Leonardóról, a reneszánsz ember archetípusáról, az itáliai polihisztor festőről és tudósról, akinek határtalan kíváncsisága csak felfedezéseinek jelentőségével volt mérhető, sok mindent elmondtak és leírtak már az évszázadok során, s a róla szóló irodalom könyvtárnyi terjedelmű, de az aligha valószínű, hogy valaha is táncprodukció főszereplője lett volna. Az ExperiDance most arra a rendkívüli, Réz András esztéta szerint „sátánian bonyolult” dologra vállalkozott, hogy nem a betűk, a szavak és fogalmak közvetítésével, hanem a tánc különös, sajátos, fura nyelvén idézi meg minden idők legműveltebb és legrejtélyesebb művészembere életének titokzatos mozzanatait.
„Nagyon becsülöm, ha ebben a műfajban valaki más nyelven beszél, s ez azt is jelenti, hogy új tartalmakat jelenít meg. Az ExeriDance olyan táncszínház, amely megpróbált új nyelven beszélni. Ebbe benne van a néptánc, de mégis teljesen más. Egészen másképp kötődik a jelenhez. Elkezdett továbblépni, új történeteket mesél el, méghozzá úgy, hogy nem használ fogalmakat. Ez sátánian nehéz dolog” – fogalmazott Réz András, házigazda és műsorvezető, a műfaj szerelmese a 15 esztendős ExperiDance Én, Leonardo – A fény születése című legújabb, immár 15. bemutatóját beharangozó március 19-i RaM Colosseum-beli sajtótájékoztatón.
Bár a próbák még javában tartanak, és az április 17-i bemutatóig folyamatosan fejlődik a produkció, a műhelymunkáról, az eddigi teljesítményről és tapasztalatokról werkfilm készült, amely testközelbe hozta a sajtó munkatársai számára is a produkció születésének fontosabb állomásait, a művészi alkotómunka nem egyszer gigászi erőfeszítéseit, az alkotók és szereplők dilemmáit, a rendező, Meskó Zsolt, a koreográfus, művészeti vezető Román Sándor, a producer, ügyvezető igazgató Vona Tibor, s a főhőst alakító Szabó Dániel vallomásait arról, miben és mitől más ez a produkció, mint a többi, amelynek egy mondatba sűríthető lényege: érzékeltetni azt, hogy is határozza meg önmagát maga a művész.
Ki is volt ő voltaképpen. Melyik az igazi arca? Hogyan és miből élt? Hogyan is működött a kor, amiben dolgozott? Milyen volt a Sforzák, Borgiák, Mediciek udvarának atmoszférája, az egykori Milánó és Firenze, a francia király birodalma? Hol kell keresnünk őt a számtalan legenda, a zseniségéről és polihisztorságáról szóló sztereotípiák, összeesküvés-elméletek és rejtélyek dzsungelében, hogy ne veszítsük el ebben magát az embert? Leonardo egyszerűen zseni volt. Ezerszer elbukott, de mégis megtalálta önmagát. A darabban két fő figura, az öreg és a fiatal Leonardo küzdelme jelenik meg – hangsúlyozta Meskó Zsolt. A harmadik hős maga Jézus Krisztus. Hármójuk viaskodása különös hatással jelenik meg. Végső fordulatként azután megszületik Leonardo világhírű műve, az Utolsó vacsora, amely egyben a saját magával való szembesülést is megtestesíti. Az előadás során a mester más híres festményei is megelevenednek a színpadon (Mona Lisa, Sziklás Madonna, Vitruvius-tanulmány). Azt is mondhatjuk, Leonardo álma jelenik meg, s vele együtt mi is álmodunk. Nem történik más, mint hogy Leonardo érintkezik a nézők lelkével. Mindannyian tervezünk olyan dolgokat, amit nem tudunk kimondani. Leonardo például tervezett repülő szerkezeteket. Felépítjük mi is ezeket a szerkezeteket, és reptetni fogjuk, hogy megmutassuk, mit is jelent az álma a reptetésről, a repülésről – mondta az előadás rendezője. Ezt próbálja meg érzékeltetni a drónok tánca – amiből egy kis ízelítőt láthattak is a sajtótájékoztató résztvevői -, amikor is drónokat röptet egy mai Leonardo a múltat a jelenbe helyezve, az örök törvényeket pedig az időtlenségbe. Ez a drónos tánc a darab kuriózuma, amelyben a modern technológia hatásos színpadképi elemként jelenik meg,mintegy demonstrálva, hogy a társulat egy minden eddiginél extravagánsabb, lélegzetelállító látványossággal lép a közönség elé.
A produkció kulisszatitkaihoz tartozik természetesen az is, hogy a művészi munkán kívül marketing is tartozik hozzá, hiszen üzleti vállalkozásról van szó. Vona Tibor a vállalkozás létrejöttéről szólva elmondta, hogy az emberek egyszerű mozgósításánál sokkal bonyolultabb a megvalósítási folyamat, még akkor is, ha minden együtt van az alkotói szándéktól a finanszírozásig. Isteni szikra, akarat is kell hozzá, hogy sikerüljön összehozni egy igazi kirobbanó előadást. Most olyan stáb jött össze – summázta az eddigi eredményeket a producer-, amellyel nyugodtan nézhetek a jövő elé.
pesti-szinhaz-venusz-nercben-2
Az idők során kialakult egy brand, egy olyan tudás, amivel mások nem rendelkeznek, és vele együtt kialakult egy olyan tartalom is, ami teljesítményre épül, s ezeknek a tapasztalatoknak az alapján lépünk azután tovább. Minden nap megmérettetünk a közönség előtt, méghozzá éles versenyhelyzetben. Az alap a néptánc volt, amelyet egy közösség generációkon keresztül hozott létre. Ez olyan stabil alap, amihez mindig vissza lehet térni, tovább lehet építeni. Ez a mi ars poeticánk – értékelte az elmúlt 15 év fejlődését Román Sándor. Ezért fordultunk Leonardóhoz is, mert ő is mindig az alaptudáshoz tért vissza. Leonardo az újítások mestere volt, s ez az ExperiDance akaratával is összecseng, hiszen mi is újítunk. Még ebben a darabban is, mivel ez már a második, közönségbarátabb változata. Itt szórakoztatásról, jó értelembe vett showbusinessről van szó, s ebben a társulat azt a nemes feladatot vállalta magára, hogy nézőit „töltődésre, kikapcsolódásra – a hétköznapoktól elemelve – pozitív elvonatkoztatásra szeretné bírni”. Lenyűgözni, elkápráztatni és nem meghökkenteni szeretné vendégeit.
Az Én, Leonardo – A fény születése valójában egy zseni természetrajza, életének fény- és árnyoldalaival együtt. A darab modernitását a díszlet, a jelmezek és a cselekményszövés is erősíti, s ezáltal aktualizálva, a ma emberéhez szólva, azt középpontba állítva eleveníti meg a reneszánsz világát. A 24 táncos Czomba Imre mai zenéjére teremt ebből sajátos mozgásszínházat. Az április 17-i RaM Colosseum-beli bemutatót követően a produkció a nemzetközi színtéren is megméretteti magát. Külföldi premierjének előreláthatólag a 2015-ös Milánói Világkiállítás ad majd otthont. A legjobb időzítés és helyszín is a nemzetközi debütálásra, hiszen az Utolsó vacsorát a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor őrzi, ezért a város kicsit sajátjának is tekinti a produkciót.
Bárhogy is legyen, az előadás magáért beszél, s az igazi látványt semmi sem pótolhatja. Ott a helyünk tehát a RaM Colosseumban ! Bővebb információ a bemutatóról és a társulatról: http://experidance.hu/
(Az ExperiDance Production 2000-ben alakult. Célja a magas szintű szórakoztatáson túl a forradalmasított magyar tánckultúra népszerűsítése az egész világon. A 15 éve sikeres társulat ereje abban áll, hogy tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és kortárs irányzatokkal ötvözi, szelídíti vagy a végletekig fokozza. Egyedi stílusukat már több fontos színpadon is bemutatták világszerte. Küldetésük az, hogy minden kontinensen meghódítsák a nézőket. Tagjai magasan képzett hivatásos táncosok. A stáb professzionális összhangja a siker záloga. A 15 év számokban: siker 12 országban, több mint 1500 teltházas előadás, 1,8 millió néző, 30 táncművész, 40 fős backstage, 15 egész estés show, az első produkció túl az 550. előadáson).
Fotók: Galcsik György
Varga Bótos Anna