, 2016. március 17. – Fotó: Kaunitz Miklós
Victor Vasarelyt a 20. század egyik kulcsfigurájának tartja a művészettörténet, az op-art, a kinetikus és a nemzetközi geometrikus absztrakt művészet irányadó képviselőjének. Elsősorban a grafikai tervezés, a reklámgrafika, és a plakatív művészet műfajában alkotott. Vásárhelyi Győző néven született Pécsett 1906-ban. 1928-ban beiratkozott a weimari Bauhaus művészkörből végleg visszatérő Bortnyik Sándor budapesti magániskolájába, ahol elsőrendűen a funkcionalista műhelyszemléletet, a grafikai tervezés és az új tipográfia alapelveit sajátította el. Az 1930-ban Párizsban letelepedő Vasarely az avantgárd tradíciók örököseként fellépve egy mindenki számára érthető és elérhető optikai nyelv kidolgozásába kezdett, melytől azt remélte, hogy felemeli a több példányban létező művek piaci értékét. A festészeti programját Plasztikai ABC-nek nevező Vasarely vizuális kísérletei a kor tudományos kutatásainak eredményeit vették alapul.
Az esztétikai élvezet lehetőségét mindennapi környezetünk részévé kell tenni – hangzott a művész jelmondata. Az optikai demokrácia iránti szerepvállalásában jelentős helyet kapott Denise René, aki a közösen létrehozott Galerie Denise René révén a művész albumainak kiadója is volt.