2014. május 20-21-én már negyedik alkalommal adott otthont az Uránia Nemzeti Filmszínház határon túli filmek magyarországi bemutatójának, megismertetve a hazai közönséggel a Kárpát-medence határon innen és azon túli filmeseinek utóbbi években készült alkotásait. A szemle idén első alkalommal ezen filmesek találkozóját és tanácskozását is magába foglalta.
El – etűd
Az esemény hivatalos megnyitója Ferge Roland Berlinben is elismert, El című etűdjével indult. Az egyre fiatalabb generációk kivándorlását feldolgozó, a témát az általános iskolák padjaiból kilépő gyerekszereplőkkel extremizáló, Tarr Béla habitusát megelevenítő film aktualitása révén felkavaró, gondosan megszerkesztett vizualitása élményszámba megy, az összképet tekintve pedig megnyugtató, hogy vannak éles szemű, kreatív fiatal filmesek az országban.
A film után Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke mondott köszöntőt, melyben egyrészt elismerte a fiatal magyar filmes nemzedékben rejlő lehetőségeket, másrészt reflektálva az El által vászonra vitt témára, azon vágyát fejezte ki, hogy készüljön több, a tragikus hangvételű mozik mellett pozitív ellentétpárként funkcionáló alkotások is. Az előbbiek túlnyomó többségéért helyesen nem magukat az alkotókat hibáztatja, akik környezetüket, helyzetüket, társadalmukat a film adta művészeti lehetőségek segítségével ábrázolják azon benyomások hatására, melyek érik őket. Mindennek természetesen szerteágazó, többek között politikai okai is vannak. Mindenesetre Fekete kitért a kormány által tett ígéretekre, melyek a kultúra támogatásának újragondolásával kapcsolatosak, Fekete pedig reméli, hogy ezzel számos művészeti ág lendülhet fel, köztük pedig a film is újra divatba jöhet.
A beszédet Gazdag Csongor animációs rövidfilmje, a Rövid tippek művészeknek – 12-es tipp követte, mely a művészeket érintő hátrányos helyzetet jeleníti meg röviden, velősen, a kulturális problémákat a Taigetosz-mítosz tükrében értelmezve. Tolnai Szabolcs a burleszk műfajának jellemző elemeit és a kelet-európai gyárak magánosítását vegyítette A romlás virágai című kísérleti filmjében, míg az estet záró Kisvárosi mozi – a helyi filmszínház utolsó napjai című kisfilm Bálint Arthur dokumentarista lelete egy vidéki mozi végnapjainak. Az ott dolgozó jegypénztáros és gépész keserű, sokak számára ismerős dialógusai a mozi iránti szeretetüket rajzolják ki, mely még fájdalmasabbá teszi a kisebb filmszínházak mai státuszát, melynek láttán csak reménykedni lehet abban, hogy van innen visszaút.