Tegnap este véget ért a 4. Margó Irodalmi Fesztivál, ahol 5 napon át több helyszínen találkozhattak a kortárs irodalom képviselőivel az érdeklődők. A záró rendezvényen a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében Lackfi János verseit „gitárokkal nyakon öntve” nem más tálalta a közönség elé mint Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag).
A Lovasi és a Véletlen formáció évente 2-3 alkalommal tud összeállni, hiszen a Lackfi János verseire szakosodott közreműködők egyéb zenekarokban is szerepelnek.
Ebben a felállásban Heidl György szerzi a versekhez a dallamot, Lovasi András „csak” énekel. Akusztikus és elektromos gitáron Heidl György és Szabó Attila, a basszusgitáron Drapos Gergely játszik. A zongoránál Vedres Csaba ül, és Gáspár Gergely dobol. A műsor kiegészül Lovasi András és Vedres Csaba szerzeményei mellett Lackfi János felolvasásával és „megszövegesített” dalaival is.
Lackfi János – aki író, költő, műfordító, szerkesztő is egyben – szinte minden irodalmi műfajban alkotott már. Több verseskötete, kisregénye, regénye, novelláskötete, esszékötete és több mint egy tucat műfordításkötete jelent már meg. Nem csak felnőttek, de gyermekek számára is ír verseket.
A kedvtelésből, szobai muzsikálásból indult Lovasi-Lackfi-Heidl együttműködés számára Gryllus Dániel tette lehetővé egy album megjelenését. Így a Hangzó Helikon-sorozat 15. köteteként 2007-ben megjelent az első versekből összeállt kötet és lemez.
kalauz-jutka-artium-film-szinhaz
Az igényes zenei részek mellett a tegnap este programjában Lackfi János különböző költők stílusában adta elő a „Cirmos cica haj” című versátiratát. Így megismerhettük, hogy írta volna meg Csokonai, Berzsenyi, Kosztolányi, Ady sőt Kassák Lajos is. A költő elmondta: szeretné az olvasóknak megmutatni, hogy az irodalom nem csak egy nagy tragikus hang. Az átlagember szerint „minden rendes költőhöz két évszám tartozik” ugyan, de ő igenis él és ezt bizonyítva, létrehozta honlapján a Versgyár rovatot. Itt az olvasók témákat adhatnak meg, amelyet ő aztán rímbe szed. Azt, hogy „taszigálhatjuk a szorongásunkat szerteszét” az irodalmi alkotások által mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a „BKV hajú lány” című verset hallgattam a könnyem potyogott a nevetéstől. Ebben a 7-es buszon első látásra szövődő szerelem érzését ismerhetjük meg. A humor mellett persze a nagy tanulságok is ott szerepeltek ebben a költeményben is. Az egyik közülük az: ha megváltottuk a jegyünket (bárhol, bárhová) soha ne felejtsük el azt, hogy jogunk van a végállomásig utazni. A másik – és ezt akkor tudjuk meg ha megvásároljuk az ősszel megjelenő új Lackfi kötetet és jobban megismerjük ezt a művet is – hogy mindenki szeretne BKV hajú lány lenni. Legalább egyszer… a végállomásig.