Újhullám – ez a felirat áll a most megjelent MúzeumCafé címlapján, arra utalva, hogy a szám központi témája a huszonöt évvel ezelőtt történt magyarországi rendszerváltásnak a hazai múzeumi életre gyakorolt hatása. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó írások mellett azonban szokás szerint most is sok más érdekesség is szerepel a lapban, például négy olyan, egy 1914-es amerikai magyar néprajzi kiállításról készített korabeli fotográfia, amelyek eddig még soha nem voltak láthatók idehaza; egy holland és két magyar Rembrandt-kurátor; valamint egy versrészlettel kitetovált régész-költő múzeumi kommunikátor.
A lapot bevezető színes rovatok – hazai és nemzetközi múzeumi hírek, kiállítás-, weboldal- és könyvajánlók – után a Múzeumguide-ban ezúttal egy sorozat első írását közli a lap: a különböző európai országok múzeumi szervezeteinek történetét feldolgozni tervezett cikkek első, számos archív, illetve mai fotóval illusztrált darabja az elsősorban a nagy császári-főúri gyűjteményekből megalapított ausztriai múzeumok kulisszatitkaiba nyújt betekintést. A Disputában Praznovszky Mihály, Darkó Jenő, Szentpéteri Erzsébet és Várkonyi György osztja meg mai gondolatait arról, hogy szerintük a negyedszázada lezajlott rendszerváltás milyen pozitív, illetve milyen negatív hatásokat hozott a hazai múzeumok életébe.
A Műhelyben elsőként Fejős Zoltán néprajzkutató mutatja be az a kiállítást, amelyet 1914-ben rendeztek New Yorkban magyar népművészeti és háziipari tárgyakból: a bőséges korabeli sajtóbeszámolók közlése mellett a Smithsonian Institutiontól a MúzeumCafé részére kizárólagos közlésre megkapott, Magyarországon korábban soha nem látott négy fotográfia is segít az akkori tárlat felidézésében. A rovat további írásaiból kiderül, hogy mi is az a háztartási régészet és miért játszik egyre nagyobb szerepet a múlt megismerésében; egy közreműködő, Winkler Nóra számol be a Magyar Telekom egyedülálló múzeumtámogatási projektjéről; végül pedig I. Rákóczi György egykori sárospataki ágyúöntő-műhelyének feltárási és rekonstrukciós munkáit mutatja be egy azokban részt vett régész. A Posztamensből a huszonöt évvel ezelőtti múzeumi történések számbavétele között az is kiderül, hogy Néray Katalin, a Műcsarnok akkori igazgatója miért pont Kádár János egy szilveszter napi vendégkönyvi bejegyzéséből érezte meg először, hogy közeleg a rendszerváltás.
A Múzeumnegyedben az első látogatás Firenzébe, a nemrégiben megnyitott Muzeo Novecentóba, a 20. század olaszországi művészetét bemutató kiállítóhelyre vezet; onnan két, a Kádár-korban épített kiállítási intézménybe, a Szombathelyi Képtárba és Salgótarján múzeumába látogatunk el, hogy megnézzük, hogyan működnek ezek az akkori „modernista” épületek a 21. században; majd végül Nyíregyházán ér véget a körút, hogy megismerhessük az ottani múzeumot alapító Jósa András máig élő szellemét.
A Múzeumőr rovat első interjújában Pieter Roelofs, az amszterdami Rijksmuseum 17. századi gyűjteményének kurátora a budapesti Rembrandt-kiállításban számol be munkájáról, majd ugyenennek a tárlatnak a két kurátora, Ember Ildikó és Tátrai Júlia beszél közös munkájukról; Matskási István, a Természettudományi Múzeum címzetes igazgatója parazitákról, dínókról és egy „ökör-körről” mesél; végül pedig bemutatkozik egy versrészlettel tetovált régész-költő, Pallag Zoltán, aki mostanában a székesfehérvári Szent István Király Múzeum közösségi kommunikációját igyekszik új alapokra helyezni. A lapot szokás szerint minden egyes írásának angol nyelvű összefoglalója zárja.
A többszörös hazai és nemzetközi dizájn-díjas MúzeumCafé megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapüzleteiben, az Alexandra könyvesbolt-hálózatban és a jelentősebb fővárosi és szentendrei múzeumok shopjaiban.