275 éve halt meg Stradivari

Hegedűi csodálatos hangzásukról híresek, és titkukat máig nem sikerült megfejteni.

Antonio Stradivari 1644 körül született Cremonában. Ifjú éveiről nem sokat tudni, az 1660-as évektől kora leghíresebb hegedűkészítője, Niccolo Amati műhelyében dolgozott, majd önállósította magát. Amati 1684-ben bekövetkezett halála után ő számított Cremona legjobb hegedűkészítőjének, “aranykorának” az 1700-1720 közötti éveket nevezik.  1720 után látása megromlott, keze bizonytalanná vált, a munkát fokozatosan két fia vette át, bár a mester túl a kilencvenen sem szakított a hangszerkészítéssel.

Az állandóan kísérletező Stradivari keze alól mintegy 1100 hegedű, cselló, mandolin, gitár és hárfa került ki. Jellegzetes hegedűi, az úgynevezett stradivariusok hátlapja jávorfából, a tető lucfenyőből, a kávák és a tőke fűzfából készült. A teltebb hang érdekében laposabbra építette a hangszert, megnagyobbította a hegedűtestet, kisebb domborulatokat alkalmazott, és erősebb hajlásban metszette ki az f-lyukakat. A szemre is gyönyörű látványt nyújtó Stradivari-féle hegedűhöz az erőteljes hangzás mellé jellegzetes szín is társult, az aranysárga lakkra világos vörös színt vitt fel.

1737. december 18-án halt meg Cremonában. Több mint ezer hangszere közül mintegy hatszáz maradt fenn, de csak ezek tizede tökéletes állapotban. Legjobb hegedűinek még nevük is van; a leghíresebb a Betts, amelyet az amerikai kongresszusi könyvtár őriz, illetve a Chaconne, az Alard és a Messiás, amelyet a mester soha nem adott el. Az 1697-ben készült, Cecilia névre “hallgató” stradivarius magyar tulajdonban van, és ötévente cserél gazdát, hogy a lehető legtöbb magyar művészt segítse pályáján. A hegedűn 2011 óta Kokas Katalin játszik.

Stradivari vagyont érő alkotásait előszeretettel hamisítják is, ami nem csoda: egy Stradivari-hegedűért, az 1697-ben készült Molitorért (amelyen a szóbeszéd szerint Napóleon is játszott) 2010-ben 3,6 millió dollárt fizettek, tavaly pedig a japán cunami áldozatainak javára rendezett árverésen a Lady Blunt névre hallgató, egykor Lord Byron unokájának tulajdonában lévő hegedűért 15,8 millió dollárt adtak.

Stradivari titkát máig nem sikerült megfejteni, hiába próbálkoznak ezzel zenetudósok, vegyészek, sőt klímakutatók. Van, aki a Stradivari által használt különleges lakkban, illetve a hegedű alapanyagául szolgáló fa egyedi kezelésében, a fapácolásban, a juharfa gombátlanítására alkalmazott bórsavas kezelésben, illetve az esetleges színes gyümölcsmézga szerepében látja a megoldást. Megint mások a hegedű felépítésére (a hegedű hátoldala nem egyforma vastag), illetve a készítéshez kiválasztott fa minőségére esküsznek.

Tavaly CT-felvételek nyomán, számítógéppel vezérelt CNC-géppel faragtak ki egy stradivariust, a replika hangja állítólag rendkívüli módon hasonlít az eredeti hangszeréhez…

Forrás: MTI