Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából 2014. június 21-én egy rendkívüli eseményen vehettem részt, amely a Nemzeti Környezetügyi Intézet szervezésében került megrendezésre.
Az esemény már önmagában is nagy figyelmet érdemel Herman Ottó munkásságát tekintve. Az Emlékév egyik leglátványosabb videoanimációját tekinthette meg a nagyközönség „Herman Ottó Fényfestés a Gellért-hegy szikláin” címmel a nagy tudós életéről és munkásságáról. Hogy még különlegesebbé téve magát az eseményt, a vetítés díszbemutatójára sétahajózással egybekötve került sor a Gróf Széchenyi Rendezvényhajón.
A Parlament kikötőből történt az indulás, talán ezzel is megemlékezést állítva Herman Ottó képviselőként betöltött szerepvállalására.
Herman Ottó (1835-1914) magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak tartják.
Diplomával ugyan nem rendelkezett, de önszorgalmának köszönhetően „korának egyik jelentős természettudósa és a magyar politikai élet fontos közszereplője. Újságíróként és országgyűlési képviselőként a polgári haladás útján járt és Kossuth Lajos eszmei világát követte”. Tudását autodidakta módon szerezte. Gyermekkorában a madarak nyűgözték le, később fiatal felnőttként pedig a sáskák és pókok világa ragadta meg figyelmét, élete derekán a népi mesterségek – halászat, pásztorkodás felé fordult, idősebb korában: az ősember tárgyait, valamint anyanyelvünket kutatta, gazdagította. Röviden így lehetne jellemezni életútját.
Már gyermekkorában hamar kiderült róla, hogy nyughatatlan természet, aki hogyha csak tehette a természetet járta. Ebben apjának, Herman Károlynak is volt szerepe, mivel általa kezdett érdeklődni a természet jelenségei iránt, és tőle sajátította el a preparálás mesterségét is. Ismeretei főként megfigyeléseiből származtak, szeretett bogarakat és pókokat is gyűjteni, valamint megfigyelni a madarak fészkelési lelőhelyeit is. Iskolás éveit Miskolcon kezdte, majd 18 éves korában Bécsbe utazott, hogy elkezdhesse tanulmányait a bécsi politechnikumban. Természetszeretete ide is elkísérte, mivel szabadidejében szívesen látogatott el a bécsi természetrajzi múzeumba, ahol megismerkedett a rovartan kiemelkedő svájci kutatójával, Carl Brunner von Wattenwyllel. Ő volt az, aki először figyelt fel arra, hogy milyen jól rajzol Herman Ottó, és „elkészíttette vele a rovartani dolgozatainak illusztrációit. Az itt szerzett tudás köszön vissza később híres pókmonográfiájában, vagy a Magyar halászat könyvében látható Herman-illusztrációkon.” Sokakat gyermekként éppen ezek a rajzok, illusztrációk inspiráltak arra, hogy jobban megismerjék a természet működését, körforgását – erre emlékezett vissza az előadás kapcsán Vida Antal beszédében.
Herman Ottónak több tudományos írása is megjelent. Az egyik legismertebb műve: „A madarak hasznáról és káráról” című könyv, de további jelentős írásai is szót érdemelnek, mint „A magyar halászat könyve” I.-II., és a „Magyarország pók-faunája” című I.-III. kötete is. Az utóbbi művében hazánk 328 pókfajtáját írja le. 1893-ban alapította és haláláig szerkesztette a ma is megjelenő „Aquila” madártani folyóiratot. Ezen művek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy publikációi közül több is, mind a mai napig forrásként is használhatóak a ma embere számára.
Érdemes továbbá megemlíteni, hogy ezen tudományos értekezések mellett nevéhez fűződik még „a magyar paleolit-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberek Magyarország területén”.
Vida Antal
A természettudományban betöltött szerepe felbecsülhetetlen, aki megismerni, tanulni, és alkotni vágyott, mindezt azzal a küldetéstudattal, hogy azt az ember megértse és a világot nagy egészként szemlélje.
Az esemény megnyitó beszédét Vida Antal, az Emlékév ötletgazdája és a Nemzeti Környezetügyi Intézet osztályvezetője tartotta.
Dr. Vásárhelyi Tamás
Ezt követően Dr. Vásárhelyi Tamás természettudós, az Emlékév szakmai kurátora tartott előadást „Herman Ottó hasznáról és kárárról” címmel, melynek témáját a „Madarak hasznáról és káráról” című könyve inspirált. Előadásában elsőként arról beszélt, hogy miért jó a magyar nemzetnek Herman Ottó munkássága. Mi az, amit örökül hagyott az utókor számára. Herman Ottó kivételes személyiség, mivel megfigyelései alapján nagyon jó következtetéseket vont le, egész életén át tanult, kiállt az igazáért. Ezek az értékek mind a mai napig példaértékűek a ma fiataljai számára. A természetvédők szempontjából pedig a Madarak és fák napja által bír jelentőséggel, amit Hermann Ottó kezdeményezett Magyarországon 1906-ban. Herman Ottót nemcsak polihisztorként, a Magyar Madártan Atyjaként emlegetjük, de ő a Pókászok és a Magyar Halbiológia Atyja is.
Ezeken kívül néprajzkutatóként is tevékenykedett, ő a Magyar Néprajzi Társaság alapítója is. A népi zenei világban is jelentőséggel bíró gyűjteményt állított össze, a magyar népi hangszerek felkutatásával is foglalkozott.
Vida Antal
Vida Antal záróbeszédében kifejtette, hogy hol is helyezkedik el a jelenkor nagyjai között Herman Ottó a ma világában, valamint kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy igenis meg kell ismertetni munkásságát a ma emberével, a ma fiataljaival, hogy ismerjék és felfogják annak jelentőségét, hogy miért őt tartják Magyarország utolsó polihisztorának.
Az esemény zárásaként lehetőségem nyílt interjút készíteni Vida Antallal, az Emlékév ötletgazdájával, aki kérdésemre: Mi kell ahhoz, hogy ilyen polihisztorokat tudjon nevelni a társadalom? válaszában elmondta: „A köznevelés útján felfedezve tanulni, mivel igen specializálódott világban élünk, ezáltal rávezetve a fiatalokat arra, hogy a világot, mint nagy egészet, egységben lássuk.”
Herman Ottó nagysága talán éppen ebben rejlik, mivel ő komplexen tudta vizsgálni a természet összességét.