Budapesten a Dumaszínház ad otthont annak az elsősorban kisiskolásoknak szóló, egyfelvonásos, zenés, humorelméleti darabnak, amely Szabó Borbála meséje alapján készült. A Bereczki Csilla rendezésében, a MaNNa Kulturális Egyesület, a Váci Dunakanyar Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Dumaszínház koprodukciójaként létrejött darab igazi családi szórakozást ígér.
Vicces, királykisasszony?!? – Fotó: Kállai-Tóth Anett (forrás: Manna Produkció)
A kisiskolás korosztálynak készült, első körben a Váci Dunakanyar Színházban bemutatott darab április közepétől látható a fővárosban is, a Corvin sétányon. A Dumaszínház mindig is nyitva állt a legfiatalabb korosztály előtt is, így műsorában eddig is voltak kimondottan gyermekeknek szóló humoros előadások, de a most bemutatott, Szabó Borbála által írt, népmesei elemekre épülő új gyerekdarab célja nem csak a megnevettetés, de a humor megjelenési formáinak és stílusainak bemutatásával és nevelési szándékkal is él. Az által, hogy a humor megjelenési formáit a klasszikus kabarétól a pantomimen át egészen a stand-up komédiáig felvonultatja szereplőin keresztül, egyfajta humorelméleti bemutatót is kap a közönség.
A történet a népmesei elemeket, szereplőket és fordulatokat a gyermekek számára ugyanolyan fontos és komfortos, napjainkat meghatározó környezetébe emeli át. Így az, hogy a mese főszereplője, Ildikó királykisasszony annak ígéri mindkét kezét és a fele királyságát, aki vicces előadásával meg tudja őt nevettetni, teljesen jól megfér egy színpadon a gyorsétteremmel, a kínai kajával és a nevetésmérő készülékkel is. A történet menete erre a próbatételre és annak nem csak a következményeire, de előzményeire is épül. A szigorú szabályok szerint zajló versenyt ugyanis a királylány hajdani játszótársa, az időközben túlságosan is felnőtté vált ceremóniamester: Lojális Lajos konferálja fel. A hajdani barátok – ugyan látszólag teljesen eltávolodtak egymástól – de ugyanarra vágynak, egymás figyelmére. Ezért hát a verseny: egy Lajosnak szánt olyan provokáció, amelyben minden jelöltnek kudarcot kell vallania, hiszen Ildikó szívét már régen elnyerte valaki, csak ő maga sem vallja be. Mégsem a felvállalt szerelem az, amely miatt a királylány férjhez megy, hanem az, hogy Lajos hozzá írt verse hallatán őszinte nevetésben tör ki a lány, így a szabályok szerint férjhez megy Lajoshoz. De senki ne gondolja, hogy az interaktív, egyfelvonásos zenés mesejáték itt véget ért. Az ifjú férj szeretné, ha felesége és udvarhölgyei gondolkodásmódja és értékrendje a helyére kerülne, ezért megleckézteti őket.
A férj nevelő szándékú „munkaterápiája” amellett, hogy az ifjú feleség okulására válik, önfeledt, könnyeket kicsalogató nevetést is eszközöl a közönség soraiban is. Igazi meséhez illően aztán a happy end sem marad el, sőt nem csak főszereplők, de az udvarhölgyek is megtalálják a párjukat, hiszen rájönnek, a nevetés és a mosoly akkor az igazi, ha akkor és arra nevetünk, akivel boldogok vagyunk. Ha olyan személy csalja spontán az arcunkra, akiben „az a jó, hogy Ő: Ő”. A mesejáték egyetlen, de visszatérő dalának refrénje pedig: „Az nevet aki utoljára nevet. Boldog csak az lehet, aki tudja, hogy kit szeret” amellett, hogy dallama garantáltan belemászik a legkisebbek fülébe, megfogalmazza a belülről fakadó őszinte nevetés titkát is. Tudod mi az? A titka az, hogy nincs titok. 🙂
Tóth Judit Nikoletta