Michel Houellebecq: Lanzarote
Fordította: Tótfalusi Ágnes
„Nyaralni muszáj”
„Nyaralni muszáj” – akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt? Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj. A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus vízió, mely az emberi természet végső mozgatórugóit vizsgálja. Miközben a Goncourt-díjas szerző humorral, szándékoltan sztereotípiákat elsütve ír a különböző európai népek nyaralási szokásairól, a kulturális turizmus perspektíváiról vagy egy pedofilokból álló szektáról, szívbe markoló igazságokat fogalmaz meg a szexualitás mindent elsöprő erejéről, az ember végtelen magányáról és a célját vesztett élet tragikomédiájáról. A Magvető Kiadó ezzel a könyvvel tiszteleg Michel Houellebecq, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége előtt.
Krasznahorkai László: Megy a világ
„mintha feltettek volna a Titanicra”
Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy „egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik.” A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: „hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van.”
Csabai László: Szindbád Szibériában
A nyárligeti detektív Sztálin rendőrségében nyomoz
Szindbád, a detektív szovjet fogságba esik, és egy hosszú, a rabokat megtizedelő vonatút után egy szibériai munkatáborban találja magát, a Bajkál-tó közelében. A láger borzalmas körülményei közt küzd az életben maradásért, amikor is egy rejtélyes bűntény a segítségére lesz: valaki ellopja a lágerparancsnok, Grecki őrnagy rendkívül értékes távcsöves puskáját – és Szindbád rájön, ki a tettes. Ettől pedig gyökeresen megváltozik az élete.
A szovjet rendőrség alkalmazásába lépő Szindbád életveszélyes vizeken kénytelen lavírozni, hiszen ebben a végletekig átpolitizált, a mindennapi rettegésre épülő rendszerben soha nem lehet tudni, hogy ki kicsoda, de páratlan nyomozó ösztöne és emberismerete segítségével legyőzi az akadályokat.
Csabai László nagyregényében feltárulnak a negyvenes évek Szovjetuniójának hétköznapjai, a sztálini rezsim működésének elképesztő, már-már mulatságos abszurditása, a kontinensnyi Szibéria lenyűgöző tájai, ősi kultúrája, s mindezt jellegzetesen „csabais”, vagyis egyszerre dermesztően pontos és mégis finoman költői tekinteten keresztül látjuk.
Dés Mihály: Pesti barokk
„Nem volt még egy nemzedék a földön, amelyik olyan jól érezte magát rosszul, mint mi”
Budapesti házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek, szamizdatok. A Pesti barokk főszereplője Koszta János is ebben a világban van otthon; pontosabban ebben a világban otthontalan. Dés Mihály nagyszerű első regényében ennek a korszaknak és környezetnek nem is annyira emléket állít, semmint inkább a mítoszoknak, emlékfutamoknak a nyomába ered. Újraírja, átgondolja őket. Az ájtatos legendaképzésnek ugyanannyira híján van ez a kalandokban bővelkedő szellemes regény, mint a retrocsalamádénak.
A könyvben több műfaj is – mintha irodalmi farsangbál lenne – izgalmasan találkozik egymással. Családregény-betétek, levelezések, naplók, önéletrajzok, anekdoták, viccek, ügynökjelentések váltakoznak a mű lapjain. A Pesti barokk játék a valósággal, hiszen annak lapjain a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyek is szerepelnek; a határvonalak elmosódnak. Szellemessége szintén többrétegű: akadnak itt vaskos humorú tréfák, ironikus szólamok és irodalmi utalások. Mivel nem generációs regény, ezért minden nemzedék élvezettel olvashatja. Aki élt már akkor, azért; aki pedig nem, azért.
Programjaink a Könyvfesztiválon
Helyszín:
Millenáris, B épület, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.
Időpont: Április 18. csütörtök
16.00-17.00 óra
Pódiumbeszélgetés a könyvfesztivál francia díszvendége, Michel Houellebecq és Forgách András között
17.00-17.45 óra
A Budapest Nagydíj átadása
Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése díját Tarlós István, főpolgármester adja át Michel Houellebecq-nek. Laudációt mond: Bartis Attila
Április 19. péntek
15.00 óra
Závada Pál dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
16.00 óra
Cserna-Szabó András a Magvető/Líra standon (B19)
17.00 óra
Michel Houellebecq dedikál a Magvető/Líra standon
Április 20. szombat
12.00 óra
Keresztury Tibor dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
13.00 óra
Csabai László dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
14.00 óra
Grecsó Krisztián dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
15.00 óra
Parti Nagy Lajos dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
A szerző E-könyveket is dedikál!
16.00 óra
Spiró György dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
16.00-17.00 óra
Találkozás Michel Houellebecq-kel
A Magvető Kiadó és Francia Intézet közös rendezvénye – szinkrontolmácsolással.
Résztvevők: Horváth Krisztina, az ELTE francia tanszékének docense és Tótfalusi Ágnes, műfordító (Osztovits Levente terem)
17.30 óra
Michel Houellebecq dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
Április 21. vasárnap
11.00 óra
Kemény István, Bán Zsófia, Fehér Béla dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
12.00 óra
Kováts Judit dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
13.00 óra
Darvasi László dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
14.00 óra
Scherter Judit dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
15.00 óra
Boldizsár Ildikó dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
16.00 óra
Dés Mihály dedikál a Magvető/Líra standon (B19)
15.30-16.30 óra
„Théseustól egy kicsit észak-északnyugatra”
Előadja Megy a világ című kötetének bemutatója alkalmából Krasznahorkai László (Osztovits Levente terem)
16.30 óra
Krasznahorkai László dedikál a Magvető/Líra standon
Forrás: Magvető Kiadó