Móricz Zsigmond: Úri Muri
színmű két felvonásban
A szerző azonos című regénye és drámája alapján a szövegkönyvet írta:
Ari-Nagy Barbara
Bemutató előadás: 2012. október 5., 19:00
Helyszín: Nagyszínház, Miskolci Nemzeti Színház
Szakhmáry Zoltán – ZAYZON ZSOLT, Rhédey Eszter – FABÓK MARIANN
Rozika – LOVAS ROZI, Csörgheő Csuli – GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas
Zsellyei Balogh Ábel – SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas, Borbíró -SZATMÁRI GYÖRGY
Lekenczei – SZŐCS ARTUR, Parragh – RUSZNÁK ANDRÁS
Vasgyúró – SIMON ZOLTÁN, Kalma – SALAT LEHEL
Malmosi – FANDL FERENC, Kudora – ÓDOR KRISTÓF e.h.
Lefkovits – LUKÁCS GÁBOR, Wagner – FRITZ ATTILA e.h.
Mérnök – CSERVENÁK VILMOS, Maris – KEREKES VALÉRIA
Borbély – LUKÁCS GÁBOR, Pincér – KRISTON SZABOLCS
András – IRLANDA GERGELY, Mihály – OSVÁTH TIBOR
Kopoltyúsiak – HEGEDÜS RICHÁRD, TÖTÖS ROLAND
Közreműködik:
Cseh-Simon Anett, Kurucz Zsuzsa, Pashchenko Okszana, Majláth Marianna
Díszlettervező: Árvai György Jászai-díjas, Jelmeztervező: Szűcs Edit
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Zene: Márkos Albert
Színpadmester: Farkas Gábor, Ügyelő: Együd Tünde
Súgó: Bíró Klára, Rendezőasszisztens: Radnai Erika
Rendező: KESZÉG LÁSZLÓ
Az Úri muri a magyar irodalom egyik emblematikus története. Főhőse Szakhmáry Zoltán, a mintagazdasággal kísérletező földbirtokos, akinek újat akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét szűkebb és tágabb környezete állóvizében. Házassága romokban, szeretőjét, a hamvas parasztlányt másfél éve rejtegeti a világ elől. Szakhmáryt szorongatják a gondok – az adósság, a lelkiismeret-furdalás, az értetlenség, az elmaradott kisvárosi közeg –, mígnem feladja a harcot és egy borgőzös-mulatós, maratoni „muri” során megtalálja problémáira a végső megoldást. Lenyűgöző móriczi tabló a millenniumi idők vidéki Magyarországáról, a csörgheő csulik veszett semmittevéséről, középpontjában egy feloldhatatlan magánéleti konfliktussal.
„Minden önmagát és a közönségét komolyan vevő színházi intézmény, formáció egyidejűleg hagyományos és modern, mert a hagyományba beágyazódva tud a jövőbe tekinteni. És a jövőbe tekinteni rendkívül fontos azóta, hogy az ízlés és a pénz útja szétvált. Minden néző igényli a számára szimpatikus útmutatást a lét, az eszmélet rejtelmeibe.” Keszég László