Szerző: Tóth Judit Nikoletta, Csikós Erzsó
A 30Y zenekar tizenöt éve tartó alkotómunkájának eredményéből kapott kétórányi rendhagyó ízelítőt a közönség december 29-én a világ egyik legjobb akusztikájú hangversenytermében, a Müpában.
Fotó: Müpa – Kotschy Gábor
A pécsi – kezdetben öt, de pillanatnyilag négy tagból álló – rendszeresen fellépő, alternatív rock zenekar ötödször töltötte meg ezt a 10 éve átadott termet. A kocsmakoncerten a zenekar – Beck László, Beck Zoltán, Sárközy Zoltán és Varga Ádám – tagjai nem csupán az akusztikus dalaikból válogattak össze egy egész estére valót. Repertoárjuk minden szegmenséből igazi unikumként helyezték át a dalokat a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének atmoszférájába, akár hagyományos felállásban, kihangosítva, akár elektronika nélkül, vagy üvegpoharakon általuk elzenélve, akár a Honvéd férfikórus önálló vagy kísérő előadásában, akár a közönség által a perepelocska nevű hangszeren megszólaltatva is csendültek fel azok.
Fotó: Müpa – Kotschy Gábor
Szövegcentrikus gitárzenén „szocializálódott” negyvenesként magam sem értem miért – de nem túl régi – alig két éves az első, élő 30Y élményem. A Szentimentálé sorozat záró állomása, a fúvósokkal kiegészített nyáreste hatása meg- megújul bennem, azóta is. Sok évnyi kihagyás után, általuk lett újra az életem része, a világom legtermészetesebb evidenciája az élőben játszott „rock and roll”. Az által, hogy mind felismerjük önmagunkat a dalokban biztosan tudom, hogy a koncertek közösségének alap értékrendje ugyanegy, még ha árnyalatnyi különbséggel, akkor is „másfelé, mély nyomot hagy” a zenei és gondolati hatás mindenkiben. Saját megélt élményeink, életünk, feldolgozási stratégiáink alapján helyezkedünk el más-más aspektusban, de lényegileg ugyanúgy a dalokban. Halljuk meg vagy ki az általuk kirajzolódó világot. A kocsmakoncert közel 1600 fős közönsége közül nem csak én, de a mellettem ülő, általam huszonéves barátsággal ismert szerkesztőtársam is. Ezért kértem meg Őt, írja le, amit érzett.
Fotó: Müpa – Kotschy Gábor
Csikós Erzsó gondolatai: „Igazi interaktív örömzenélést láthattunk-hallhattunk a zenekartól. A 30Y dalok nemcsak – és nem elsősorban – a megszokott felállásban és hangszereléssel, hanem egészen egyedi megoldásokkal szólaltak meg. A számok egyaránt jól hangoztak a Honvéd férfikórus torkából, a brooklyni hangulatot megidéző olajos hordók társaságában, egy régi rendbe hozott orgonán, üvegpoharakon kísérve és a zenészek a capella előadásában is. Kocsmakoncert volt ez a javából, a maga sokféleségével, hangulatával, közvetlenségével, lazaságával, a közönség aktív bevonásával. Olyan magaslatokba is elrepítve a hallgatóságot, ami alkalmat adott nemcsak a felszabadult öröm megélésére, hanem a belső elcsendesedésre is. Igen, valóban kocsmahangulatot adott nekünk az este, hiszen a kocsma alkalmas arra, hogy találkozzunk rég nem látott ismerőseinkkel, barátainkkal, együtt anekdotázva, nosztalgiázva, múltat idézzünk, jövőbe tekintsünk. Ahol a kocsmáros a maga történeteivel, máskor pedig empatikus hallgatásával hozza közelebb az embereket egymáshoz és saját valóságukhoz, megoldásaikhoz. Ilyen értelemben az elmúló évet lezáró és az újévet köszöntő koncertként is felfoghatjuk az estét. A lassabb, gondolkodásra késztető dalok és a különleges képi világú kivetített videoklipek valóban jó alkalmat adhattak a közönségnek is arra, hogy egy kicsit befelé fordulva áttekintsék a maguk mögött hagyott egy évet, és felismerjék, hogy ahogyan a színpadon álló zenészek felelőssége az, hogy távlatokba repítse az őket hallgatókat, úgy mindenkinek magának egyéni felelőssége az, hogy önvizsgálatot tartva saját megújulását, lelki fejlődését, épülését megvalósítsa. A szíveket, gondolatokat, érzéseket megrészegítő majd’ két és fél órás este alatt az együttes mindezt odavarázsolta nekünk. Kell Beck Zoliéknál jobb ’kocsmáros’ mindehhez? :-)”
Fotó: Müpa – Kotschy Gábor
Minden koncert az, mégis talán nem túlzás leírni, hogy egyszeri és megismételhetetlen volt ez a 30Y koncert, amely a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe kreatív szervezettséggel „csak” beillesztette az ösztönösen, másfél évtizede épített, megújulásra képes 30Y-os világot, de nem bontotta le vagy hangolta át azt. Nagy szerencsénk, hogy ebben a négy srácban – és az őket segítő technikusokban és zenésztársakban – van annyi exhibicionizmus, hogy kiállnak elénk, hiszen látszik, hogy bárhol, kamerák nélkül is nagyon jól szórakoznának és épülnének saját élvezetükre. Lendületük töretlen, ötleteik tárháza kimeríthetetlennek tűnik. A kocsmakoncerten elhangzott Péterfy Bori & Love Band zenekar Ópiumának feldolgozására sem a mondanivaló vagy a kreativitás hiánya, inkább valami tiszta érzelmi áthallás vihette őket. Az, hogy ismert és elismert előadóként még mindig igényük van rá, hogy ők maguk is otthonra leljenek, megtalálják önmagukat, akár egy másik ember által megfogalmazott dal néhány perces világában is.
Az „otthon legyen ott” és a „másfelé, mély nyomot hagy” sorok a 30Y zenekar Próbáld fel és az Átszalad című számaiból, Beck Zoltán szövegei alapján lettek kiemelve.