Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Komáromi Richárd
Január 29-én este volt a premierje a Pesti Magyar Színház Sinkovics Imre Színpadán Dario Nicodemi egyfelvonásos, Hajnalban, délben, este című két szereplős vígjátékának. A XX. század első évtizedeiben alkotó olasz szerző egyik hazánkban is leggyakrabban játszott, legnépszerűbb, humoros szerelmi történetét a 14 évesnél idősebb korosztály számára ajánlják az alkotók.
A történet két fiatal – de nézői szemmel kortalan – lélek szerelmének kezdetét, annak első egy napját, „szeplőtelen óráit” idézi fel romantikával, szenvedéllyel, vidámsággal. Anna és Mario történetét Varga Éva rendezése nem csak megőrizte klasszikus formájában a jelmezek, a díszletek és a szövegkörnyezet által, de szó szerint és átvitt értelemben is átrendezte a nézőtérre a kis tér teljes kihasználásával fizikailag, és ezzel egy időben érzelmileg is. Hiszen a két szerelmes magánügye a nézők közös ügye lesz az által, hogy mindenki, aki már átélte a megismerkedés kezdeti szakaszához kötődő civódásokat, játékokat, a bizonytalanság és a beteljesedés közötti időszakot, az magára ismer a szerelemesekben.
A száz évvel ezelőtt megírt darabban Gáspár Kata és Takács Géza alakítását nem csak a régi nyelvezet és a folyamatos jelenlét, de az intenzív metakommunikációs játék is megnehezíti. A szerepek hatalmas koncentrációt, a humor miatt mégis könnyed előadásmódot kívánnak meg a színészektől. A 90 perces vígjáték szerepeit igazi jutalomjátéknak tartja a színházi szakma, hiszen a színdarab szinte minden pillanata ismerős érzelmi kavalkádot közvetít a nézők felé. A folyamatosan változó, mégis stabil lelkiállapotot átélő szerelmesek bizonytalansága és biztonságtudata is az egymás iránt már az első pillanatban létrejött érzelmükből fakad. Felmérik a találkozásuk jelentőségét, azonban félnek a vonzalmuk teljes kinyilvánításától, hiszen féltékennyé is inkább azért szeretnék tenni egymást, hogy leplezzék érzelmi kiszolgáltatottságukat. Nem a másik figyelmének a felkeltésére van szükség általa, hanem még nem biztosak a másik érzéseiben és a beteljesedésben.
vitrus
A klasszikus irodalom olvasása és/vagy színművek megtekintése az egyszerű, áttekinthető kapcsolatrendszerű történetek és a régi szövegek felelevenítése mellett a hagyományos, máig érvényesnek tartott értékek megőrzésben is nagy szerepet játszhatnak. A klasszikusok mai, eredeti atmoszférájú feldolgozásai megerősíthetnek bennünket abban, hogy nem kell mindig az aktuális trendeket követnünk, főleg nem érzelmeink megélésében.
A társadalmi elvárásokhoz igazodva soha nem szabadna elfelejtenünk azt, hogy az emberi érzelmek, reakciók alapjai nem változtak meg az évezredek folyamán, csak az épített és használt környezetünk. A szerelem is ugyanúgy születik meg és talál ránk, csak a körülöttünk lévő világ felgyorsulása és a technikai eszközök bevonása kapcsolatainkba rányomják bélyegüket az igazi közelség kibontakozására.
A kapcsolatok kezdeti érzései, félreértései és az érzelmi váltakozások is ugyanazok, mint ami Anna és Mario száz évvel ezelőtti – a darab által is felidézett – világában fellelhetőek voltak. A találkozásaink fontosságának megítéléséért és kifutásáért azonban egyéni felelősséget kell vállalnunk. Az, hogy hányszor, mikor, milyen életszakaszban és helyzetben, a véletlen vagy a szerencse által érkeznek a minket meghatározó találkozások életünkbe, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy felismerjük ha a másik tényleg az, akivel esélyt kapunk egy szenvedélyes, nagy szövetségre.
Dario Nicodemi Hajnalban, délben, este című vígjátéka legközelebb február 11-én látható a Pesti Magyar Színház Sinkovics Színpadán.