A Gödöllői Királyi Kastély déli épületszárnyait 2009-2011-ben európai uniós forrásokból restaurálták. Ekkor újult meg a Rudolf-szárny–lovarda–istállók által határolt udvar-rész, az ún. Schimmelhof is. Elnevezését Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, Schimmelről kapta, ugyanis a 18. század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt Schimmel életnagyságú szobra.
Schimmel szobra – 1896
Grassalkovich I. Antal földesúrként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe, Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat. Számukra szép és kényelmes istállót építtetett először a kastélykápolnával szimmetrikus épületszárnyban (a mostani ún. Gizella-szárny földszintjén), majd egy külön épületrészt a lovarda mellett, távolabb a lakosztályoktól.
A gróf legkedvesebb lováról, Schimmelről (mely németül „penészt” jelent, és használták a szürke vagy fehér ló megnevezésére is) egy anekdota is fennmaradt, melyet először Odrobenyák János közölt „Gödöllő hajdan és most” címmel megjelent könyvében:.
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örök életű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
- Hja a Schimmel, a Schimmel …
- Mi, talán beteg? – kérdé a gróf.
- Hja a Schimmel, a Schimmel!!
- Megdöglött?? – kérdé újra a gróf.
Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
- Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”
Schimmel szobra, 1908 – képeslap
A kedvenc ló emlékét őrző, sóskúti mészkőből szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a déli szárny és az istálló–lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wandelbahn a lovarda és az istállók felé elágazott, szépen megkerülve Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jól látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott, fedett folyosó.
Erzsébet királyné halála után a verandát elbontották, majd a lószobrot körbeépítették annak szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is, aztán 1945 után eltűnt.
További sorsáról újabb legenda kelt életre, mely szerint a gödöllői lakosok és a kastély személyzete elásta valahol a Schimmelhofban. 2010 novemberében a Schimmelhof felújításakor az egész udvar talajradarral átvizsgálásra került, de akkor nem akadtak a lószobor nyomára. Majd az ún. nyári lovarda területén, egy szerelőakna elbontásakor, mely még a szovjet időkből származik, több szobordarabbal együtt előkerült Schimmel szobrának egy darabja is, a ló törzsének egy töredéke.
Ennek, valamint a megmaradt fotóknak a segítségével a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művész vezetésével mintázták meg újra.
Schimmel szobra tercitből készül, és újra a Schimmelhof dísze lesz.
A szobor avatására 2014. október 11-én, 16.00 órakor kerül sor.