A Gödöllői Királyi Kastély déli épületszárnyait 2009-2011-ben európai uniós forrásokból restaurálták. Ekkor újult meg a Rudolf-szárny–lovarda–istállók által határolt udvar-rész, az ún. Schimmelhof is. Elnevezését Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, Schimmelről kapta, ugyanis a 18. század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt Schimmel életnagyságú szobra. Ennek felavatására 2014. október 11-én került sor a folyamatosan megújuló történelmi helyszínen.
Schimmel szobor
Grassalkovich I. Antal földesúrként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe, Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat. Számukra szép és kényelmes istállót építtetett először a kastélykápolnával szimmetrikus épületszárnyban (a mostani ún. Gizella-szárny földszintjén), majd egy külön épületrészt a lovarda mellett, távolabb a lakosztályoktól.
A gróf legkedvesebb lováról, Schimmelről (mely németül „penészt” jelent, és használták a szürke vagy fehér ló megnevezésére is) egy anekdota is fennmaradt, melyet először Odrobenyák János közölt „Gödöllő hajdan és most” címmel megjelent könyvében:
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örök életű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
- Hja a Schimmel, a Schimmel …
- Mi, talán beteg? – kérdé a gróf.
- Hja a Schimmel, a Schimmel!!
- Megdöglött?? – kérdé újra a gróf.
Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
- Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”
A kedvenc ló emlékét őrző, sóskúti mészkőből szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a déli szárny és az istálló–lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wandelbahn a lovarda és az istállók felé elágazott, szépen megkerülve Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jól látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott, fedett folyosó.
Erzsébet királyné halála után a verandát elbontották, majd a lószobrot körbeépítették annak szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is, aztán 1945 után eltűnt.
További sorsáról újabb legenda kelt életre, mely szerint a gödöllői lakosok és a kastély személyzete elásta valahol a Schimmelhofban. 2010 novemberében a Schimmelhof felújításakor az egész udvar talajradarral átvizsgálásra került, de akkor nem akadtak a lószobor nyomára. Majd az ún. nyári lovarda területén, egy szerelőakna elbontásakor, mely még a szovjet időkből származik, több szobordarabbal együtt előkerült Schimmel szobrának egy darabja is, a ló törzsének egy töredéke.
Ennek, valamint a megmaradt fotóknak a segítségével a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művész vezetésével mintázták meg újra.
Schimmel szobra tercitből készült, és újra a Schimmelhof dísze lett.