A XXI. századi ember hasonlatos a XIX. századi tudósok által előszeretettel használt labirintusban futkározó kisegérhez, akinek a célnál a sajt a jutalma. Az elérés szintideje annál rövidebb, minél inkább rögzül az útvonal.
Mi még csak nem is a jutalomért futkosunk, hanem megzavarodva a világ által felkínált lehetőségektől, az életünkért. Az életünk viszont annál rövidebb, minél inkább rögzülnek a világ által felkínált és általunk elfogadott lehetőségekből fakadó rossz döntések.
Az egyik ilyen óriási és szinte kikerülhetetlen csapda a táplálkozás.
Amint belépünk egy bármilyen átlag közértbe vagy hiper/szuper/mega/giga-marketbe, máris besétáltunk a csapdába, mert az ott kínált termékek szinte mindegyike az ember számára részben vagy egészében fogyaszthatatlan (vannak ritka kivételek). Persze mindez tetszetős csomagolásban, orrcimpa remegtető illattal, fantasztikus színekben és remek ízvilággal.
Ha azonban figyelmesen (akár nagyítóval is) elolvassuk, tulajdonképpen mit is eszünk, rájövünk, annak semmi köze a valódi táplálékokhoz, hiszen számos adalékanyaggal, ízfokozóval, színezékkel teszik csábossá, illetve fogyasztásra egyáltalán alkalmassá a nem is arra a célra rendeltetett alapanyagokat. Sőt, a gyártók már rájöttek, hogy a fogyasztók félnek az E-számoktól, így inkább kiírják a hosszú, bonyolult, kevés ember által végigolvasható nevét az anyagnak, mert az ugye „nem E-betű”, tehát elkerüli a figyelmünket.
Kilencszázvalahány féle adalékanyag van, amit jelenleg az élelmiszergyártók ismernek, és ehhez jönnek még a színezékek. Mitől féljünk és védjük meg magunkat és gyermekeinket, ha nem ettől?!
Ha még annak is utánanézünk, honnan is származnak azok az általunk mindennap elfogyasztott zöldségek, gyümölcsök, pláne a húsok – szörnyű, rejtett kamerával felvett filmeket lehet látni a „világ legmenőbb” gyorséttermek húsbeszállítóiról -, amikről azt hisszük, full egészségesek, akkor teljesen kétségbeesünk, hiszen mit is ehetünk azokon kívül? Ha gyorséttermekbe nem is, boltokba kell járni! – gondoljuk, de ez nem feltétlenül igaz.
Szerencsére már országszerte vannak alternatív vásárlási helyszínek, például termelői piacok, vásárlási társulások, amelyekkel kicselezhetjük a fent leírt csapdahelyzeteket.
Persze, mondhatja erre Ön, hajnalban kelek, egész nap dolgozom, rohanok a gyerekekért, este vacsorafőzés, mosás, játék a kicsivel, tanulás a nagyobbal, a páromnak is szüksége van rám, mikor érek én erre rá?
Amikor akar. Amikor úgy dönt, hogy erre rá akar érni, mert rájön, hogy az Ön egészsége megy rá, ha nem lép, mert itt a léte a tét. Mert minden csak döntés kérdése. Hagyja-e bedarálni magát a nagy masszába, vagy a kényelmetlenebb, ám egészségesebb és örömtelibb utat választja.
„Nem vezetnek rövid utak oda, ahova érdemes menni.” – tartja a kínai mondás, és ars poetica-ként vallom én is.
Aztán, ha mégis a rövidebb utat választjuk, és kompenzálni akarjuk azt, vagy előjelek nélkül sújt le ránk a baj, a betegség, akkor lennie kell egy egérútnak, amely talán a kiutat jelenti a szorongató helyzetből.
Krizsán Tamás
Ezért is örülök, ha olyan elhivatott emberekkel találkozom, mint Krizsán Tamás, aki az egyik egérút lehetőségét kínálja.
Három éve, amikor a nővére babát várt, megkérte őt arra, vegyen neki búzafűlét, amiről azt olvasta, nagyon egészséges. Mint a mesebeli kis királyfi, elindult hát, a nagykereskedésbe – akkoriban még csak két cég foglalkozott ezzel – hogy beszerezze a testvérének a vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó, csodaszernek titulált búzafűlét, és mindenhol azt tapasztalta, hogy – ez a saját elgondolása szerint egyszerű növényből egyszerű módon kinyerhető lé – csillagászati áron kapható.
Fogta magát, még jobban utánanézett a dolognak, rendelt Németországból, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó tönkölybúzamagot, majd a család és barátok hitetlenkedése és megelőlegezett káröröme ellenére bevetette az akkor éppen nem használatos medencét a házuk mellett. A medence falai üvegből voltak, és télen mintegy üvegházként gyűjtötték magukba a Nap éltető erejét, az öntözés is megtette a hatását, és a magokból napok alatt helyes kis zöld mező lett, amit lekaszálva, a fűből kinyerte a két cég által horribilis áron kínált ital Krizsán Tamás-féle, feleannyiba kerülő mását.
— Azért a csillagok szerencsés együttállása is kellett ahhoz, hogy ez sikerüljön, azon kívül, hogy hiszek magamban – mondta Tamás. A családomnak éppen volt egy kihasználatlan helyisége, ami alkalmasnak bizonyult arra, hogy átalakítsam gyártóüzemre, ahol préselni és fagyasztani lehet a búzafűt. Tehát előbb volt meg az üzem, minthogy megtanultam volna, hogyan kell egyáltalán termeszteni a tönkölybúzát.
2012. májusában kaptam meg a gyártási engedélyt, elkezdtem nagyban ültetni a búzafűt, de első körben az összes tönkrement, ami jó pár ezer zacskónyi terméket jelentett, mert akkor még zacskóba csomagoltuk. Ez persze nem rögtön derült ki, csak egy-két hónap múlva, mert a fagyasztóban lassabb a bomlás.
— Mi történt a növénnyel, megtudtad?
— Utánanéztem, a fagyasztással volt gond, de megoldottam a problémát, így azután szeptemberben elkezdtünk ismét préselni, és decemberig nem tudtunk annyit termelni, ami nem fogyott volna el azonnal, persze addigra már kitanultam a termesztés és feldolgozás összes csínját-bínját.
— Tehát akkor már sínre került a dolog.
— Nem egészen, mert decemberben volt egy nagy vihar, és letépte az egész fóliát – mert ekkor már természetesen nem a medencében termesztettük a búzát -, és egész január-februárban nem volt búzám. De szerencsére a tönkölybúzának van pár jó tulajdonsága, amit kihasználok a termesztésnél: gyorsabban nő, mint a gaz, tehát nem kell gondozni és permetezni, mert elnyomja azt. Tulajdonképpen bármilyen földben megterem, ezen kívül nem érzékeny az időjárásra, pár fokban még télen is vígan nő naponta egy! centit. Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy sokkal igénytelenebb és jobban termeszthető, mint a sima búza.
— Akkor mitől olyan drága?
— Mert jobb a píárja. Van egymás mellett két föld. A szomszédom sima búzát termeszt, én tönkölyt, és azt látom, az enyém kétszer annyit nő, pedig azonos talajon nő és azonos időjárási hatásoknak van kitéve mindkettő.
— És a piramisban talált kicsírázott tönkölybúza meséje?
— Jól mondtad: mese. Vagy üzletiesen fogalmazva remekbeszabott marketingfogás.
— Beszéljünk a valóságról! Mit tartalmaz a búzafű leved?
— A búzafű, amit termesztek és feldolgozok, bio minősítésű, nem tartalmaz adalékanyagot, mesterséges színezéket, egészségre káros anyagokat. Viszont vannak benne aminosavak,
ásványi anyagok, vitaminok és enzimek és persze klorofill, ami a gyönyörű zöld színét is adja az italnak.
— Milyen hatása van a rendszeres fogyasztásának?
— A búzafű energetizál, méregtelenít, megerősíti az immun- és emésztőrendszert, ezért segíthet székrekedésnél, megelőzheti a daganatot, cukorbetegséget és a szívproblémákat, fitoösztrogén tartalmánál fogva enyhítheti a klimaxos tüneteket.
— Kiknek ajánlod? Allergiások és cukorbetegek például fogyaszthatják?
— Igen ők is fogyaszthatják, ilyen betegségben szenvedők is arról számolnak be, hogy enyhültek a panaszaik. Ajánlom beteg, legyengült szervezetű embereknek a gyógyuláshoz és egészségeseknek is prevenciós célra. Minden korosztály fogyaszthatja, kellemes, enyhén édes íze van, mint minden fűfélének. Mivel semmilyen adalékanyagot, így hozzáadott cukrot sem tartalmaz.
— Fiatalember létedre, aki brókerként végzett, miért fogtál bele ebbe az egészségfejlesztő, illetve prevenciós tevékenységbe?
— Nekem nagyon fontos, hogy amit csinálok, azzal ne csak ne ártsak, hanem segítsek is másokon. Sok köszönőlevelet, szívmelengető telefonokat is gyakran kapok, amikor például egy-egy rákos, kemoterápián áteső ember hív, és elmondja, hogy a búzafűlét issza emelt adagban, és ettől enyhülnek, vagy teljesen el is múlnak a kezelés okozta rosszullétek, hányingerek.
Hiszek a karmában, és annyi jel mutatott arra, hogy valami segítőtevékenységgel kell foglalkoznom, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül, ezen kívül nagyon közel áll hozzám a vidéki életstílus, szeretem a természetet, és ezt az érzést a felelősséggel együtt majd szeretném a fiamnak is átadni, így egy egészségesebb, életteljesebb világ ígéretét hagyom majd rá örökségként.
Tamással a belvárosi Café Colomboban beszélgettünk egy tejeskávé mellett, majd amikor elmesélte, hogy a minap egyik barátjánál vendégeskedve egy panellakásban szinte bezártság érzete volt, mert az ablakokon kívül még egy erkély sem volt, hogy kiléphessen a levegőre, a beszélgetés végén fogtam őt és elvittem a Leonardo Közösségi Kertbe, majd megmutattam neki az ezerarcú Orczy parkot, hogy oxigéndús levegőhöz jusson és lássa, a belvárosban is van égig érő fű.
Sári Edina
www.organicherb.eu
info@organicherb.hu