Átmenet és átmenet címmel olyan művészek munkásságát mutatja be legújabb kiállításán a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú), akiknek központi témája a posztszocialista társadalmakban zajló drámai folyamatokra való reflektálás. Josip Vanista, Oleg Kulik és a Blue Noses művészcsoport munkáit péntektől láthatja a budapesti közönség.
Átmenet és átmenet – Josip Vanista, Oleg Kulik és a Blue Noses a Lumúban – MTI fotó: Mohai Balázs
Marinko Sudac horvát magángyűjtőtől eredt az ötlet, hogy részben az ő kollekciójából válogatva a Lumú folytassa a forradalom témája köré felépített tárlatsorozatát – mondta el a kiállítás szerdai sajtótájékoztatóján Fabényi Júlia, a múzeum igazgatója.
Meddig tart a „posztkommunista társadalom” periodizációs megnevezés, mikortól kezdődik a régió számára új periódus? – teszi fel a kérdést a tárlat, melyre a montenegrói Petar Cukovic kurátor végül olyan művészek munkáit válogatta be, akik szofisztikált, de kritikus hangnemben képesek elemezni a posztkommunista társadalmakban zajló változásokat.
Fabényi Júlia elmondása szerint Josip Vanista a horvát neoavantgárd doyenje, a híres Gorgona művészcsoport alapítója, aki Budapesten bemutatott kollázsaiban a horvát társadalom változásait követi naplószerűen a jugoszláv háborúk kezdetétől a harmadik évezred elejéig.
Oleg Kulik az 1990-es években lett világszerte ismert. Radikális akciói – amelyekben a művész mint kutya jelent meg – hatalmas érdeklődést keltettek nyugaton: akcióit és performanszait erőteljes, az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték.
A Blue Noses csoport művei az orosz abszurd hagyományába illeszkednek. Műveik viccek, vázlatok, rögtönzések, melyet videóra rögzítenek, és amelyekben a mindenkori esendő kisember, a mindennapok toposzai jelennek meg – szólt a művészekről.
Alekszandr Saburov, a Blue Noses csoport tagja a sajtótájékoztatón a szovjet időkben erős orosz-magyar kulturális kapcsolatok kezdődő élénkülését méltatta, és a két nemzet közötti hasonlóságot emelte ki.
Oleg Kulik elmondása szerint a peresztrojka után Oroszországban nagyon nehéz, de vidám volt az élet, majd Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével egyre kevesebben nevettek, pedig az élet egyre könnyebb lett. „Ma nagyon jó élni, de egyáltalán nem vidám, csak Saburov nevetgél, körülötte pedig csend; nálunk most mindenki imádkozik” – fogalmazott az orosz alkotó hozzátéve: szerinte nevetni és imádkozni egyszerre is lehetne.
Ez a kettős hozzáállás segíti a művészt a túlélésben – jegyezte meg Oleg Kulik, hangsúlyozva: a bemutatott művek olyan benyomást kelthetnek, mintha nem lennének komoly munkák, pedig nagyon komolyan készítették őket.
Marinko Sudac az MTI kérdésére elmondta: kollekciója kiállított darabjaiból tervei szerint adományozni is fog a múzeumnak, ennek részleteiről jelenleg még folynak az egyeztetések.
A Ludwig Múzeum és az Avantgárd Művészeti Kutatóintézet együttműködésében megvalósult, március 9-ig nyitva tartó kiállításhoz péntek délután szakmai konferencia kapcsolódik, majd másnap Petar Cukovic, Oleg Kulik és a Blue Noses közösen tartanak exkluzív tárlatvezetést.