Social Error – The last man in Budapest

SOCIAL ERROR – THE LAST MAN IN BUDAPEST

A Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz (A), a Staatstheater Mainz (D), a Kolozsvári Állami Magyar Színház (RO), a Centraltheater Leipzig (D), a Fondazione Teatro Due, Parma (I), és a Nemzeti Színház közös produkciója

Bemutató: Nemzeti Színház Nagyszínpad, 2013. május 25. 19.00

projektleírás és rendezői gondolatok apropó

A projekt kiindulópontja egy kérdés:
miért nem tud az ember olyan társadalmi formát létrehozni, amelyben a többség boldogan tudna élni?
A kérdésfelvetés már önmagában azt sejteti, hogy ez — szerintünk — nem sikerült. Vagyis egy nagyon erős, határozott kijelentés a világról.  Sok  ponton  meg  kell vizsgálnunk azonban, mert ez így túl általános — ezen dolgoztunk a próbafolyamat során, és ezen dolgozunk mind a mai napig. Vizsgálat. Kutatás.
Az előadásnak sem célja, hogy választ adjon erre a kérdésre (hiszen nekünk sincs még kész válaszunk), csupán a problémakört akarja vizsgálni. Felhívni a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok, és hogy valamit tennünk kell. Közösen és külön- külön egyaránt.

Az előadásnak kettős címe van, ez a benne rejlő két témára utal. Az egyik a „social error” egy jelzés, ami talán megszólal benned is, amikor látod, hogy valami nagyon nem stimmel körülötted, ám rendszerszerűen működni igyekszik. Vagy nagyon is működik, de nem jó. Tudod, hogy nem jó, de működni látszik. Te pedig nem tudsz tenni semmit. Vagy már gondolkodsz, hogy hogyan tudnál.

Social error az,
amikor hajléktalanok fagynak meg az utcán, miközben üresen állnak óriási ingatlanok és halomban állnak a raktárakban az ételek
amikor kifizethetetlenek a számláid, miközben tisztességes munkával agyondolgozod magad
amikor a gyerekeket bűnözőnek tekintik vagy bűnözésre kényszerítik
amikor a politikai játszmák áldozatai leszünk
amikor egyéni üzleti érdekek nyomorba taszítanak tömegeket
amikor nem védjük meg azt, aki védelemre szorul
amikor megismétlődik a történelemben az, ami nem ismétlődhetne meg
amikor tömegeknek kell elhagyniuk az  otthonukat és nincs hova menniük, ezért menekülttáborokban zsúfolódnak
amikor a kormány rendőrökkel leveri a békés tüntetőket amikor tüntetni kell, mert már más nem segít
amikor már az sem segít
amikor a tanár terrorizálja a gyereket
amikor a gyerek megveri a tanárt
amikor az erősebb elveszi a gyengébbtől mindenét
amikor a pénzért olyat csinálunk, amit nem akarunk csinálni amikor harmadik generációs munkanélküli valaki
amikor nincs esélye tanulni amikor nincs esély
amikor zsidóznak, cigányoznak, négereznek, buziznak amikor elfordítjuk a fejünket és továbbmegyünk
amikor egy gyerek fel akarja venni az aknát a földről, és leszakad a karja amikor felrobbantja az egyik a másikat
amikor inkább élnénk egy drog fogságában, mint hogy a valóságot megéljük, és ezért bűnözővé válunk
amikor hallgatunk
amikor hagyjuk magunkat
amikor hagyjuk a másikat
amikor „a háború: béke — a szabadság: szolgaság — a tudatlanság: erő” (Orwell: 1984)

létrehozás és működtetés

A projekt kitalálója és vezetője a Szputnyik Hajózási Társaság, az előadás nemzetközi koprodukcióban készül öt külföldi és egy magyar színház részvételével. A próbaidőszak nagy része Budapesten történik 2012. október 24. és 2013. január 13. között. A próbafolyamat    során egyrészt    társadalomtudósokkal, szakértőkkel konzultálunk, másrészt magát a színházi előadást írjuk és próbáljuk. Az első bemutatót Grazban tartjuk, majd utazni kezdünk. A szisztéma minden helyszínen ugyanaz.  Minden  partnerszínházban három-négy napot  próbálunk, vagyis ezalatt adaptáljuk az előadás bizonyos pontjait a helyi viszonyokra és a játékba beszálló helyi színészekre. Utána három-négy előadást tartunk. Minden helyszín új bemutató, minden helyszín kicsit új előadást ígér.

a történet

Az előadás köré fikciós történetet találtunk ki. Játékosainkat többfordulós casting során választották ki ebbe a társadalmi túlélő show-ba, ahol a tét, hogy ki nyeri meg a játékot, ki kapja meg az „Utolsó ember Grazban / Mainzban / Lipcsében / Pármában / Kolozsváron / Budapesten” rangot és ezáltal ki kerül be a Nagy Játékba?

(Az „Utolsó ember …-ban” – amely egyben az előadás másik címe is – utalás Orwell 1984 című regényére: eredeti címe az Utolsó ember Európában lett volna. Előadásunk ennek a regénynek bizonyos elemeit használja fel.)

A játékot egy showman  vezeti és  kommentálja  végig,  ő  a  Nagy  Testvér,  aki  a feladatok  teljesítése után a pontot osztja, vagy éppen a nézőket szavaztatja meg, hiszen az ő szimpátiájuk is számít. A játék alapcsapata tíz magyar játékos, hozzájuk csatlakoznak a helyi beszálló játékosok, vagy bevándorlók, akik jelentős hátránnyal indulnak, és a későbbiekben sem lesz jobb a helyzetük. Vagy ki tudja?

az előadás

Az előadás formailag egy „társadalmi túlélő-show” amely egyszerre használja fel egy valóságshow, társasjáték, egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit. Forgatókönyve tulajdonképpen akciósorrendeket és játékszabályokat tartalmaz, az előadás 50 százaléka improvizáció kötött játékszabályokkal és meghatározott idővel, a másik 50 százaléka pontosan rögzített, bepróbált kész jelenet. Mindegyik olyan egyszerű játékszabályok alapján játszott játék, adott esetben  színészgyakorlat, amely színházi gesztusnyelven rímel egy-egy társadalmi formára, problémára, jelenségre. Vagy nem. Azt a néző dönti el, hogy mit lát bele.

A jelenetek, vagyis a játékosok elé állított feladatok között zeneszámok szólalnak meg, amelyek alatt összevágott anyagokat vetítünk a „social error” témájában.

háttér és kiegészítő anyagok

A színházi projekt része egy háromnyelvű honlap és egy kétnyelvű kiadvány is, amelyek a próbafolyamatot és az alkotókat mutatják be, illetve különböző olyan inspirációs forrásokat (szövegek, fotók, videók) tartalmaznak, amely számunkra a social error témaköréhezhoz kapcsolódik, és egyfajta kiegészítése lehet az előadásban látottaknak.

játszók: Fábián Gábor, Hajduk Károly, Hámori Gabriella, Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Koblicska Lőte, Kurta Niké, Lajos András, Pető Kata, Szabó Zoltán

a Nemzeti Színház előadásaiban állandó közreműködők: Bánfalvi Eszter, Tenki Réka, Hevér Gábor, Makranczi Zalán, Mátyássy Bence

rendező: Bodó Viktor

díszlet, jelmez: Balázs Juli
technikai egyeztető: Balogh Zsolt
operatőr: Bálint Dániel
világításterv: Bányai Tamás
média design: Juhász András, Karcis Gábor
hangtechnika, zeneszerző: Keresztes Gábor
grafika, fotó: Nagy Gergő
rendezőasszisztens: Pass Andrea
sajtó: Rick Zsófia
dramaturg: Róbert Júlia, Turai Tamás, Veress Anna
produkciós vezető: Ságodi Ildikó
jelmezasszisztens: Szabados Luca
Szputnyik ügyvezető: Tóth Péter

Partnerszínházak:
Schauspielhaus Graz, Ausztria
Staatstheater Mainz, Németország
Nemzeti Színház, Budapest, Magyarország
Centraltheater Leipzig, Németország
Kolozsvári Àllami Magyar Színház, Kolozsvár, Románia
Fondazione Teatro Due, Parma, Olaszország

Támogatók:
European Cultural Foundation (ECF)
Európai Színházak Uniója (UTE)
The Education, Audiovisual and Culture Executive Agency of the European Union (EACEA)
Goethe Institut
Nemzeti Kulturális Alap (NKA)

Külön köszönet: Boross Gábor, Bass László, Bodó György, Fodor Kata, Herbai István,
Kovács Nóra Patrícia, Mérő László, Dr. Tóth Olga

www.nemzetiszinhaz.hu