Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Korhut Lili
Talán nincs még egy olyan díj a világon, amely egy poéta költeményéről kapta volna a nevét, s már maga ez a tény is különös érzést, értelemet adva a vállalkozásnak nemcsak minősíti a díjat, hanem meg is különbözteti a többitől, hiszen nem kisebb költőfejedelem, mint József Attila mindannyiunk által jó ismert és szeretett zseniális Hazám című költeménye, 7 szonettből álló szonettkoszorúja a díj névadója, ami valamiféle elvont szellemiséggel és líraisággal tölti meg, s egyszersmind ez az örökül kapott szellemiség a tiszteleten túl kötelezi is az örökösöket a mára közkinccsé lett gazdag hagyatéknak való eszmei és cselekvő megfelelésre, sajátos mércét is állítva eléjük.
A Hazám-díjat a XXI. Század Társaság hozta létre 14 évvel ezelőtt, 2001. október 31-én, és a magyar történelem első köztársasága kikiáltásának napján, november 16-án adják át minden évben. (A XXI. Század Társaságot – a történelmi jelentőségű XX. Század Társaság példáját, értékelveit és hagyományait fölelevenítve – 35 tudós és közéleti személyiség alapította 2001. január 31-én, hogy független társaságként aktív és innovatív fóruma legyen az új kihívások elemző megvitatásának egy igazságosabb társadalom megteremtése elkötelezett híveként.)
A jelképi erejű 7 szonett 7-es számából a díjazottak száma is egyenesen következik: hiszen hét olyan személyiségnek ítélik oda értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként, akik a Hazám szonettkoszorú szellemiségének mind teljesítmény, mind érték tekintetében újrateremtő módon megfelelnek, méltó folytatói és megőrzői a József Attila-i örökségnek. S hogy a 7-es szám még nagyobb nyomatékot kapjon, a 7 díjazott személyére egy 7 tagú kuratórium tesz javaslatot, melynek tagjai: Vámos Tibor elnök, akadémikus, villamosmérnök, Ágh Attila politológus, professzor emeritus, Gönczöl Katalin professzor emerita, kriminológus, Kocsis András Sándor, a XXI. Század Társaság elnöke, Romsics Ignác akadémikus, történész, Spiró György író és Varga Gyula professzor emeritus, közgazda.
Ennél szebb emléket költőnek és költeménynek aligha lehetett volna állítani, amely a hazának a díj nevében való középpontba állításával is különös viszonyrendszert feltételez a haza fogalmának jelentéstartalmával, hazánk múltjával, jelenével és jövőjével is. Egyben a nálunk még csak kezdeti stádiumban lévő civil mecenatúrának, a kultúra és művészetek civil támogatásának is szép példája.
vers-a-bajnoktol-nemzeti-szinhaz-2014-november-13-foto-forras-nemzeti-szinhaz
A november 14-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban immár 15. alkalommal megrendezett ünnepélyes díjkiosztón a 2015. évi díjazottaknak kijáró József Attila-szobrocskát, Varga Imre szobrászművész míves alkotását Baranyi Ferenc költő műfordító, Keres Emil színművész, Maurer Dóra grafikusművész, Snétberger Ferenc zeneművész, Szabó István nyugalmazott tsz-elnök, paraszt- és agrárpolitikus, Ungvári Tamás író, irodalomtörténész vehették át, a Posztumusz Hazám-díjjal pedig Ferenczi Krisztina színművészt, írót, újságírót tüntették ki.
Az ünnepségen, miután a november 13. éjszakáján történt franciaországi tragikus események áldozatai előtt egyperces néma felállással tisztelegtek a jelenlévők, Kocsis András Sándor, a XXI. Század Társaság elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, ismertette röviden a díj keletkezését, célrendszerét és köszönetet mondott a támogatóknak, majd József Attila Hazám című költeményének Galkó Balázs színművész általi páratlan megszólaltatásával megkezdődött a díjazottak méltatása. A laudációkat a kitüntetetteket karakteresen bemutató interjúfelvételek egészítették ki és tették elevenebbé. A 90 esztendős Keres Emil korát meghazudtoló szuggesztív versmondásával lepte meg és örvendeztette meg a hallgatóságot József Attila A Dunánál című költeményének felejthetetlen és mélyen átérzett tolmácsolásával. A méltatások között pedig Balázs János zongoraművész és Kállai Ernő hegedűművész elbűvölő virtuóz játéka oldotta és tette bensőségessé a hangulatot. Íme néhány kiragadott gondolat az elhangzott méltatásokból:
Ferenczi Krisztina, akit törékeny, lírikus alkatként ismertek, cselekedetei szerint kőkemény, bátor ember volt, mert és tudott változtatni, megújulni, újjászületni családi életének és szakmai pályájának eligazításában egyaránt. Emberi tartásával, munkájával és rendíthetetlen igazságkereső szenvedélyével szolgált rá a díjra, amit ő már sajnos már nem vehetett át.
Maurer Dóra egyedi életművét és művészi törekvéseit tiszteli és ismeri el a Hazám-díj. Műveiben geometriát és mozgást is varázsol elénk, a többit a nézőkre bízza. Ahhoz, hogy ez hiteles és hatékony legyen, grafikai és mozgókép példák sokaságával képes volt nemcsak a közönséget, de a tanítványok nemzedékeit is meghódítani.
Baranyi Ferenc költő szelíd, halk szavú ember, de nagyon is harcos, kemény szavú, politizáló költő, amolyan Poeta doctus, aki a mester Babits Mihály és megannyi más után, sőt mi több, Nádasdy Ádámmal páros versenyben, lefordította Dante Isteni színjátékát. Saját magáról így vall: „Egész pályafutásom alatt törvény volt számomra, hogy ne csak magyarul, hanem magyarán is szóljak.” Baranyi Ferenc műfordítói és költői teljesítményének, példamutató emberi tartásának elismerése a Hazám-díj.
Keres Emil színművész már 65 éve csinálja azt, amire fölesküdött, „ernyedetlen szorgalommal”. Sihederként lett színházigazgató, s maradt is nyugdíjba meneteléig. Komoly, néha egyenesen komor karakterfigurákat formázott meg, bár a kabaré sem volt idegen számára. De azért neki a vers az egyetlen igaz isten, akinek a költő a földi prófétája. Saját bevallása szerint, igazgatóként sikerrel hárította el, hogy a politika belebeszéljen a művészet dolgaiba. Sohasem merült fel benne, hogy bármilyen más foglalkozást találna magának. Gazdag életműve elismeréseként kapta meg a Hazám-díjat.
Snétberger Ferenc zeneművész hatgyerekes család legkisebbik fiaként Salgótarjánból, Magyarország most is legszegényebb városából indult meseszerű világhódító útjára. Ma Berlinben él. Egy gitáros szaklap szerint „Snétberger legnagyobb művészi teljesítménye a tegnap és a ma párbeszéde, a szintézis. Játékában jelen van az otthon cigány zenéje, a spanyol flamenco, a klasszikus gitár éppúgy, mint a jazzes kitérők.” Végigkoncertezte a fél világot, élő bizonyságául a napjainkban sokszor temetni akart „multikulti” életrevalóságának, a művészeteket és az emberi kapcsolatokat gazdagító, megújító erejének. Hazájába pedig föl-földobott kőként úgy tért vissza, hogy másodmagával megalapította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, a hazai és a szomszédos országok hátrányos helyzetű, roma tehetségeit felkaroló felsőörsi iskolát. Művészi teljesítményével és a hátrányos körülmények között élő, tehetséges fiatalok támogatásával érdemelte ki a Hazám-díjat.
Szabó István nyugalmazott téeszelnök, paraszt, parasztpolitikus. Világlátott és világértő ember, aki sose hagyta el szűkebb pátriáját, a Hortobágy „mellyékét”, Nádudvart, s a népét. Ő az egyetlen közfelkiáltással megválasztott, és majd 40 évig posztján maradt téeszelnök. A téesze által alapított KITE-be, a legnagyobb magyar agrárvállalkozásba, amelynek örökös elnöke, ma is, 91-es évesen is naponta bejár. Bár nincsen találmánya, felfedezése, de volt sok fontos fölismerése. Egyiket részes művelésnek, később már „nádudvari módszernek” hívták, a másik pedig a háztáji felkarolása volt. Az egykor nyomorúságos falu a téesznek köszönheti megújulását: 1970 és 90 között 1500 ház épült a mára várossá lett Nádudvaron. A magyar vidék fölemelkedéséért és a magyar parasztság polgárosodásáért folytatott tevékenységét ismerték el a Hazám-díjjal.
Ungvári Tamás író, irodalomtörténész három műszakban él és dolgozik. A nap első 24 órájában olvas, a másodikban drámát fordít és a harmadik huszonnégy órában megírja – végszükség esetén pedig – előállítja a hiteles történeteket. Fennmaradó szabadidejében tanít – hangzik a félig tréfás laudáció. Világpolgár, aki itthon is mindig külföldön, s külhonban is mindig itthon van. Itthon van otthon! Szerteágazó munkáját, benne az irodalom népszerűsítése és megbecsülése érdekében kifejtett lelkes küzdelmét ismerték el a Hazám-díjjal.
A díjazottaknak gratulálva sok sikert és kitartást kívánunk a haza javára és a Hazám-díj szellemében végzett értékőrző és értékteremtő munkásságuk további kiteljesítéséhez.