Ciprian Mureşan nemcsak megmutatni és a maga vizuális eszközeivel láttatni akar, hanem azzal, hogy formát bont, eltakar, befordít, szétszed, felaprít, egymásra rétegez, játékosan imitál, hozzáad, megkérdőjelez, fel is adja a leckét, hogy a néző ismét összerakhassa, visszafordíthassa, kitakarhassa, megfejthesse, és ezáltal újragondolhassa. Hogy mit? Hát magát a lényeget. A nézőből így az első rácsodálkozások, kérdezősködések után fokozatosan résztvevő is lesz, aki megpróbál megérteni, beleélni, válaszolni, azonosulni vagy éppen ellentmondani, de akármit is gondoljon, egy biztos, semmiképpen sem maradhat közömbös.
A kolozsvári iskola kiemelkedő fiatal román képzőművészének január 15-én, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban megnyílt Egzisztenciátokat szerződés szavatolja című kiállítása jól alátámasztja dr. Fabényi Júliának, a múzeum igazgatójának a kiállításmegnyitót megelőző sajtótájékoztatón elhangzott sommás megállapítását, miszerint 2015 izgalmas év lesz az intézmény számára. Mureşan tárlata a kulturális emlékezet újabb formájának megnyilvánulása, amely egy új generáció látásmódját tükrözi. Bár még a régi rendszerben született, de már a rendszerváltozás után felnőtté váló nemzedék tagja már új szemszögből nézve a kommunizmus utóéletének különös interpretációját tárja elénk, új percepciót adva a néhai kommunista rendszerből átöröklött posztkommunista látásmódhoz – mutatott rá az igazgató asszony. Posztkonceptuális gondolkodásában nagy szerep jut hazája történelmi gyökereinek és a politikai háttérnek. A közelmúlt emlékezetének és a jelen valóságának szembeállításával kutatja a köztük lévő kapcsolatot, valamint a politikai és a vallási hatalom meg a civil társadalom viszonyát és mélyrétegeit. Társadalmi és politikai érzékenységét a modern technikai és populáris kultúra kínálta egyszerű gesztusokkal fejezi ki, miközben rámutat a személyes tapasztalat és kifejezés fontosságára. Kiállított rajzai, montázsai, fotósorozatai, videói egyetlen hatalmas installációként reprezentálják hitvallását. Látásmódjában a felszín alatt ott rejlik az abszurd, a kafkai tudatalatti is, amely olykor a felszínre törve meg is mutatkozik.
nemzeti-studio-50-pesti-magyar-szinhaz-2016-junius-11-1-fotok-komaromi-richard
A tárlat első terme a ráhangolódást segíti a maga lakótelepi makettjével. Íme a világ, ahol élünk. Erre épülnek, ehhez kapcsolódnak azután a továbbgondolásra szánt és érdemes alkotások, amelyeket, mint valami láthatatlan vezérfonal, finom intellektuális összefüggés fűz össze. Az Újrahasznosított játszótér című alkotás az ökologikus gondolkodásra fókuszál, demonstrálva a művész elhatározását az újrahasznosítható tárgyak használatára, mint például a szemeteskuka, vagy egy elhagyott vidámpark kisvasútjának sínpárja, amely a kiállításon is végigfut, szelektív gyűjtőket mozgatva a hátán. Kommunizmus sosem volt című installációja a ’80-as évek Romániájának egyik tömegrendezvényére vezethető vissza, a Láng Irodalmi Kör propaganda műsorestjére, amelynek hangfelvételeit őrző bakelitlemezről Mureşan levágta A kommunizmus sosem volt feliratot. Az azóta már „tételmondattá vált” kijelentés különböző összefüggésekben használatos (Mureşan Kommunizmus sosem volt című 2006-os emblematikus munkája a múzeum újrarendezett állandó kiállításán látható). A művész egy tárlóban próbálja meg rekonstruálni a mű történetét az időközben összegyűlt dokumentumokon keresztül, melyeket ceruzával másolt le, teret hagyva az esetleges manipulációknak. Az egyik videón pedig, amely Tiltakozom magam ellen címet viseli, egy szemetes konténerből kialakított afféle mobil bábszínház látható, amint járja a várost, s mintegy a környezetbe beleolvadva azoknak a helyzetére reflektál, akik a tömeghatalom mint politikai tényező kompromittálódása utáni időszakban tüntetni szeretnének mind Romániában, mind kívüle az opportunizmus ellen. Érdekes alkotás a Plakátszobor is, amely Mureşan egy rajzának 32 000 példányban kinyomtatott másolatából készült oszlop. Mivel a plakátoknak csak a vékony fehér széle látszik, maga az oszlop is vakítóan fehér. A néző nem fér a legfelső plakáthoz sem, mert a rakás két és fél méter magas. Ha a szabadba állítaná ki, a szél szétszórná a plakátokat, s ezáltal a felületek is láthatóvá válnának. Az Auto-da-Fé című munka egy 154 képből álló fotósorozat, amelyet diavetítés vagy installáció formájában állít ki, s amely Elias Canetti Káprázat című művének 7. fejezetéből vett rövid szövegtöredékeket ábrázolja, ahogy azokat graffitisek városi felületekre írták, s amelyek össze is olvashatók. A másolat-eredeti problematikát a George Grosz könyv c. alkotás újabb gondolatokkal gazdagítja: rajzait félbehajtott papírlapba rejtve hozzáférhetetlenné teszi a néző számára. Na ezt tessék megfejteni ! Mindebből természetesen az irónia és a játékosság sem hiányzik. A tárlat, amelynek kiváló kurátora Szipőcs Krisztina, március 22-éig látogatható.
A Ludwig Múzeum 2015-ös első kiállítása méltán nevezhető tehát rendhagyónak és rendkívülinek, s ezt a sort az intézmény idei évre tervezett többi programja is tovább folytatja, sőt fokozza.
Január 29-én, a Mureşan kiállítással szinte párhuzamosan nyílik meg a hasonló társadalmi környezetből táplálkozó Jasmina Cibic szlovén művész kiállítása, amely az építészet, a művészet és a különböző politikai ideológiák kapcsolatát vizsgálja, felhasználva a magyarországi tapasztalatokat is.
A Goethe Intézet felkérésére dolgozták ki a „no pain no game” elnevezésű kiállítást, amely a Játékösztön projekt keretében 2016-ig több európai városban is látható majd. Keretében két médiaművész és – kritikus interaktív játékokkal és felhasználói felületekkel, a nézőket is bevonva, intenzív ember-gép-ember találkozást hoznak létre, s ezáltal hívják fel a figyelmet a digitális világ okozta erősödő elidegenedésre. Az esemény keretében játékelmélettel foglalkozó konferenciára is sor kerül.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezik meg a Zsigmond Vilmos fotói és filmjei című grandiózus kiállítást, amely április 12-én nyitja meg kapuit, ezzel is méltóan köszöntve a 85 éves Oscar-díjas operatőrt, és átfogóan, a világon először bemutatva változatos munkásságát, amelyben a mozgókép és az állókép soha nem került egymással szembe, hiszen a művésznek a fotózással megszerzett tudását és szemléletét sikerült később átvinnie a mozgóképre, majd a digitális technikára is, mindenütt a legmagasabb szintre emelve azt.
A múzeum egyik fő törekvése a Ludwig házaspár és a Ludwig-gyűjtemény újabb és újabb felelevenítése – hangsúlyozta Fabényi Júlia. A házaspár az egykori szocialista országokból sokat vásárolt, s a múzeum egy csinos kollekciót kapott tőlük a volt kommunista országok művészeinek alkotásiból, ami lehetőséget teremtett párhuzamok fellelésére és az összehasonlításra. A házaspár egyik legfontosabb célja az volt, hogy tevékenységükkel közvetítő szerepet játsszanak az egykori Kelet és a Nyugat között. 1979-től a Szovjetunióban rendszeresen vásároltak poszt-sztalinista műveket is. Ezt a tevékenységet mutatja be a Ludwig Múzeum saját gyűjteményére alapozva a május 29-én nyíló tárlaton Orosz és ex-szovjet művek a Ludwig Múzeum gyűjteményében címmel.
A nyár egyik nagy szenzációja pedig a Szentpétervári neo-akadémizmust bemutató tárlat lesz, amely július 10-én veszi kezdetét.
A pop art amerikai fénykorát és európai tendenciáit tárja a nézők elé, kiegészítve a kelet-európai és magyar alkotásokkal is az október 3-án nyíló, a Ludwig Múzeumok nemzetközi hálózatának együttműködésével megvalósuló Ludwig Goes Pop című kiállítás. A pop art reneszánszát felhasználva újraértelmezzük, elemezzük, időszerűvé tesszük a pop artot és a benne rejlő üzenetet újra át szeretnénk adni a nézőknek – fogalmazott az igazgató asszony. A tárlat Budapest után több európai városban is látható lesz.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy egyik esemény izgalmasabbnak ígérkezik, mint a másik, amelyeket a múzeum kísérő programjai tesznek az idén is még színesebbé, változatosabbá, mint amilyenek a múzeumpedagógiai és családi programok, az exkluzív tárlatvezetések, nyári táborok, versenyek, fesztiválok, ismeretterjesztő sorozatok, a fiatalok számára rendezett programok és egyéb események, sőt egy fontos uniós művészeti projekt kidolgozása is folyamatban van, amelynek célja, hogy nemzetközi kutatási és rezidenciaprogramok révén segítse a művészek országok közötti mobilitását és társadalmi szerepvállalását. Nemcsak izgalmasnak, hanem mozgalmasnak is ígérkezik tehát az új esztendő a Ludwig Múzeum és látogatói számára, ami az aktív szerevezési és szakmai tevékenység mellett minden bizonnyal a megérdemelt sikereket is elhozza a nemrégiben 25. születésnapját ünneplő kiváló intézménynek.
Varga Bótos Anna
Fotó: Galcsik György
Ciprian Mureşan – Egzisztenciátokat szerződés szavatolja – Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum – 2015. január 16. – 2015. március 22.