Még két napig tart Budapesten a 4. Margó Irodalmi Fesztivál, ahol a kortárs irodalom képviselővel és zenei programokkal várják az érdeklődőket. Csütörtökön – teltház előtt – a Prezi irodaháza adott otthont Háy János (író) és Beck Zoltán (zenész) kettősének.
A két művész néhány közös fellépés után hozta létre azt a formációt, ahol egy interaktív est keretében Háy János versei, prózái – tegnap este a Prezinek köszönhetően képzőművészeti alkotásai is – összefonódnak Beck Zoltán dalaival. Amit külön-külön már eddig is tudtak (írni, zenélni, gondolkodni, beszélni, hallgatni) itt spontán, mégis tudatosan formázzák olyan előadássá, amely nem csak a közönségnek, de önmaguk számára is impulzív és megtermékenyítő hatású. Az estek felépítése adott: próza, vers és zenei blokkok alkotják, de életművüknek és kreativitásuknak köszönhetően nem teljesen egyformák, és a közönség is szerepet kap bizonyos részekben.
A tegnapi estén az író felolvasott A bogyósgyümölcskertész fia című könyvéből is. Majd egy sajátosan modernre szabott Hamlet átiratból megtudhattuk azt is milyen, ha a „A valódi apa sokkal rosszabb, mint az emléke.”
Az, hogy valakinek önmagával szembenézni a legtermészetesebb dolog a világon megengedi azt a „luxust” is, hogy önmagán is tudjon szívből nevetni, hiszen korosztálytól függetlenül tudunk úgy tenni, mint aki először bukkant férfira és nőre. Ha eddig csak naivságomnak tudtam be az érzést, hogy bizonyos mélységekben és magasságokban nincs különbség férfi és női gondolkodás között, akkor most bebizonyosodott.
A hatás elkerülhetetlen, és higgyük el – hiszen ők maguk is ezt sugallják – nem kell szorosan beléjük kapaszkodni ahhoz hogy velük emelkedjünk, saját magunkat is fel tudjuk emelni.
A „Tisztára a lélek számít!” minden fellépésüknél a helyzet alapja, és jön a pillanat amikor: „You made me forget myself, I thought I was someone else, Someone good.[1]” 😉