Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Vigh György
„Festeni kell. Istenigazából. Mindegy, hogy mit, csak festeni” – vallja Jovián György mintegy tárlata mottójaként is, amely felirat formájában a kiállítótér falára is felkerült. Mintha a latin bölcsekhez hasonlóan azt akarná mondani, hogy navigare necesse est, vagyis hajózni muszáj, de neki és művésztársainak a hajózást természetesen a festés jelenti. Erről győződhettünk meg a Műcsarnok február 26-án nyílt Frissen – Egyenesen a műteremből című formabontó személyes tárlatsorozatán, amely a művészvilág színe-javát is mágnesként bevonzotta erre a valóban egyedi vernisszázsra. A kiállítás 10 képzőművész munkáiból 10 kurátor szakavatott közreműködésével mutatja be kortárs képzőművészetünk egy szeletét „közvetlenül a műteremből”, méghozzá a festészetre fókuszálva. Minden művész kiállítása külön egységet képez, s mint ilyen külön címet is kapott. A 10 kiállító: Barakonyi Zsombor, Halász András, Jovián György, Lábass Endre, Nyári István, Orosz István, Pika, Rabóczky Judit Rita / Georgios Tzortzoglou, Ütő Gusztáv, a kurátorok pedig Mayer Marianna, Madarász Ágnes, Szegő György, Tulipán Zsuzsa, Wirth Imre, Reischl Szilvia, Medve Mihály, Kondor-Szilágyi Mária, Rockenbauer Zoltán, Bán András.
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Fotó: Vigh György
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója a megnyitón elhangzott bevezetőjében külön hangsúlyozta, hogy a tárlat címe, a Frissen, nem annyira a frissebb évjáratra utal, mint inkább az alkotás szabadságára és a szellem frissességére, az autonóm alkotók sokféle megújulási képességére. Olyan szellemiséget kíván megeleveníteni, amely megfelel annak a koncepciónak, amelyre a Műcsarnok működését alapozza, azaz fontos a nyitottság, az egymásra és a közönségre figyelés, amely joggal tarthat számot a kánon szerepkörének irányítására is. Az a sokszínűség, ami a Műcsarnok sajátosságát jelenti, ezen a tárlaton is megmutatkozik.
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Fotó: Vigh György
Itt és most – emelte ki megnyitó beszéde első mondatában Nagy T. Katalin művészettörténész a többszereplős kiállítás mottójaként is felfogható lényeget. S a művek méltatása előtt, nem kis malíciával még gyors statisztikaként felhívta a hallgatóság figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a kiállító 10 képzőművész közül kilenc férfi és csupán egy a nő, amiből már eleve messzemenő következtetések is levonhatók, a kurátoroknál valamivel jobb az arány, de a mérleg nyelve még mindig a férfiak oldalára billen, az alkotók korát tekintve pedig a 30 és 70 év közötti művészek zömében az idősebb generációhoz tartoznak. A kiállított alkotásokat műfajuk szerint szemlélve a festészet dominanciája tűnik azonnal szembe. Bár Lábass és Ütő munkásságában nem a festészet a meghatározó, Ütőt például inkább a performansz jellemzi, ezen a tárlaton mégis festményekkel szerepelnek, ami minden kétséget kizáróan a festészet előretörését is jelzi. Egy-egy csendesebb, hanyatlóbb periódus után újra és újra feltámasztják, összekovácsolják a művészek a festészetet. Erre törekszenek itt és most is – hangsúlyozta a művészettörténész. Mindenki a valós szférában mozog, azaz a valóság szeretete mozgatja az alkotókat. A szenzuális látvány nagy ínyencei vonulnak föl a szemünk előtt. Joviánt például a múlt és jelen jelenségei egyaránt foglalkoztatják, Barakonyi utcajelenetei követik ugyan a látványt, de sajátos aspektusból. Ütőnél ennek ellentéte tapasztalható, tömör, de elemi jelképek jellemzik, szűkebb hazájának (Erdély) jelenségei kerülnek felszínre. Halász alakjai önmagukra utalnak, s nem hordoznak kibogozandó tartalmakat. Lábass, a kiállítás hívó szavát nagyon komolyan véve, fényképezőgépével színesre festett valóságot tár a nézők elé. Rabóczky Judit Rita Yorgosszal, azaz Georgios Tzortzoglouval sajátos szemüvegen keresztül mutatja meg a valóságot, új dimenziókba emelve az ártatlanság jelképeit.
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Rabóczky Judit Rita, Rockenbauer Zoltán kurátor – Fotó: Vigh György
A kiállítás címében szereplő műtermet Nagy T. Katalin egy olyan metamorfotikus térként fogja fel, amely a mitikus elzártságot is meg szeretné tartani, azonban egyben láttatni is szeretné magát. A közelmúltban maguk a művészek kezdték megelégelni, hogy úgymond kivették kezükből a műterem kulcsát. Ma már a muzeológusok is sokszor beviszik a műtermet a múzeumba. A társművészetek művelői is sokat foglalkoznak a műterem mágikus helyszínével, s számukra is fontos közel kerülni a művekhez, sétálgatni, nézelődni, kószálni (ahogy Tolnai Ottó délvidéki író egy írásában nagyon érzékletesen körüljárja ezt a vágyat és életérzést), meg-megállva ebben a közegben, az alkotás pillanatainak részeseivé válni, minden prekoncepció nélkül – itt és most.
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Georgios Tzortzoglou – Fotó: Vigh György
Számomra különösen lenyűgözőek voltak Nyári István karakteres, élénk színei, a fotó és képszerűség érdekes ötvözete, mozaikszerűen elrendezett portréi, nagyméretű szürreális jelenetei, amelyeket a talányos címek még érdekesebbé tesznek, vagy Halász András elvont, pasztellesen lazúros tónusai, Nagy Árpád Pika élénk, de kifinomult színkeverésű szürreális, sokszor apokaliptikus tartalmú, világvége hangulatú, de realisztikus festményei (Csónak, Asztaltársaság, Labirintus). Barakonyi Zsombor a nagyvárosi életet, az utcai nyüzsgést választotta fő témául különleges, modern technikájú festményein, amelyeken az Oktogont például a hét több napján és színvariációban is megörökítette. Többnyire bükkfatáblán akril festékkel dolgozik, többrétegű alapozással, amelyre végül rávetíti a fotómontázst. Orosz István Térugrás című kiállításán a geometriai grafika a meghatározó, ún. Deszkametriákat (többféle nyers színű geometriai fakompozíciók) és oszlopcsarnokos, geometrikus épületrészeket ábrázoló rézkarcait felváltva egymás mellé helyezve mutatja meg, itt-ott egy-egy rinocérosz beiktatásával az oszlopsorokba. Georgios Tzortzoglou a rétegről rétegre építkező montázstechnikájával tűnik ki, témáihoz szívesen használja a jellegzetes szentendrei motívumvilágot és az ókori, illetve jelenkori görög ornamentikát. Mindettől teljesen eltér Rabóczky Judit Rita szobrászművész különös világa, aki újrahasznosított fémdarabokat használ műveihez, amelyek sajátos hangulatukkal őrződnek meg a nézők emlékezetében. Huzalon vagy kereten függő pléh babafigurái számos asszociációt indukálhatnak (Hintázók, Kölykök, Ugró). Lábass Endre a fotóban és festményben is egyaránt otthonosan mozog. A ’70-es évek közepétől fotózta például Budapestet, amelyekkel számos, a pusztulás s túlélés egymásba indázó tüneményeit mutatja fel. Megkapóak kék tónusú, költői növényeket ábrázoló képei (Bohóc növény, Ellobbanó levél, Selyemeső, Levélember).
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Nyári István – Fotó: Vigh György
S hogy mi is mindennek az értelme? Azt sokan megfogalmazták már a különböző korokban és helyeken, de Ungvár-Németi Tóth László, a XVIII-XIX. század fordulóján élt magyar költő öntötte szavakba talán a legérzékletesebben, mely a tárlat egyik falán is olvasható korabeli írásmódban:
„Egy Fényt, egy Súgárt, ’s egy képet fest az Igazság: Még is ezerképen tűnik előnkbe nekünk. Nem csoda: mert a’mint sürü vagy ritka az elme, úgy szegi a’ Súgárt czélja ’s iránya fele.” (1816).
A kiállításmegnyitó hangulatát Horváth Csaba koreográfus rendező jazz – táncperformanszának látvány- és mozgáselemei még színesebbé és érzelemgazdagabbá tették, amelyből visszaköszöntek a festményeken is látható szimbólumok, képi és érzelmi-érzéki megfogalmazások, mintegy kiegészítve, szemléltetve a társművészetek által is a valóságábrázolás kimeríthetetlenül gazdag tárházát. Ütő Gusztáv sem hagyta performansz nélkül rajongóit: piros, sárga, kék műanyag szalagokból bravúros gyorsasággal alakzatokat ragasztott a falra, fején fekete bőrkesztyűvel. A mutatvány végén meghajolt, majd a falragasz jelentését is elárulta: összeolvasva az egymásba fonódó betűket Erdély, Transilvania, Székelyföld jön ki. A tárlat számos magyarázó és a művészeket bemutató felirattal, idézetekkel, videofelvételekkel segíti a tájékozódást. A kiállítás március 26-áig látogatható.
Frissen – Egyenesen a műteremből című kiállítás megnyitója a Műcsarnokban – Rabóczky Judit Rita – Fotó: Vigh György
Bővebb információ a tárlatról és a kiállító művészekről http://www.mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=J5GuGam1JYZoaa honlapon érhető el.